XXIII. A vallás és a társadalmi változás

Tekintve a változás iránti növekvő igényt a modern társadalomban, meglepő lenne, ha a jelentősebb társadalmi intézmények immunisnak bizonyulnának a folyamat következményeivel szemben. Bár a vallás szilárdan rögzült a társadalmi tevékenységek önkéntes szférájában, mégis határozottan reagált ezekre, egyre változatosabb formákban megjelenve, változó gondolati hangsúlyokkal. Ahogy a nyugati világ népessége képzettebbé vált, a modern vallások kevésbé hangsúlyozták a vallástörténet szó szerinti történelmi epizódjainak konkrét szempontjait, és ha egyáltalán felidézik ezeket, akkor csak költői vagy szimbolikus metaforaként használják. Még a többség által elfogadott keresztény tradíciókon belül is kisebb hangsúlyt kapnak az Istenre, a teremtésre, a bűnre, az újjászületésre, a megváltásra vagy a kárhozatra vonatkozó hitelvek, és nagyobb hangsúlyt különféle más megfontolások. Gyakorlati szinten – főleg a nagy keresztény felekezeteknél – ezek az ügyek a lelkipásztori gondoskodás növekedésében gyökereznek, amely a 19. század közepétől kezdve fejlődik, és most a specializálódott lelkipásztori szolgálat sok új formájában nyilvánul meg. Az ipari káplánkodás (beleértve a megszakadt munkás-pap mozgalmat), a kórházakban és börtönökben működő lelkészek, a specializált házassági tanácsadás, a keresztény terápia és gyógyítás, a drog- és alkoholfüggőség rehabilitációja, a szexuális problémák és a munkához való hozzáállások mind a jelenkori vallásos és szellemi törekvéseket stimuláló sokszínű gyakorlati kérdések mindennapos indikátorai. Elméletibb szinten ezeket kiegészítette a személyes felelősség etikájának megújult bátorítása; a társadalmi igazságossággal való törődés; a személyes beteljesülés és képességnövelés igyekezete; és a vallás alkalmazása a pozitív gondolkodás forrásaként.

Ezek az új orientációk kifejeződési utat találnak a kereszténységnek mind az ortodox, mind a nonkonformista kifejeződéseiben, de a nyugati társadalomban nemcsak néhány nagy keleti vallás beszivárgása következett be, amelyek nagy részét eredetileg bevándorlók hozták magukkal, hanem az e vallásokból származó új mozgalmaké is, és ezek némelyike a formáját és megnyilvánulásait kimondottan úgy módosította, hogy az elnyerje a nyugati emberek tetszését. Ezeken felül vannak még olyan mozgalmak, amelyek az állítólag ősi pogányságból merítenek; és mások, amelyek mitikus tradíciók eklektikus skáláját nevezik meg inspirációs forrásként, amelyre támaszkodnak. További mozgalmak arra törekszenek, hogy felélesszék és terjesszék az okkult művészetek gyakorlását. Mindehhez a tarka képhez hozzá kell tenni az olyan új vallásokat, amelyekben valamennyire megvan a jelenkori társadalom tudományos orientációja, és amelyek olyan célokra használják a tudományt, amelyeket csak úgy lehet leírni, hogy spirituálisak. A háttérben ott vannak azok a tradicionálisabb keresztény szekták is, amelyek közül néhány az ortodox keresztények között egykor szorongást, a hatóságok körében pedig néha ellenségességet keltett, de amelyek mára szükségszerűen egyre megtűrtebbé és elfogadottabbá váltak a jelenkori társadalom vallásos mozaikjának részeként. Az, hogy már nincsenek olyan erősen a figyelem vagy szorongás középpontjában, tükrözi azt a tényt, hogy a jelenkori vallásos sokszínűségen belül már nem tűnnek olyan furcsának vagy deviánsnak, mint egykor.

XXIV. Tradicionális szekták
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE