Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

A vallás öt dimenziója

„A vallásnak nincs egyetlen végérvényes definíciója, amelyet a tudósok általánosan elfogadnak.” Egyetértve Bryan Ronald Wilson és mások e kijelentésével, az alábbiakban egy általános definíció helyett inkább kifejtjük a vallás fő tényezőit. Úgy tűnik, az általában „vallás”-nak hívott jelenséget ötféle szemszögből lehetséges megközelíteni, amelyek megtalálhatók minden írástudó és írástudatlan társadalomban, amelyeket eddig lehetőség volt tanulmányozni. Ezt az összehasonlító vallásfenomenológiai modellt alaposabban bemutatta és a gyakorlatban is alkalmazta Juha Pentikäinen „Oral Repertoire and World View” című monográfiája (Academia Scientiarum Fennica, FFC No. 219, Helsinki 1978):

1. A vallás kognitív dimenziója alkotja a tudatos, intellektuális tényezőket, például azt, hogy hogyan tekintenek az univerzumra és a világra, milyen az értékrendszerük, hogyan hisznek a „természetfeletti” létezésében, azaz egy vagy több isten, illetve más „szupranormális” figura vagy hatalom létezésében, amelyek állítólag felügyelik a sorsukat, a szükségleteiket és az értékeiket. Jellemző a vallásokra, hogy egyik generációról a másikra vagy népről népre továbbadott hagyományok – többek között a „másikról” szóló elbeszélések, mitológiák és meggyőződések – tartják fenn őket.

Ami a forrásaikat illeti, nagy különbséget lehet tenni írástudó és írástudatlan vallások között. De az írástudatlan kultúrák elbeszélt mitológiái, a „könyves vallások” kanonikus szövegeinek rendkívül sematikus teológiai dogmatikája és a vallási filozófiák korpusza mind-mind rendelkezik a vallásnak ezzel a dimenziójával. Gyakran fejeződik ki tömören megfogalmazott „hitvallásokban”, amelyeket az olyan, tudatosan térítő vallások, mint például különösen a kereszténység, az iszlám és a buddhizmus, küldetésében nyilvánosan megvallanak a hívek.

2. A rokonszenvi vagy emocionális szint a vallásos érzésekre, beállítottságokra és tapasztalatokra utal. Az ember általában úgy érzi, hogy valamilyen természetfelettitől függ, és ugyanakkor úgy érzi, hogy valamilyen kapcsolatban van vele. Egy vallásos élmény kölcsönhatási állapot a természeti és a természetfeletti között, olyan állapot, amelyben a vallásos személy vagy inkább a személyen keresztül megnyilvánuló tradíció létrehoz egy találkozást valamelyik természetfeletti figurával vagy hatalommal, amely uralja a személy vallási meggyőződéseit.

3. A vallás akarati vagy viselkedési aspektusa a cselekvési szinten látható mint viselkedési forma. Idetartoznak a rítusok, társadalmi konvenciók, mint például az áldozatok, imák, bűbájok és kérések, amelyek segítségével az egyén, a csoport vagy a társadalom hagyományos módszereket használva képes elérni valamiféle szellemi egyesülést vagy kapcsolatot a természetfeletti figurákkal.

Az akarati dimenzió egy másik fontos része az erkölcshöz kapcsolódik. A rituálék és kultuszok mellett a vallások általában feltételeznek bizonyos etikus viselkedést. Ez kifejeződik például, amikor bizonyos normákat követnek abból a célból, hogy elérjék az értékek fenntartását, elnyerjék a vallás által ígért jutalmakat, és elkerüljék a normák és tabuk megszegéséért járó lehetséges büntetéseket.

4. A szociális tényező minden vallás alapvető részét alkotja. A vallás általában feltételezi, hogy létezik egy csoport vagy egy társaság, amelynek funkciója, hogy figyelemmel kísérje a követők vallásos nézeteit, együttesen hajtson végre bizonyos feladatokat, és szabályozza a hívők kultikus és etikus viselkedését.

E társaságok tagjai nagyobb léptékben, néha akár állami szinten, vagy kisebb csoportokban, általában együtt dolgoznak azért, hogy elérjék a közös vallásuk által rájuk rótt közös célokat ezen a világon, vagy „a másikban”. Bár a vallási viselkedés még ma is nagyon szociális és kontrollált, a szigorúan megszervezett vallások láthatóan sokat veszítenek a korábbi fontosságukból. Az emberek ehelyett az öntudatlan és szervezetlen vallásosság magányát hangsúlyozzák, és az elismert egyházak számos funkcióját ennek megfelelően kevésbé hivatalos kultuszok váltják fel.

5. A kulturális szintet gyakran figyelmen kívül hagyják, pedig nagyon befolyásolható és átfogó tényező minden vallás tekintetében. Lényegében abban nyilvánul meg, hogy a vallás mind időben, mind térben függ az ökológiai, társadalmi és kulturális környezettől, amelyben a vonatkozó vallások működnek.

A nyelv és az etnikai hovatartozás a „vallások mint kultúrák” két legfontosabb változója. Arra kell külön figyelmet fordítani, hogy sok embernek a „vallás” inkább egy „speciális életmódot” vagy „életvitelt” jelent, nem pedig valamilyen hitvallás dogmatikus kinyilvánítását vagy követését. A jelenkori modern világban még az úgynevezett „világvallások” tudatos nemzeti, etnikai és regionális változói is fontossá válnak, amikor az emberek újra rátalálnak vallási, társadalmi és kulturális identitásukra, miután áttelepülnek egy új környezetbe (például az új befogadó országokban és környezetekben élő menekültek) vagy a falusi társadalomból a város világába (például a harmadik világ nagyvárosainak utcáin és gettóiban látható bevándorlók).

Tüzetes vizsgálatunk következtetése, hogy a „vallás” fogalmáról le kell csupaszítanunk az elméleti és nyugati mellékzöngéket, ahelyett hogy a széles változatosságot mutató globális jelenséget beleerőltetjük pontosan annak a definíciónak az elfogadásába, amelybe nem illeszthető bele.

Most adunk egy általános leírást a Szcientológia hátteréről, valamint vallási tanításairól és gyakorlatairól, majd megvizsgáljuk a Szcientológiát a vallás általunk azonosított öt dimenziójával összevetve.

IV. A Szcientológia vallásfilozófiai háttere
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE