V. Vallási etika

Minden vallás kifejleszt etikai szabályokat, etikai követelményeket és etikai értékeket, amelyek szabályozzák az egyszerű, mindennapi helyzetekben és körülményekben mutatott magatartást a személyes és társadalmi életben. A Szcientológia Egyház ugyancsak rendelkezik egy vallási etikai rendszerrel. A viselkedéssel kapcsolatos iránymutatások etikai kódexekben vannak megfogalmazva: a Szcientológus kódex felvázolja az erkölcsös viselkedés alapelveit; az Auditorkódex etikai útmutatást nyújt a lelkipásztori gyakorlathoz, és a Szcientológia-lelkészek viselkedését szabja meg; a Becsületkódex pedig etikai ideálokat tűz ki, amelyek elérésére minden szcientológus törekedhet. Ezek a kódexek nemcsak a személyes viselkedést szabályozzák, hanem alapnak tekinthetők egy társadalmi átalakuláshoz, amely egy őrültség, bűnözés és háború nélküli világot ígér.

Ezek az etikai kódexek azonban különleges módon közelítik meg a vallási etikát, ugyanis az etikus viselkedést a spirituális növekedés szerves részének tekintik. Az etikus viselkedést a szellemi felszabadulás felé vezető hídon tett előrehaladás közvetlen eredményének tekintik. Ebben a tekintetben tehát az etika szorosan kapcsolódik a Szcientológia Egyház minden vallási meggyőződéséhez és rituális gyakorlatához.

Amellett, hogy feltételezik, hogy az emberi lények természetüknél fogva jók, a szcientológusok felismerik, hogy gonoszságra is képesek. De a gonosz cselekedeteket, amelyeket az emberi lények megtesznek, az eredendően jó emberi természet aberrációinak tekintik. Ebből a nézőpontból, a Szcientológia központi etikai kívánalma az etikai aberrációk korrigálása és az emberi szellem eredeti jóságának visszanyerése. Lényegében a vallási etika az eredendő etikai harmónia helyreállításának ügyévé válik.

Amellett, hogy feltételezik, hogy az emberi lények természetüknél fogva jók, a szcientológusok felismerik, hogy gonoszságra is képesek. De a gonosz cselekedeteket, amelyeket az emberi lények megtesznek, az eredendően jó emberi természet aberrációinak tekintik. Ebből a nézőpontból, a Szcientológia központi etikai kívánalma az etikai aberrációk korrigálása és az emberi szellem eredeti jóságának visszanyerése.

A vallások történetében a vallási etikai rendszerek nem pusztán konkrét cselekedeteket vettek célba. Nem pusztán megtiltottak bizonyos cselekedeteket, például a hazudást, a lopást vagy a gyilkosságot, másokat pedig előírtak. A vallási etika inkább, mondhatni, a vágytendenciákat vette célba. A keresztény tradícióban például középkori teológusok megállapították a hét főbűn listáját: büszkeség, harag, bujaság, lustaság, kapzsiság, falánkság és irigység. Ezek a bűnök azonban nem konkrét cselekedetek voltak; vágytendenciák voltak, amelyek az emberi lényeket eltávolították Istentől. Ahogy Dante Alighieri az Isteni színjátékban kijelentette, ez a hét bűn ugyanannak a „félresiklott szeretet”-nek a hét különböző formája.24 Dante szerint a félresiklott vágy elidegenítette az emberi lényeket az isteni szeretettől, amely az égi szférák mennyei harmóniáját összehangolta. A vallási etika ezért végső soron a spirituális disszonancia spirituális harmóniává alakításán múlik.

Ehhez hasonlóan a buddhista etika is azonosította a három halálos bűnt (bujaság, kapzsiság és harag), amelyek a vágy formáiként is felfoghatók. Ebben az esetben a félresiklott vágy nincs összhangban Buddha természetének tisztaságával és szabadságával. Következésképpen mind a keresztény, mind buddhista hagyomány úgy értelmezte a vallási etika kérdéseit, mint olyan dolgot, amely az emberi vágyakat harmóniába hozza a szellemi ideálokkal.25

A Szcientológia-etika az emberi vágytendenciák disszonanciája és harmóniája közötti kapcsolat ehhez hasonló elemzésén alapul. Ez az etikai elemzés a legvilágosabban a Tónusskálán jelenik meg. A Tónusskála egy nullától negyvenig terjedő skálán ábrázolja azokat a spirituális tendenciákat, amelyekből különböző cselekvési minőségek fakadnak. A skála alján a nagyon alacsony vágytendenciák – apátia, kétségbeesés – annyira közel vannak a halálhoz, hogy nem biztosítanak semmilyen alapot az etikus cselekvéshez. A valamivel magasabban lévő tendenciák, amilyen például a félelem, a düh és az ellenségesség, meggátolják az etikus élet éléséhez szükséges szabadságot. A következő tartományban úgy jelenik meg a skálán felfelé való haladás, hogy a konzervativizmustól az élet iránti erős érdeklődésen keresztül a jókedv állapotáig jutunk. Itt már lehetségessé válik az etikus viselkedés. De az etikus cselekvés lehetőségeinek köre hatványozottan növekszik, ahogy a skála keresztülhalad a lelkesedésen, az esztétikai részvételen és a feldobottságon, majd elérkezik azokhoz a magasabb szintekhez, amelyek minden akció forrását és legfelül a beingness derűs nyugalmát képviselik.

A Tónusskála tehát segít felbecsülni az emberi vágytendenciák viszonylagos disszonanciáját vagy harmóniáját a Szcientológia spirituális ideáljaival. L. Ron Hubbard így fogalmazott: „Ahogy ereszkedünk lefelé a Tónusskálán, úgy tekinthetjük, hogy a thétába mind nagyobb disszonancia kerül. ... Zenei hasonlattal élve azt mondhatjuk, hogy a hang rezgése egyre kevésbé lesz tiszta és harmonikus, és egyre jobban elhangolódik.”26 A Szcientológia vallási etikájában ezért az etikus cselekvés az emberi szellem eredeti spirituális harmóniájának helyreállításán múlik.

VI. Vallási élmény
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE