Mi a
VALLÁSSZABADSÁG?

A valláshoz vagy meggyőződéshez való feltétlen és abszolút joggal ellentétben a személy vallásának vagy meggyőződésének istentiszteleten, szertartásokon, gyakorlatokon és tanításokon keresztüli kinyilvánítását az állam korlátozhatja, de csak „a törvény által előírt és ahhoz szükséges mértékben, hogy megvédje a közbiztonságot, a rendet, mások egészségét, erkölcseit, illetve alapvető jogaikat vagy szabadságaikat”.[38] Tilos bármilyen más, például a nemzetbiztonságra hivatkozó korlátozás.

Ezeket a korlátozásokat kérlelhetetlen nemzetközi mérce szerint kell értelmezni. Az államoknak abból a kötelességükből kell kiindulniuk, hogy meg kell védeniük a vallásszabadság garantált jogait, beleértve az egyenlőséghez és diszkriminációmentességhez való jogot is. A bevezetett korlátozásokat törvénynek kell meghatároznia, és ezt nem szabad olyan módon alkalmazni, ami aláássa a vallásszabadsághoz való jogot.

Az Emberi Jogi Bizottság és az Emberi Jogok Európai Bírósága arra utasította a tisztviselőket, hogy „maradjanak semlegesek és pártatlanok” a vallásos ügyekben, és vonakodott elfogadni bármilyen, vallással kapcsolatos megkötést, bármilyen vitatott intézkedést „szigorú vizsgálatnak” alávetve.[39] A korlátozásokat csak azokra a célokra lehet alkalmazni, amelyekre tervezték őket; közvetlenül kapcsolódniuk kell ahhoz, ami miatt szükség volt rájuk, és csak a szükségesség mértékében szabad alkalmazni őket. A megszorításokat nem szabad diszkriminatív célból kiszabni, illetve nem szabad diszkriminatív módon alkalmazni. Ha az erkölcsök védelmének céljából bármilyen korlátozás történik egy vallás vagy meggyőződés szabad kinyilvánítására vonatkozóan, akkor ennek olyan alapelvekre kell támaszkodnia, amelyek nem egyetlen hagyományból erednek. [40]