A VALLÁSI TÜRELEM ÉS
A VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG

A türelem és diszkriminációmentesség elvébe beleértett vallásbeli eltérések köre eredetileg egészen szűk volt, csak korlátozott számú keresztény felekezetet, illetve – kevésbé egyenrangú szinten – a zsidókat foglalta magába. Annak elképzelése, hogy mi számít vallásnak, a zsidó-keresztény mozgalmak változatosságán alapult. A vallást jóformán rokon értelműnek tekintették a kereszténységgel, és a vallási szakértők olyan teológusok voltak, akik maguk is elkötelezett keresztények voltak. Ők adták hagyományosan a definíciókat arra, hogy miből áll a vallás, és az elképzeléseik elkerülhetetlenül kizárólag keresztény kontextusban jelentek meg. A teológusok vallásra adott definíciói túlnyomórészt elvinek tekinthetők, de hatással vannak más, gyakorlatiasabb területekre is, nem utolsósorban a bíróságokon, és ennek eredménye néha nagyon igazságtalan. Jó példa arra, hogy milyen abszurd eredmény származik a vallás szűk látókörű, kultúrához kötött definíciójának jogban való alkalmazásából, egy 1754-es angliai eset, amikor a bíró, Lord Hardwicke azt az ítéletet hozta, hogy bár a vallás jótékonyság tárgya, a judaizmus tanítása nem az, és kimondta, hogy egy végrendelkező által a judaizmus oktatására hátrahagyott összeget inkább kereszténység oktatására kell fordítani. Az akkori bíróságok szerint a „vallás” kifejezés nem foglalta magában a judaizmust: csak a kereszténységet jelentette.