Teológusi és filozófusi nézőpontomból, és miután írásain és gyakorlatain keresztül tanulmányoztam a Szcientológia vallást, határozottan meg tudom erősíteni, hogy a Szcientológia a szó legteljesebb értelmében vallás.
Egy összetett meggyőződésrendszer által egyesített, a végtelent, a szentet kereső és az embert az istenivel megfelelő kapcsolatba helyezni törekvő személyek közössége – ezzel találkozunk a Szcientológia vallás hitelveinek és gyakorlatainak vizsgálatakor.
Egyetlen vallást sem láthatunk e tényező nélkül, és ennek része egy konkrét viselkedés ennek a szellemi valóságnak az irányában. Úgy látszik, hogy a Szcientológia kifejezetten a túlélés és az üdvözülés ténye körül forog, amely fogalmakról Xavier Zubiri világosan kifejtette, hogy elválaszthatatlan tantételek akármelyik vallási tapasztalatban. Az Istennel való társulás vagy ennek elmaradása semmiképpen sem változtatja meg e tapasztalás valóságát. A Szcientológiánál nem ez a helyzet, mert a szcientológusok megerősítik Isten és a végtelen keresését a nyolcadik dinamikájukban, bár nem magasztalják őt. Valójában az egyik vádpont, amely leginkább elkülöníti az iszlámot a katolicizmustól, az, hogy az utóbbi – mondják a muszlimok – a folytonos reformjai után hagyta magát a bálványimádás által sodorni.
A Szcientológiának már a gyökerei (a buddhizmus és a Védák) rámutatnak arra, hogy az ember csak önmaga teljes ismeretén keresztül kezdheti megismerni és szeretni Istent.
Mivel a vallás egyetemes impulzus, amint azt az ökumenikusok állítják, az embernek nem szabad elfelejtenie, hogy magának a katolicizmusnak is át kellett mennie egy hosszú formálódási szakaszon, továbbá válságok és reformok folyamatos során, mire eljutott ahhoz a „végső formához”, amelyet ma ismerünk. Az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus hasonló szakaszokon haladt keresztül, méghozzá sokkal hosszabb idő alatt, mint az a néhány év, amely a Szcientológia rendelkezésére állt, hogy teljesen szervezett formába és külsőbe szervezze magát.
Az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus hasonló szakaszokon haladt keresztül, méghozzá sokkal hosszabb idő alatt, mint az a néhány év, amely a Szcientológia rendelkezésére állt, hogy teljesen szervezett formába és külsőbe szervezze magát.
A Szcientológia világos szembenállása a pszichológia és a pszichiátria „tudományos” tantételeivel, amelyek tagadják az ember jóságát – amit a Szcientológia hangoztat –, még inkább megszabadítja ezt a vallást attól, hogy összekeverjék ezekkel. A Szcientológia csak az ember szellemi lényegét, veleszületett jóságát, halhatatlanságát és, mint végső célt, a végtelenség keresését értékeli. Az újdonság itt az, hogy a Szcientológia vallást az alapítója olyan ismeretek és gyakorlatok rendszereként alakította ki, amelyek az embert e célok felé irányítják. Ennek a „terápiára” vagy „gyógyításra” tett kísérletekkel való összetévesztése a gyengén dokumentált vélemények felületességének tulajdonítható.
Csak egy teljes és jóhiszemű vallás lehetett képes megerősíteni és fenntartani ezeket a feltevéseket, miközben megteremtett egy sor meggyőződést, tantételt, gyakorlatot, rítust, struktúrát és célt a lélek üdvözülése céljából. Ez nem más területre, mint a vallásra, tartozik, és a Szcientológia vallás.
Anélkül, hogy adminisztratív, jogszolgáltatási vagy adóügyi megfontolásokba bocsátkoznánk, újra megerősítem, hogy a Szcientológia maradéktalanul eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyek bármely vallással szemben támaszthatók.
A Szcientológia megfelel az igazi vallások természetének, és csak azokat a célokat követi, amelyek az ember lelki természetével kapcsolatosak.
Urbano Alonso Galan
