Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

III. Jelenkori új vallási mozgalmak

Ahogy múlik az idő, az egykor új vallási mozgalmak rendszerint egyre nagyobb társadalmi elfogadottságra tesznek szert. Azok a szekták és mozgalmak, amelyek száz éve vagy még régebben újak voltak – a hetednapi adventisták, a mormonok, Jehova tanúi és mások –, ismerőssé és lényegében megtűrtté váltak. Bár még gyakran éri őket méltatlanság a társadalom részéről, egyre inkább megengedik nekik, hogy a maguk módján működjenek. De a megkülönböztetés és az ellenállás folytatódik, és – mint korábban – újonnan felbukkanó vallási szervezetekre irányul. Az elmúlt öt évtizedben drámaian megnőtt az új vallások száma a nyugati társadalmakban. Némelyik a főbb keleti vallások változataiból alakult ki; mások különféle vallási tradíciók elemeinek eklektikus újraértékeléséből jöttek létre. Megint mások a bennszülött népi vallásokból merítenek, vagy azt vallják, hogy ők az ősi pogányság modern megfogalmazásai. Megint mások pedig mintha a természettudományban, a kommunikációs technológiában és a különféle formájú mentális terápiákban tett előrelépésekre adott spirituális válaszok lennének. Sokuk arra törekszik, hogy felébressze és felszabadítsa az emberi teljesítőképességet, és hogy ápolja a spirituális dimenziót a modern társadalomban élő ember egyre inkább elvilágiasodó tapasztalataival szemben. Az e területtel foglalkozó tudósok egyöntetűen hangsúlyozzák ezeknek az új mozgalmaknak a sokféleségét, mivel legtöbbjükben csak annyi a közös, hogy nagyjából ugyanakkor bukkantak fel. Viszont látható egy olyan tendencia – amely érzékelhető a médiában és a közéleti szereplők ilyen témájú megnyilvánulásában –, hogy minden új vallási mozgalmat egy kalap alá vesznek, mintha megfelelnének egy bizonyos sztereotípiának. Elég nyilvánvaló, hogy már maga ez a hajlam kedvezőtlenül befolyásolja az új vallásokkal szembeni tisztességes bánásmódot. Amikor – joggal vagy jogtalanul – egy mozgalmat nyíltan megvádolnak olyan tettekkel vagy viselkedéssel, amelyek a közjóval ellentétesek, ez az állítás könnyen átvetül minden ilyen mozgalomra, amelyek mindegyikének konkrét álláspontjával és tevékenységeivel viszont a nagyközönség nincs teljesen tisztában. Mivel ezek a mozgalmak kevéssé ismertek, könnyen tapadhatnak a nevükhöz félreértések, híresztelések, mítoszok és rágalmak. Maga a média alapvetően úgy működik, hogy ha egyszer tettek egy állítást, az gyakran továbbterjed, ahogy az újságírók, akik gyakran támaszkodnak korábbi médiabeszámolókra, akár hitelesek, akár nem, megismételnek egy ismerős történetet, és így előidézik azt, amit a szociológusok úgy neveztek el, hogy „negatív összefoglaló események”.

IV. A patológiás esetek befolyása
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE