A VALLÁSI TÜRELEM ÉS
A VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG

Az iménti leltár viszonylag absztrakt általánosságban van megfogalmazva, a tényleges vallások azonban történelmi képződmények, nem logikusan megszerkesztett rendszerek. Rendkívül eltérő szervezési elveket, viselkedési kódexeket, meggyőződésbeli sémákat fognak át, amelyek különböző történelmi korszakokban jöttek létre, és ugyanazon az átfogó vallási tradíción belül mindegyiküket jellegzetes és néha összeférhetetlen vallási felfogás jellemzi. Egyetlen valláson belül a kifinomultság különböző szintjein álló hívek gyakran fogadnak el egyidejűleg eltérő hitelveket vagy rituális gyakorlatokra vonatkozó értelmezéseket. Ugyanazokat a hitbeli vagy imádatbeli elemeket némelyek szimbolikusnak tekintik, mások eredendően befolyásosnak, mégis mindkettő vallási rendszerekbe illeszkedik bele, ahol nem annyira az egyik ellentmondó elképzelés másikkal való helyettesítése következett be, hanem inkább az elképzelések és értelmezések felgyülemlése a történelem során. Idővel bekövetkezhet a vallási meggyőződés és imádat eltérő megértésének összeegyeztetése, de hogy ez bekövetkezik-e, az nagy mértékben múlik a vezetés tekintélyén és hatékonyságán, valamint a szervezet felépítésén. Az ilyen, vallási tradíción belüli sokszínűség tovább bonyolítja a nagy vallási tradíciók és az idők során létrejött megszámlálhatatlanul sok részegységük körében fennálló különbségek szélesebb panorámáját. Az iménti leltár próbál elegendően átfogó kritériumokat alkalmazni, hogy beleférjenek a vallási evolúció hatásai, beleférjenek az inkább szó szerinti, konkrét, szinte mágikus elemek, amelyek bizonyos szinteken fennmaradnak még az olyan vallási rendszereken belül is, amelyek már kifinomult, absztrakt kifejezésekkel írják le és igazolják a meggyőződéseiket és tevékenységeiket. Néhány újabban kifejlődött vallás részben vagy teljesen megszabadulhatott a primitív fogalmak befolyásától, amelyek más vallásokon belül fennmaradtak, és ezért lehet, hogy nem felel meg egyik vagy másik pontnak a leltárból (amely szükségszerűen magában foglal olyan elemeket, amelyek elsősorban ókori vallási rendszerekben találhatók meg, és amelyek e vallások fejlődésével nem mindig maradtak fenn). Tehát a vallási gondolkodás és gyakorlat történelmi és evolúciós jellege magával vonja azt, hogy kevés vallás – vagy egy sem – fog egyformán megfelelni valamennyi tételnek egy olyan leltárban, amelyben igyekszünk összegyűjteni a vallás jelenségébe tartozó válfajok sokféleségét számba vevő jegyeket.