Az elmúlt öt évtizedben a nyugati társadalmakban jelentősen megnőtt a vallási sokszínűség. Drámaian nőtt az új vallási csoportosulások száma, amelyek közül néhányat újonnan importáltak Nyugatra, elsősorban Keletről. A korábbi vallási pluralizmust, amely szinte teljes egészében a kereszténységen belüli variációkra korlátozódott, kiterjesztették az új spirituális felfogásokra és a más vallási tradíciókban gyökerező új mozgalmakra. Ezeknek a különféle – akár őshonos, akár importált – csoportosulásoknak az irányultságai, tanításai, gyakorlatai és szervezeti sémái rendkívül sokfélék, és gyakran teljesen különböznek a tradicionális egyházak vagy szekták hasonló jellemzőitől. Világossá kell tenni viszont, hogy a nemzetközi testületek vallásszabadságra vonatkozó felhívásának és az új vallási mozgalmak gyors elszaporodásának egybeesése szerencsés volt. A nemzetközi szervezetek határozatai nem kimondottan az ilyen új vallások iránti türelem kérdéseire irányultak. Elsődlegesen a kommunista világbeli vallásszabadsággal foglalkoztak, valamint azzal, hogy jó viszonyt alakítsanak ki a különféle főbb vallások között a vallási szempontból pluralista társadalmakban. A sok vallási kisebbség felbukkanása Nyugaton előre nem látott volt, és a nemzetközi szervezetek által támogatott türelem szellemét – márpedig ez a türelem nekik is jár – nem mindig terjesztették ki rájuk olyan könnyen.