II. A VALLÁS FOGALMA

A teológiai hagyomány nem kínál számunkra túl sok forrást, amikor azokat az objektív jellemzőket kívánjuk elemezni, amelyek egy vallást meghatároznak, és megkülönböztetik más típusú meggyőződésektől, ideológiáktól vagy társadalmi csoportoktól.

Erre a célra olyan fogalmakat és modern alapokat kell használnunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy tudományos szempontot szolgáltassunk a vallásos jelenségről, de anélkül, hogy elfeledkeznénk arról, hogy ez a szellemiség egyéni és belső tapasztalása, és mint olyan, kisiklik más társadalomtudományok egyes általánosan használt érvei alól.

A tolerancia és a vallásközi párbeszéd ilyen megközelítése kihívást jelent, és abszolút szükség van rá jelen társadalmunkban, amint ezt olyan neves teológusok, mint Leonard Boff és Hans Kung, is hangsúlyozzák.

Ahogy a religion (vallás) szót (a latin religare: „egyesíteni vagy újraegyesíteni” szóból) egy hit, egy istentiszteleti gyakorlat vagy forma által egyesített személyek közösségeként definiáljuk, ugyanígy lehetne tekinteni magát a vallást is. Természetesen ezt a közösséget „az isteni” keresésének kell egyesítenie, és az alapján kell definiálni, ahogyan szembenéz az emberi élet problémáival. Ezért beszélnek sokat a vallások történetében a tapasztalásról és „a megszentelttel” való személyes érintkezésről.

Az egyén méltóságának magasztos fogalma, valamint valamilyen „szent”-nek nevezett dolog ismerete és elismerése nem kizárólag keresztény jelenség, hanem az összes vallás lényege. Ezt ismerte fel a II. vatikáni zsinat a vallásos hitre és tisztaságra vonatkozó Dignitatis humanae című dokumentumában.

Vannak egyéb olyan vallási jelenségek, mint például a buddhizmus és a dzsainizmus, amelyeknél hiányzik ugyan Isten fogalma mint hivatkozási alap, de mégis gyakorolnak valamiféle tiszteletet és hódolatot a „szent istenség” mint általános elem irányában, amelynek jellemzői sokkal általánosabbak, mint a keresztény, muszlim vagy zsidó „konkrét istenek”.

Amikor egységes vallásfogalmat tartunk fenn, kizárólag a saját tapasztalataink alapján, és kizárunk egyéb sajátosságokat, az nem lehet más, mint a fundamentalizmus egy formája, amely megsérti a vallásszabadság legelemibb próbáját.

Tehát a vallás egy feltétlen szükségszerűség, semmivel sem kevesebb, mint az emberi létezés egy alkotóeleme, amelyet az egyén érez azért, hogy „kommunikáljon a végtelennel”; ez annak forrása, ami fenntartja az emberi lényt, és amelytől az ember sok szempontból függ.

Ahogy Max Müller állította: „aki csak egy vallást ismer, az egyet sem ismer”, ami teljes pontossággal kifejezi a gondolatot. Maga Durkheim így fejtegeti e jelenség kulcsát: „...a vallás univerzális jelenség, amely valamennyi ismert emberi társadalomban megjelenik. …”

Bevett szokás ismert modelleket használni arra, hogy megpróbálják definiálni az ismeretlent. Ez olyan eljárásmód, amelyet számos esetben túlzottan igénybe vesznek a társadalomkutatók. Az összehasonlító elemzés helytelen alkalmazása kétségtelenül vaksághoz vezet, amikor viselkedési normákkal, meggyőződésekkel vagy tapasztalásokkal szembesülünk, amelyeket nem lehet megmagyarázni, csak akkor, ha elhagyunk bármely egyéb tényezőt és hasonlóságaikat.

A vallás nyilvánvalóan az emberben rejlő keresés, amelyet a szellem végez azért, hogy megértse a „végtelent”; ez a lény vágyódása és törekvése a végtelenség iránti beteljesületlen vágyainak érzésével kapcsolatban. Tehát a vallás egy feltétlen szükségszerűség, semmivel sem kevesebb, mint az emberi létezés egy alkotóeleme, amelyet az egyén érez azért, hogy „kommunikáljon a végtelennel”; ez annak forrása, ami fenntartja az emberi lényt, és amelytől az ember sok szempontból függ. Ennek egyértelmű bizonyítéka az antropológiai elemzés, amelyben különböző vallási hitvallások jelenléte vagy a hiányuk meghatározó tényezőt jelent a tudósok számára a társadalmak viselkedésére vonatkozó társadalmi és egyéni normák megértésében.

Ahhoz, hogy megértsünk egy olyan vallást, mint a Szcientológia, igen különböző aspektusokat kell kiértékelnünk, amilyeneket például a tárggyal foglalkozó modern szakértők javasolnak (lásd Bryan Wilson: The Social Dimension of Sectarianism, 1990, és Eileen Barker: New Religious Movements: A Perspective to Understand Society, 1990). A számos lehetséges megközelítési mód közül azt választottam ki, amely objektív és tudományos nézőpont lehet a témában azon aspektusok alapján, amelyeket az alábbiakban felsorolok:

1. A filozófiai és hitelvi aspektus. Ebbe beleveszem azoknak a meggyőződéseknek, írásoknak és tantételeknek a teljes tömegét, amelyek a vallásos ismeret három alapvető részét képezik: a Legfelsőbb Lény, az Ember és az Élet.

2. A rituális aspektus. Ez magába foglalja a szcientológusok által tapasztalt vallási jelenségre alkalmazott szertartások, rítusok és vallási gyakorlatok összességét.

3. Az ökumenikus szervezeti aspektus. Ez nagyon fontos aspektus, mert arra szolgál, hogy meghatározzuk a választóvonalat a formálódó vallások és hitek, illetve azok között, amelyek már teljesen kialakultak és kifejlődtek.

4. A cél vagy végcél aspektusa. Itt található egy életcél meghatározása és a szellemi cél végső elérése, amely ahhoz a végcélhoz vezet, amelyet a Szcientológia kínál az egyházközösség hívei számára.

III. Filozófiai és hitelvi aspektus
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE