A VALLÁSI TÜRELEM ÉS
A VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG

A vallási meggyőződésrendszerekre adott előbbi példákból nyilvánvaló, hogy a legfelsőbb lénybe vetett hit a vallás elégtelen kritériuma. Néhány keresztény kommentátor továbbra is fennálló, elavult előítélete ellenére ezt a pontot általában azonnal támogatják az összehasonlító vallástudósok és a vallásszociológusok. Nem tagadnák meg a vallási státust a buddhizmustól, a dzsainizmustól vagy a hinduizmustól, csak mert hiányzik belőlük egy legfelsőbb lény vagy teremtő isten elképzelése. Ha az ezekre a panteisztikus és ateista, de vitathatatlanul vallásos meggyőződésrendszerekre adott példák kontrasztot alkotnak az arra vonatkozó keresztény elképzelésekkel, hogy milyennek kell lennie egy vallásnak, akkor a politeisztikus hitek is, még ha ezeket nehezebb is szervezett vagy összefüggő formában bemutatni. Ilyen a taoizmus, amelyet az összehasonlító vallástudomány szakkönyvei most általában vallásnak tekintenek. A revelációs vallásokkal ellentétben a taoizmus a természet imádatából, a miszticizmusból, a fatalizmusból, a politikai kvietizmusból, a mágiából és az ősök imádatából merít. Kínában évszázadokon keresztül hivatalosan elismerték mint szervezett vallást, templomokkal, vallási imádattal és papsággal. Elfogadta természetfeletti lények létezését: ilyenek a Jádecsászár, Lao-ce, Ling Po (természetfeletti lények seregvezére) és a kínai néphagyomány nyolc halhatatlanja, a város istene, a családi tűzhely istene és mások, számtalan szellemmel együtt. A taoizmusból ugyanakkor hiányzik egy legfelsőbb teremtő, egy keresztény típusú megmentő isten, valamint egy megfogalmazott teológia és kozmológia. A taoizmus esete illusztrálja az a tényt, hogy a vallások nem teljesen kifejlett meggyőződés-, gyakorlat- és szervezeti rendszerként bukkannak fel. Mindezekből a szempontokból fejlődési folyamatokon mennek keresztül, néha a korábbi elképzelésekkel teljes összeütközésben álló elemeket téve magukévá. A mítoszok és rituálék felhalmozódása, valamint a szervezeti változások megszokottak a vallás történetében, és ezen elemek némelyikét időnként csak részlegesen olvasztják magukba, és ezek semmiképpen sem egyeztethetők össze minden esetben egymással.