Bizonyos pillanatokban úgy tűnt, hogy L. Ron Hubbard elutasítja a „vallás” megjelölést a Szcientológia meggyőződéseivel és gyakorlataival kapcsolatban. Például egyszer megjegyezte, hogy a Szcientológia „nem pszichoterápia. Ez olyan tudásanyag, amely, ha megfelelően alkalmazzák, szabadságot és igazságot hoz az egyénnek.”13 Ebben az összefüggésben azonban úgy tűnik, hogy Hubbard a vallás formális megnyilvánulásai, amilyenek például a hitvallások, a gyakorlatok vagy a tagság, és a felszabadító igazság között tett különbséget. A „vallás” és az „igazság” ilyen módon való megkülönböztetése bevett vallási stratégia. Például Karl Barth keresztény teológus ragaszkodott hozzá, hogy az ő evangéliuma nem egy vallás, hanem az igazság. Maududi ugyanezt a kijelentést tette az iszlámról, Franz Rosenzweig a judaizmusról, Szarvepalli Rádhákrisnan pedig a hinduizmusról. Az összes ilyen esetben a vallási gondolkodók az „igazságuk” végső jelentését és hatalmát jelentették ki, megkülönböztetve ezt a vallástól.14
Ám Hubbard arra is rájött, hogy a „vallás” kifejezés, ha megfelelően meg van határozva, használható a Szcientológia felszabadító igazságának megjelölésére. „A Szcientológia vallás – magyarázza Hubbard –, a szó legősibb és legteljesebb értelmében.” Több, mint pusztán egy „vallási gyakorlat”. A Szcientológia „vallási bölcsesség.”15 A „vallás” szó Hubbard szerint „felöleli a szent tanítást, a bölcsességet, az istenekről, lelkekről és szellemekről való tudóságot”.16 Ezek értelmében tehát Hubbard kijelentette, hogy a Szcientológiát el kellene ismerni vallásként.
Hubbard azonosította e vallási bölcsesség hindu, buddhista és taoista gyökereit. A hinduizmus bizonyos formáihoz, különösen az advaita védantához hasonlóan, a Szcientológia támogatja annak a felismerését, hogy emberi önmagunk végső soron a legfelsőbb isteni erő az univerzumban. A védanta szanszkrit formulája szerint az atman (emberi önmagunk) nem más, mint a brahman (az isteni). Ugyanakkor, mint a buddhista gyakorlatban, a Szcientológia felvázol egy lépésről lépésre haladó pályát a tudatlanság alóli felszabadulás felé, amely a buddhizmus „nyolcrétű ösvényét” idézi. E buddhista ösvény szakaszai: helyes megértés, elkötelezettség, kommunikáció, viselkedés, életmód, erőfeszítés, tudatosság és meditáció, és ezek egy örömteli felszabadulási állapothoz vezetnek, elszakadva a világtól. A Szcientológia hasonló módon azonosít egy vallási ösvényt, illetve hidat, amely kijelöli a felszabadulás felé való haladást. Ám miközben a buddhista ösvény elméletileg egy normál emberi kapcsolatoktól és elfoglaltságoktól eltávolodott szerzetesi élethez volt szabva, a Szcientológia ösvénye jobban hasonlít a taoista megközelítéshez, amely a világ forgatagában törekszik szellemi harmóniára. Taoista értelemben a felszabadulás olyan egyensúlyi állapot, amelyben az emberi lény harmóniában él a létezés valamennyi tényezőjével. A Szcientológia egy hasonló harmónia elérésére irányul.
Kozmológiájában a Szcientológia azonosítja a valóság három alapvető összetevőjét – az életerőt, amelyre thétaként hivatkoznak; a Legfelsőbb Lényt, amely Végtelenként is ismert; és az anyagból, energiából, térből és időből (angolul matter, energy, space és time) álló fizikai univerzumot, amelyet a MEST betűszó képvisel.
Ezeknek az ókori ázsiai vallásoknak a visszhangjai ezért megtalálhatók a Szcientológia vallásos hittételei között. Mindazonáltal Hubbard arra a következtetésre jutott, hogy e vallások végső céljait – szellemi felszabadulás, tudás és harmónia – csak ritkán érték el a gyakorlatban. Áttekintve ázsiai utazásait, Hubbard rájött, hogy nagyon sok embert látott tanulni, de nagyon keveset célba érni. Hubbard szerint a régi vallási ösvényeken hiányzott „a célba éréshez szükséges sürgetés” érzése.17 Arra a következtetésre jutott, hogy a modern vallásnak többet kell tennie annál, mint szellemi célokat azonosítani; biztosítania kell a gyakorlati eszközöket ezek eléréséhez.
A Szcientológia sokban hasonlít a gnoszticizmus néven ismert ókori alternatív keresztény és zsidó vallási mozgalmakhoz is. Mint az ókori gnosztikusok, a Szcientológia is azt tanítja, hogy az emberi lények lényegében szellemi lények, tiszta fényből álló isteni lelkek, amelyeket foglyul ejtett az anyagi világ sötétsége. Kozmológiájában a Szcientológia azonosítja a valóság három alapvető összetevőjét – az életerőt, amelyre thétaként hivatkoznak; a Legfelsőbb Lényt, amely Végtelenként is ismert; és az anyagból, energiából, térből és időből (angolul matter, energy, space és time) álló fizikai univerzumot, amelyet a MEST betűszó képvisel. Az életerő személyes formája, az emberi lélek – a thetán – belekeveredett a MEST erőibe. A Szcientológia kozmikus drámájában a thetánt ki lehet menteni ebből a fizikai univerzum állapotaiba való belekeveredésből.
A Szcientológia a thetán felszabadítását a túlélés szempontjából mutatja be. A Szcientológia „nyolcrétű ösvénye” a „nyolc dinamika”, amelyek a túlélés alapvető késztetésének egyre jobban kiterjedő fázisait jelentik. Az első négy dinamika a „késztetés a létezésre” önmagunk, a családunk, a csoportunk és az emberiség számára; a következő kettő a késztetés a túlélésre az életet képviselő erők és a fizikai univerzum szintjén; a hetedik és nyolcadik dinamika pedig a végső szellemi túlélést képviseli a lelkek és a Legfelsőbb Lény szintjén. Ahogy Hubbard felvetette: „A magasabb szinteken történő túlélés felé való felfelé haladás egyben haladás Isten felé is.”18 Ebben az értelemben a nyolc dinamika felvázol egy utat, de nemcsak a lélek felszabadítására a fizikai világ korlátai alól, hanem egy legvégső Isten-felismerés elérésére is a Legfelsőbb Lény szintjén való létezés révén.
Más vallásokhoz hasonlóan, a Szcientológia Egyháznak is van egy formális hitvallása, amely bemutatja az alapvető meggyőződéseit. E hitvallásnak négy fő területét lehet azonosítani. Először is, a Szcientológia hitvallása hangsúlyozza az alapvető emberi jogokat. Ezek a jogok kötelező érvényűek a létezés minden szintjén, és ezért az emberi lelkek mint szabad szellemi lények jogait is képviselik. Mindenkinek egyenlő és elidegeníthetetlen joga van a vallásszabadsághoz, a gyülekezési szabadsághoz, a gondolat és a kifejezés szabadságához, az élethez, a józan eszéhez, az önvédelemhez és önmaga reprodukálásához. E jogok végső jellegének aláhúzására a hitvallás kijelenti, hogy „ezeket a jogokat semmilyen, Istennél kisebb erőnek nem áll hatalmában felfüggeszteni vagy érvényteleníteni, sem nyíltan, sem burkoltan”. Másodszor, a hitvallás bejelenti elkötelezettségét az emberi elme vallási gyógyítása iránt. Ez az elkötelezettség fogalmazódik meg abban a meggyőződésben, hogy „az elme tanulmányozását és a mentális eredetű betegségek gyógyítását nem szabad a vallástól elidegeníteni vagy nem vallásos területeken elnézni”. Harmadszor, a hitvallás megtestesít egy élet iránti etikai orientációt, amely úgy tartja, hogy „az Ember alapvetően jó”. Miközben ez az alapvető jóság a többiekkel való harmóniában nyilvánul meg, „Isten törvényei” megtiltanak minden olyan cselekedetet, amely tönkretenné vagy csökkentené másvalaki életének, épelméjűségének vagy lelkének a túlélését. Végül a Szcientológia hitvallása kinyilvánítja elkötelezettségét a megváltás elérése mellett. „A szellem megmenthető, és – fejezi be a hitvallás – egyedül a szellem mentheti vagy gyógyíthatja meg a testet.”19
A Szcientológia Egyházban ígért megváltás nem függ attól, hogy az illető hisz-e ennek a hitvallásnak az alapelveiben. Hubbard úgy érvelt, hogy a hit kérdése volt a vallások egyik leginkább félreértett aspektusa. Különbséget tett aközött, hogy valaki „hisz benne” (akármi is az), és a „hit” szellemi jellemzője között. Amikor a személy „hisz valamiben”, legyen ez egy vallásos hitvallás, egy egyház vagy egy megváltó, akkor a személy alárendelte a szellemi lényként élvezett szabadságát valaki más kontrolljának. Ha valaki „hisz” egy vallás meggyőződéseiben, az végül azt eredményezi, hogy „feláldozza a saját univerzumát”. Maga a hit azonban az a szellemi állapot, hogy az illető harmóniában van az univerzummal és Istennel. Ebben a különleges értelemben a hit „a teljes beingness állapota. És ebben az állapotban az ember a saját univerzumában létrehozhatná magát a Hitet, vagy előidézhetné emberekben, hogy higgyenek őbenne.”20 A Szcientológia e feltétel nélküli hit elérésére irányul. A hit – amely több, mint meggyőződés kérdése – egy felszabadító tudás, amely egy meghatározott cselekvéssoron keresztül érhető el.
