Ez a kiadvány a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban megfogalmazott fő rendelkezéseket, valamint a vallásszabadság védelmével kapcsolatos egyéb elfogadott nemzetközi standardokat sorol fel.
Elsődleges forrás: http://www.uscirf.gov/reports-briefs/human-rights-documents/international-human-rights-standards-selected-provisions
A) MINDEN SZEMÉLYNEK JOGA VAN A GONDOLAT, A LELKIISMERET ÉS A VALLÁS SZABADSÁGÁHOZ
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, 1948 (EJENY), 18. cikk:
Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, 1966
Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa.
Senkit sem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyőződése legyen, vagy hogy ilyet elfogadjon.
A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.
Az Egyezségokmány részes államai kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.
Általános szempontból tekintve, a PPJNE végrehajtását felügyelő szakértői testület, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (EJB) szerint:
A PPJNE 18. cikke megvédi az istenhívő, a nem istenhívő és az ateista meggyőződéseket. A „meggyőződés” és „vallás” kifejezéseknek tág értelmezést kell adni. A 18. cikk nem korlátozódik a hagyományos vallásokra, illetve azon vallásokra és meggyőződésekre, amelyeknek intézeti jellege vagy gyakorlatai hasonlóak a hagyományos vallásokéhoz. A bizottság ezért aggodalommal tekint bármilyen vallással vagy meggyőződéssel szembeni, bármilyen indokú, bármilyen diszkriminációs tendenciára, beleértve azt a tényt is, hogy ezek újonnan alakultak, vagy vallási kisebbségeket képviselnek, amelyekkel szemben a domináns vallási közösség ellenségesen viselkedhet.
– Emberi Jogi Bizottság (EJB), 22. számú általános megjegyzés (1993)
Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, 1950 (röviden: Emberi jogok európai egyezménye, EJEE), 9. cikk:
Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
Helsinki záróokmány, 1975, VII. alapelv:
A részt vevő államok tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát, amely mindenkit megillet, fajra, nemre, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül.
ENSZ – Nyilatkozat a valláson vagy hiten alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről, 1981, (ENSZ, 1981-es nyilatkozat), 1. cikk:
1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy bármilyen meggyőződés szabad megválasztását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa. 2) Senkit sem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyőződése legyen. 3) A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.
A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága magában foglalja a következőket:
- A vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadsága [EJENY, 18. cikk, EJEE, 9. cikk, 1. bekezdés, EBESZ Koppenhágai dokumentum, 9. cikk, 4. bekezdés]
- A vallás vagy meggyőződés megválasztásának vagy elfogadásának szabadsága [PPJNE, 18. cikk, 1. bekezdés]
Szükségszerűen magában foglalja annak jogát, hogy valaki megválassza a vallását vagy meggyőződését, beleértve a jogot arra, hogy a vallását vagy meggyőződését egy másikra cserélje, vagy hogy ateista nézetet tegyen a magáévá, valamint a jogot arra, hogy megtartsa a vallását vagy meggyőződését;
Ezzel a szabadsággal kapcsolatban semmiféle korlátozás nem megengedett; és
Egyetlen személyt sem lehet arra kényszeríteni, hogy felfedje egy vallással vagy meggyőződéssel kapcsolatos gondolatait, vagy hogy milyen vallást vagy meggyőződést követ.
– EJB, 22. számú általános megjegyzés (3. és 5. bekezdés)
- Senkit sem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyőződése legyen, vagy hogy ilyet elfogadjon [PPJNE, 18. cikk, 2. bekezdés és ENSZ, 1981-es nyilatkozat, 1. cikk, 2. bekezdés]
Ezzel a szabadsággal kapcsolatban semmiféle korlátozás nem engedett.
Ugyanaz a védelem jár bármilyen nem vallásos természetű meggyőződést magukénak valló személyeknek.
A saját vallás vagy meggyőződés követésének vagy elfogadásának jogát csorbító elfogadhatatlan kényszerítések közé tartoznak például:
Fenyegetés, fizikai erő vagy büntetőszankciók használata arra, hogy hívő vagy nem hívő személyeket meghatározott hittételek követésére és gyülekezetekben való részvételre kényszerítsék, illetve arra, hogy megtagadják vagy megváltoztassák a vallásukat vagy meggyőződésüket; és
Olyan politikai elvek vagy gyakorlatok, amelyeknek ugyanez a szándéka vagy hatása, például, amelyek korlátozzák a PPJNE 25. cikkében védett politikai jogokat, vagy amelyek gátat szabnak az oktatásnak, orvosi ellátásnak vagy munkahelyi foglalkoztatásnak.
– EJB, 22. számú általános megjegyzés (5. bekezdés)
- A vallás vagy a meggyőződés oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának joga [EJENY, 18. cikk, PPJNE, 18. cikk, 1. bekezdés, ENSZ, 1981-es nyilatkozat, 1. cikk, EBESZ Bécsi dokumentum, 16. cikk, d) bekezdés [sic! 16. cikk, 4. bekezdés]]
Ez a szabadság gyakorolható a közéletben vagy a magánéletben, egyénileg vagy másokkal együtt.
Ez a szabadság minimum a következő szabadságokat foglalja magában:
A vallás vagy meggyőződés gyakorlása, illetve gyülekezés azzal kapcsolatban, valamint szabadon hozzáférhető helyek létrehozása és fenntartása ezekre a célokra, beleértve a vallásgyakorlásra szolgáló helyek építését;
Megfelelő jótékonysági vagy humanitárius intézmények, papneveldék vagy vallási iskolák létrehozása és fenntartása;
Egy vallás vagy meggyőződés rítusaihoz vagy szokásaihoz szükséges tárgyak és anyagok megfelelő mértékű készítése, beszerzése és használata. Ebbe beleértendő a rítusok eljárásmódjának és eszközeinek alkalmazása, szimbólumok kihelyezése, táplálkozási szabályok követése, megkülönböztető ruházat, fejfedő vagy kendő viselése, az élet bizonyos szakaszaihoz kötődő rituálékban való részvétel, valamint a csoport által szokásosan beszélt nyelv használata;
E területekhez kapcsolódó kiadványok írása, megjelentetése és terjesztése;
A vallás vagy meggyőződés tanítása erre a célra alkalmas helyeken;
Önkéntes pénzügyi és egyéb hozzájárulást kérni és elfogadni egyénektől és intézményektől;
Megszervezni, kiképezni, kinevezni, megválasztani, örökösödés alapján kijelölni vagy lecserélni vezetőket, papokat és tanárokat az adott vallás vagy meggyőződés követelményeinek és standardjainak megfelelően;
Megszentelni a pihenőnapokat, valamint megtartani az ünnepeket és szertartásokat az adott vallás vagy meggyőződés szabályaival összhangban; és
Országos és nemzetközi szinten kommunikálni egyénekkel és közösségekkel a vallásról és meggyőződésről.
- A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának megengedhető korlátai [PPJNE, 18. cikk, 3. bekezdés és ENSZ, 1981-es nyilatkozat, 1. cikk, 3. bekezdés]
A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.
A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát nem lehet csorbítani, még „az ország életét fenyegető válságidőszakok idején sem”. (PPJNE, 4. cikk, 2. bekezdés és EJENY,
A korlátozásokat törvénynek kell meghatároznia, és nem szabad olyan módon alkalmazni őket, amely sértené a 18. cikkben garantált jogokat.
A 18. cikk 3. bekezdését szigorúan kell értelmezni: semmilyen a benne leírtakon kívüli alapon történő korlátozása nem megengedett, még akkor sem, ha a korlátozás az Egyezségokmány által védett más jogok esetében engedélyezett (például a nemzetbiztonság érdekében történő korlátozás megengedhetetlen).
A korlátozások csak azon célokból alkalmazhatók, amelyekre meg lettek szabva, és közvetlenül kapcsolódniuk kell az adott igényhez, amelyre alapozták őket, illetve azzal arányosnak kell lenniük.
A korlátozásokat nem szabad diszkriminatív célból kiszabni, illetve nem szabad diszkriminatív módon alkalmazni.
Ha az erkölcsök védelmének céljából bármilyen korlátozás történik egy vallás vagy meggyőződés szabad kinyilvánítására vonatkozóan, ennek olyan alapelvekre kell támaszkodnia, amelyek nem egyetlen hagyományból vagy vallásból erednek.
Azok a személyek, akik bizonyos legitim megszorításoknak vannak kitéve, mint például az elítéltek, továbbra is élvezik vallásuk vagy meggyőződésük kinyilvánításának jogát, a lehető legteljesebb mértékben, amely még az adott megszorítás jellegével összeegyeztethető.
– EJB, 22. számú általános megjegyzés (8. bekezdés)
Az EJENY egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.
– EJENY, 30. cikk
B) A VALLÁSI KISEBBSÉGEKHEZ TARTOZÓ SZEMÉLYEKTŐL NEM LEHET MEGTAGADNI AZT A JOGOT, HOGY CSOPORTJUK MÁS TAGJAIVAL EGYÜTTESEN SAJÁT VALLÁSUKAT VALLJÁK ÉS GYAKOROLJÁK
[PPJNE, 27. cikk, EBESZ Bécsi dokumentum, 19. cikk, EBESZ Koppenhágai dokumentum és ENSZ – Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, 1., 2. és 4. cikk]
Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.
– PPJNE, 27. cikk
Az államok a saját területükön védik a kisebbségek létezését és nemzeti vagy etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitását, valamint ösztönzik ezen identitás előmozdításának feltételeit, továbbá megfelelő törvényhozási és egyéb intézkedéseket fogadnak el ezen célok megvalósítása érdekében.
Az állam „meg fogja védeni a területén élő kisebbségeket, és megteremti az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megerősítéséhez szükséges feltételeket. Tiszteletben tartja az ezen kisebbségekbe tartozó személyek jogainak szabad gyakorlását, és biztosítja, hogy teljes egyenlőségben éljenek másokkal.”
C) MINDENKINEK JOGA VAN A VALLÁSA VAGY MEGGYŐZŐDÉSE MIATTI DISZKRIMINÁCIÓ ELLENI EGYENLŐ ÉS HATÉKONY VÉDELEMRE
[PPJNE, 2. cikk, 1. bekezdés és 26. cikk, EBESZ Bécsi dokumentum, 16. cikk, a) bekezdés, és EBESZ Koppenhágai dokumentum, 40. cikk, 1. és 2. bekezdés]
Ez a jog a következőket foglalja magában:
- Az államok kötelezik magukat, hogy tiszteletben tartják és biztosítják a területükön tartózkodó és joghatóságuk alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, bármiféle megkülönböztetés, például vallás szerinti különbségtétel nélkül. [PPJNE, 2. cikk, 1. bekezdés]
- A törvény előtt minden személy egyenlő, és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre. [PPJNE, 26. cikk]
- A törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell, és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a vallás alapján történő megkülönböztetés. [PPJNE, 26. cikk]
A PPJNE 26. cikkében megtalálható megkülönböztetésmentességi elv alkalmazása nem korlátozódik csupán azokra a jogokra, amelyekről az Egyezségokmány rendelkezik, hanem kiterjed a törvény általi diszkrimináció megtiltására és valójában bármely, hatóságok által szabályozott és védett területre.
A PPJNE‑ben használt „megkülönböztetés” kifejezés alatt értendő bármely különbségtétel, kizárás, korlátozás vagy előnyben részesítés, amely rassz, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy bármely más nézet, nemzeti vagy társadalmi eredet, vagyoni helyzet, születési vagy egyéb státus alapján történik, és amelynek célja vagy hatása bármely személy összes joga és szabadsága egyenjogú elismerésének, élvezetének és gyakorlásának semmissé tétele vagy csorbítása.
A jogok és szabadságok egyenjogú élvezete mindazonáltal nem minden esetben jelent azonos bánásmódot;
Az egyenlőség elve néha megkívánja, hogy az államok megerősítő lépéseket tegyenek azon állapotok mérséklésére vagy megszüntetésére, amelyek előidézik, illetve fenntartják a PPJNE által tiltott diszkriminációt; és
A bánásmód terén előforduló különbségtétel nem minden esetben minősül diszkriminációnak, ha a különbségtétel ésszerű és objektív feltételeken alapul, és ha olyan cél elérésére törekszik, amely megfelel a PPJNE szabályozásainak.
– EJB, 18. számú általános megjegyzés (7., 8., 10., 12., 13. bekezdések)
- Védelem bármely állam, intézmény, embercsoport vagy személy által elkövetett, vallási vagy más meggyőződési alapon történő diszkrimináció ellen [ENSZ, 1981-es nyilatkozat, 2. cikk, 1. bekezdés és 4. cikk]
Az államoknak hatékony intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a polgári, gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális élet minden területén megelőzzék és megszüntessék a vallás vagy meggyőződés alapján történő megkülönböztetést az emberi jogok és alapvető szabadságok elismerése, gyakorlása és élvezete terén.
Az államok kötelesek minden erőfeszítést megtenni, hogy szükséges esetben törvényeket hozzanak, illetve vonjanak vissza az ilyen megkülönböztetések megtiltására.
Az államoknak meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket a valláson vagy más meggyőződésen alapuló intolerancia ellen.
– ENSZ, 1981-es nyilatkozat, 4. cikk, 1. és 2. bekezdés
A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot…
– EJENY, 26. cikk, 2. bekezdés
Az államoknak „elő kell segítenie a kölcsönös toleranciát és tiszteletet a különféle közösségek hívei között, valamint a hívők és nem hívők között”.
– EBESZ Bécsi dokumentum, 16/b alapelv [sic! 16. cikk, 2. bekezdés]
D) AZ ÁLLAMOKNAK TÖRVÉNYBEN KELL MEGTILTANI A NEMZETI, FAJI VAGY VALLÁSI GYŰLÖLET BÁRMILYEN HIRDETÉSÉT, AMELY MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRE, ELLENSÉGESKEDÉSRE VAGY ERŐSZAKRA IZGAT. [PPJNE, 20. cikk]
A vallás vagy meggyőződés nem nyilvánulhat meg olyan formában, hogy az olyan háborús propagandának, illetve nemzeti, faji vagy vallási gyűlöletre szításnak minősüljön, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra való felbujtásnak számít… [és] az államok kötelesek olyan törvényeket hozni, amelyek tiltják az effajta cselekedeteket.
– EJB, 22. számú általános megjegyzés (7. bekezdés)
Az államoknak meg kell hoznia a PPJNE 20. cikkében található kötelezettségek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, és maguknak tartózkodniuk kell bármi ilyen jellegű propagandától vagy ilyenfajta elképzelések népszerűsítésétől.
– EJB, 11. számú általános megjegyzés (2. bekezdés)
A 20. cikk nem hagyja jóvá vagy kívánja meg olyan törvények vagy lépések bevezetését az Egyesült Államok részéről, amelyek korlátoznák az Egyesült Államok alkotmánya és törvényei által védett szólás- és egyesülési szabadságot.
– az Egyesült Államok kikötése a PPJNE 20. cikkével kapcsolatban
Az államok hatékony intézkedéseket foganatosítanak, törvények meghozatalát is beleértve, hogy védelmet nyújtsanak bármely olyan cselekedettel szemben, amely erőszakra való felbujtásnak minősül más személyek vagy csoportok ellen nemzeti, faji, etnikai vagy vallási diszkrimináció, ellenségesség vagy gyűlölet okán, az antiszemitizmust is beleértve.
Az államok elkötelezik magukat, hogy megfelelő és arányos mértékű lépéseket tesznek azon személyek vagy csoportok megvédésére, akik faji, etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásuk következtében diszkriminatív, ellenséges vagy erőszakos cselekedeteknek vagy fenyegetésnek lehetnek kitéve, valamint tulajdonuk megvédésére.
E) A SZÜLŐK JOGAI A VALLÁS VAGY MEGGYŐZŐDÉS SZABADSÁGÁRA VONATKOZÓAN
[PPJNE, 18. cikk, 4. bekezdés, EBESZ Bécsi dokumentum, 16. cikk, f) és g) bekezdések]
Az Egyezségokmány részes államai kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.
– PPJNE, 18. cikk, 4. bekezdés
Nem korlátozható a szülők és gyámok szabadsága arra, hogy biztosítsák a vallásos és erkölcsi nevelést.
Az etika és a vallások általános történelmének állami iskolában tanítása engedélyezett, ha pártatlan és objektív módon történik.
Az olyan közoktatás, amely magában foglalja egy bizonyos vallás vagy meggyőződés oktatását, inkonzisztens a PPJNE 18. cikkének 4. bekezdésével, hacsak nem tesznek intézkedéseket diszkriminációmentes kivételek vagy alternatívák biztosítására, amelyek eleget tesznek a szülők és gyámok kívánságainak.
– EJB, 22. számú általános megjegyzés (6. és 8. bekezdés)
A szülőknek vagy törvényes gyámoknak joga van a saját vallásukkal vagy meggyőződésükkel összhangban megszervezni a családi életet, valamint észben tartva azt az erkölcsi nevelést, amelyről úgy gondolják, hogy a gyermeknek a szerint kell felnőnie.
Minden gyermek jogosult arra, hogy a szülei vagy törvényes gyámja kívánságával összhangban hozzájusson a vallás vagy meggyőződés terén nyújtott oktatáshoz, és nem lehet őket arra kényszeríteni, hogy a szülők vagy gyámok akarata ellenére tanítsák őket egy vallásra vagy meggyőződésre – a gyermek legjobb érdekének szem előtt tartása mellett.
A gyermeket meg kell védeni a valláson vagy meggyőződésen alapuló bárminemű diszkriminációtól.
Abban az esetben, ha a gyermeket nem a szülei vagy törvényes gyámjai nevelik, kellő mértékben figyelembe kell venni a gyermek vallás vagy meggyőződés terén kifejezett kívánságait, illetve azok bármilyen bizonyítékát – a gyermek legjobb érdekének szem előtt tartása mellett.
Annak a vallásnak vagy meggyőződésnek a gyakorlása, amelyben a gyermeket felnevelik, nem lehet káros a testi vagy mentális egészségére, illetve a teljes kifejlődésére nézve, figyelembe véve a jelen nyilatkozat 1. cikkének 3. bekezdését.
– ENSZ, 1981-es nyilatkozat, 5. cikk