Ahogy fentebb említettem, számos vallási tradíció folyamodik spirituális fegyelmezéshez, hogy tagjait bevezesse a spirituális élet magasabb szintjeibe, vagy korrigálja a tévelygő hívőket. E fegyelmezésbe történelmileg beletartoztak olyan eljárások, mint az egyházi vizsgálatok, hivatalos dorgálások, bírói döntések, penitenciák (ima, böjtölés, csend, magány, fizikai munka stb.), felfüggesztés, elbocsátás és végső esetben kizárás és kiközösítés. Más vallásokhoz hasonlóan a Szcientológia Egyháznak is vannak eljárásai az eltévelyedett tagjainak kezelésére. Az eljárásmódok megtalálhatók az L. Ron Hubbard által kiadott különféle iránylevelekben és Flag-utasításokban.
Mint a világ vallásait ismerő tudós tanúsíthatom, hogy a Sea Org fegyelmezési módszerei standard és nem szokatlan vallási gyakorlatok. Azt is tanúsíthatom, hogy én magam is megtapasztaltam sok hasonló fegyelmezést, amikor 1958-tól 1964-ig a Kisebb Testvérek Rendjének (ferencesek) tagja voltam. A fegyelmezés fő formái külön megjegyzést érdemelnek.
Tanúsíthatom, hogy a Sea Org fegyelmezési módszerei standard és nem szokatlan vallási gyakorlatok. Azt is tanúsíthatom, hogy én magam is megtapasztaltam sok hasonló fegyelmezést, amikor... a Kisebb Testvérek Rendjének (ferencesek) tagja voltam.
A Sea Org-tagok sokkal kiterjedtebb mértékben kommunikálnak a külső társadalommal, mint amit számos keresztény vallási rendnek megenged a kolostori fegyelem, vagy amit Japánban és másutt a buddhista szerzetesek megtehetnek. A mezítlábas karmelitáknak például tilos minden kapcsolat a külső világgal, miután önként belépnek a rendbe. A Kisebb Testvérek Rendjében végzett noviciátusom (a belépésem utáni első év) alatt minimális kapcsolatban voltam a külső világgal, és az is csak a novíciusmesterem kifejezett engedélyével jöhetett létre. Amikor a vallási rendek tagjai spirituális menedékekbe vonulnak, akkor el vannak zárva a világgal való kapcsolattól. Az olyan apácarendek, mint a klarisszák, szigorúan korlátozzák a rendtaggal való kapcsolattartást még a családtagoknak is, akik évente legfeljebb három vagy négy alkalommal látogathatják meg, és egy látogatás legfeljebb kétórás lehet. Az elkülönített apácák nem lehetnek közvetlen fizikai kontaktusban a családtagjaikkal, és átlátszatlan válaszfalon keresztül kell beszélniük velük. Továbbá a katolikusoknál a vallási rendek és a papság megtévedt tagjait, többek között az alkohol- vagy drogproblémákkal küzdőket, retiróba, vagyis rehabilitációs célú elkülönítésbe küldik, amíg meg nem gyógyulnak, és ismét el nem tudják látni a feladataikat. Az, ahogy Sea Org-tagok a világtól való korlátozott elkülönítésben vannak egy rehabilitációs időszak alatt, általános vallási gyakorlat szerte a világon.
Az összes keresztény vallási rend szabályrendszere megköveteli, hogy a szerzetesek, barátok, testvérek és apácák tegyenek engedelmességi fogadalmat, és az alázatos spirituális viselkedés e fogadalomnak központi eleme. Az alázatosság gyakorlásaként a vallási rendek tagjaitól gyakran várják el, hogy olyan egyszerű feladatokat és fizikai munkát végezzenek, amelyek egy kívülálló számára méltatlannak és megalázónak tűnnek. Papi képzés alatt álló ferences barátként pucoltam latrinát, hámoztam krumplit, kapáltam a kertet, húzkodtam gyomot a járda hasadékaiból, mostam és hajtogattam a kimosott ruhákat, és söpörtem a folyosókat. Alázatosságra buzdítást találunk Szent Benedek regulájának 7. fejezetében. A bencések spirituális mottója: Ora et labora („Imádkozzál, és végezz testi munkát!”), és ez magában foglalja a legegyszerűbb feladatokat is, mindenki számára egyforma mértékben, a legegyszerűbb novíciusoktól a legmagasabb rangú apátokig. A japán zen buddhista kolostorokban azoktól, akik a szatori (megvilágosodás) elérésére törekednek, a szellemi mestereik gyakran várják el ismétlődő és látszólag teljesen értelmetlen feladatok végrehajtását, például egy makulátlanul tiszta padló újra meg újra való felsöprését. Az a tény, hogy a Sea Org tagjainak, akik egymilliárd évi szolgálatra tesznek fogadalmat, esetleg fizikai munkát és alantas, sőt megalázó feladatokat kell végezniük, különösen egy rehabilitációs vagy fegyelmezési időszakban, egyetlen vallástudós számára sem meglepő.
A szerzetesi életet élők, mint a ciszterciták és a trappisták, gyakran tartanak késő esti virrasztásokat, éjszakánként mindössze három-négy óra alvással. E virrasztások során a szerzetesek rituálisan zsolozsmáznak, és csendben meditálnak. Barátként így éltem hat évig. A noviciátusi évem alatt éjjel 12:30-kor felkeltem, egy órán keresztül zsoltárokat énekeltem, egy újabb órát meditáltam, visszafeküdtem, és 7:30-kor újra felkeltem imádkozni, további zsolozsmára és a reggeli misére. A trappistáknál standard gyakorlat, hogy hajnalban 3:15-kor kelnek közös imára és meditációra. Sok szerzetes és apáca veti alá magát fájdalmas fegyelmezésnek, például péntekenként a test ostorozásának, Jézus megostorozásának emlékére a keresztre feszítés előtt. A keleti jógik egészen odáig mennek el, hogy szögekkel szúrják át a testüket annak bemutatására, hogy a szellem uralja az anyagot. A Szcientológia Egyház gyakorlatai elhalványodnak e spirituális fegyelemgyakorlatokhoz képest.
Különböző vallási rendek tagjai gyakran vannak „bezárva” éjszaka, illetve „őrizet” alatt, anélkül hogy „be lennének börtönözve”. A kolostorok és zárdák az Egyesült Államokban és szerte a világon be vannak zárva éjszakára. A mezítlábas karmeliták és a klarisszák kolostorainak elkülönített részei másodlagos kapukkal és rácsokkal, kerítésekkel is el vannak zárva. Amikor novíciusok képzése zajlik, és amikor megtévelyedett szerzetesek és apácák kimenési tilalom alatt vannak, akkor szigorú felügyeletet kapnak, folyamatos megfigyelés alatt állnak, és a kolostor bizonyos részeibe sem léphetnek be. Első kézből tapasztaltam meg a kimenési tilalmat és a megfigyelést. A kimenési tilalom célja, hogy a vallásos személyt elvágják a világ zavaró tényezőitől, így az spirituális világosságot érhessen el, vagy helyrehozhassa tévelygéseit.
Ahogy fentebb említettük, a Szcientológia nincs egyedül abban a törekvésében, hogy igyekszik kiközösíteni azokat a tagjait, akik nem hajlandók alávetni magukat a vizsgálatoknak, az egyházi törvénykezésnek és eljárásoknak, valamint a fegyelmezésnek, hogy visszanyerjék a teljes egyháztagi státusukat. A római katolikus egyházban hasonló eljárásmódok vannak a szakadár, eretnek vagy egyéb megtévelyedett tagok számára, amelyek a kánoni törvényben szerepelnek. Sok pietista testvériséghez tartozó egyház – például az amishok és a mennoniták – gyakorol valamilyen formájú egyházi kiközösítést, amit „kitagadás”-nak vagy „elkerülés”-nek neveznek. A kiközösítettek teljes mértékben el vannak vágva a hitközösségtől, és a tagok még csak üzleti kapcsolatban sem állhatnak az elkerült féllel. A házastársnak is tilos egy helyen laknia a kitiltott partnerével.
A Szcientológiában a Sea Org-tagoktól hagyományosan elvárják – a vallás céljai iránti nagyobb elkötelezettségük miatt –, hogy önmegtartóztatóbb életet éljenek, mint a közönséges tagok. Néhány keresztény vallási rend, akiket általában „szerzetesek”-ként ismernek – mint a bencések és a ciszterciek –, fogadalmat tesz a személyes szegénységre, miközben a kolostor imádkozás, tanulás és vallásgyakorlás céljára rendelkezhet a saját épületeivel, és lehetnek megművelt földjeik. Más vallási rendek, akiket általában „barátok”-ként ismernek – mint például a ferencesek és a dominikánusok –, abszolút szegénységre tesznek fogadalmat, egyénileg és csoportosan sem birtokolhatnak semmit, Jézust utánozva, aki nem rendelkezett semmivel. A barátok csak használják a tulajdont, az igazi birtokos a pápaság. Egy trappista szerzetes csupasz cellában él, csupasz deszkákra helyezett szalmazsákon alszik, van két csuhája és egy munkaruhája. Amikor barát voltam, sok hasznos feladatot láttam el, többek között filozófiát oktattam, könyvtárosként dolgoztam, nyomdát működtettem, és beszerzéseket végeztem odakint a testvériség számára. Ezért a munkáért egyáltalán nem kaptam más fizetést, mint szállást és ellátást, valamint a csuhát, amit viseltem. Nem volt pénzem arra, hogy moziba menjek, személyes dolgokat vásároljak a boltban, vagy időnként vendéglőben egyek. Amikor hat év után eljöttem a testvériségből, kaptam 500 dollárt, egy repülőjegyet és egy öltönyt. Összevetve számos másik vallási renddel, az életmód és a pénzbeli lehetőségek a Szcientológia Egyházban, mondhatni, bőségesek.
Az, hogy konfliktus alakul ki az áttérők és a születés szerinti családjuk, sőt akár az első házastársuk között, annyira régi, mint maga a vallás. Jézus maga mondta: „Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával.” (Máté 10:35) Továbbá: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám.” (Máté 10:37) A tanítványság ára nagyon magas lehet. Mind Assziszi Szent Ferencet, mind Aquinói Szent Tamást, a katolicizmus két igen jelentős figuráját és szentjét, elrabolta a családja, akik megpróbálták erővel eltéríteni őket a kolduló szerzetesrendjükben folytatott életmódjuktól. A családtól való különválás a szerzetesi élet normális gyakorlata mind a férfiak, mind a nők számára. A trappisták, a karmeliták és a ciszterciek néha minden kapcsolatot megszakítanak a külső világgal, beleértve a telefonhívásokat, a postai küldeményeket és a látogatásokat is. Az Athosz-hegyi remeték Görögországban teljes magányban élnek, és gyakran szerzetes- és remetetársaikkal sem tartanak kapcsolatot. Amikor ferences voltam, és novíciusi évemet töltöttem, kifejezett engedély nélkül nem beszélhettem senkivel a rend falain kívül, havonta csak egy levelet kaphattam a szüleimtől, a leveleimet elolvasta a novíciusmester, és nem vehettem részt a nagyapám temetésén. Pál apostol a Korinthusiakhoz írt levelében azt ajánlja, hogy az áttért nőnek engedjék meg a válást és a hitbeli újraházasodást, amennyiben az első férje ellenséges marad a hitével szemben. Ahogy fentebb, a 28. paragrafusban szerepel, Szent Benedek regulája kiközösítéssel fenyeget minden olyan testvért, aki az apát jóváhagyása nélkül kapcsolatba lép egy másik, kiközösített szerzetessel, mert az ilyen kapcsolat beszennyezné a testvér spirituális életét. A régi rendhez ragaszkodó mennoniták és amishok elvárják, hogy a házastárs kerülje el a másik felet, ha az utóbbi tilalom alá van helyezve. Sziddhárta Gautama (kb.i. e. 563–483), akit mi Buddha néven ismerünk, szükségszerűnek érezte, hogy hátrahagyja apját és anyját, feleségét és gyermekeit, a trónt és a birodalmat, hogy aszkétaként kövesse a megvilágosodás útját. A vallástörténet csaknem minden nagy áttérése tartalmazza az elkülönülést a korábbi életmódtól és a világi dolgokhoz fűződő kapcsolatoktól, beleértve a családot is, amelyek hátráltathatják vagy meghiúsíthatják a spirituális fejlődést. Ehhez képest a Sea Org-tagok kapcsolata a külvilággal a mérsékelttől a liberálisig terjed.
