A jog és a teológia egyaránt normatív tárgy, és ennek következtében a normatív nézőpontjuk előítéletei, amelyek által kötve vannak, átszínezik a definícióikat és feltételezéseiket. Ahogy a modern tudományos munka kiszélesítette a más kultúrákra vonatkozó tudásunkat, felismerték, hogy amit helyénvaló módon „vallásként” jelölnek meg, az a meggyőződést, a gyakorlatot és az intézményi oldalt tekintve gyakran sok részletben eltér azoktól az elemektől, amelyek a kereszténységet jellemzik. Ennek következtében átfogóbb definíciót kerestek a vallásra, amely elismeri, hogy más társadalmak olyan vallási meggyőződéseket fogadnak el, olyan vallási gyakorlatokat végeznek, és olyan vallásos intézményeket tartanak fenn, amelyek különböznek ezek keresztény elképzeléseitől. Ahogy egyre nagyobb tudást szereztek számos empirikus esetről, lehetetlenné vált annak a feltételezésnek a fenntartása, amelyet még a 19. század komoly tudományos kommentátorai is hangoztattak, miszerint azoknak, akik nem keresztények, zsidók vagy muszlimok, „nincs vallásuk”.