Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

II. Szubsztantív definíciók

Világos számomra, hogy Parrinder professzor, Pocock professzor és Canon Drury egyaránt javasoltak olyan kritériumokat, amelyek alapján egy jelenség szubsztantív értelemben vallásosnak tekinthető. Ezen azt értem, hogy bemutattak különféle szempontokat, amelyekkel a „vallás” kifejezés alkalmazása leszűkíthető olyan, meghatározott tulajdonságokat mutató jelenségekre, amelyek együttesen nem fordulnak elő más jelenségekben.

A szubsztantív definíciók legerősebb formája úgy tartja, hogy a vallás rendelkezik egy olyan lényeggel vagy esszenciális jelleggel, amely csakis intuíció vagy befelé fordulás révén tudható biztosan. Ily módon Rudolf Otto kijelentette, hogy a vallás „…fizikai természetünk őseleme, amelyet tisztán, egyediségében kell felfognunk, és amely nem magyarázható meg semmi másból”. (The Idea of the Holy. Harmondsworth: Penguin Books, 1950, p. 141.) Véleménye szerint a vallási élmények egyedisége más élményektől való radikális különbségeikben rejlik: ezek az „abszolút másmilyen” élményei. Az ilyenfajta okfejtésben problematikus a benne rejlő önmagát definiálás és az időtlenség, és ezek sok társadalomtudóst eltérítettek attól, hogy esszencialista definíciókat használjon. Ugyanakkor a vonzereje vitathatatlan.

Ennél gyakoribb, hogy a társadalomtudósok hajlamosak voltak „megszorító” definíciókat használni a vallásra. Ezeknél kikötötték, hogy számukra – és anélkül, hogy a nézeteik általános érvényességét állítanák – a „vallást” bizonyos jellemzőkre való hivatkozás fogja azonosítani. M. Spiro antropológus számára például a vallás „olyan intézmény, amely kulturálisan posztulált emberfeletti lényekkel kulturálisan kialakított kölcsönhatásból áll”. (“Religion: problems of definition and explanation” in M. Banton ed. Anthropological Approaches to the Study of Religion. London: Tavistock, 1966, p. 96.) Ugyanakkor nem minden tudós ragaszkodik az „emberfeletti lényekre” való utaláshoz. P. Worsley, egy másik antropológus hasznosabbnak találja úgy definiálni a vallást, hogy „az empirikus-technikai szférán túli dimenzió”. (The Trumpet Shall Sound. London: MacGibbon & Kee, 1957, p. 311.) Sok szociológus vonzódik az ilyen szubsztantív, de viszonylag átfogó definiáláshoz. R. Robertson jól ismert és mérvadó definíciója például határozottan kijelenti, hogy:

A vallásos kultúra az a meggyőződés- és szimbólumhalmaz… amely a megtapasztalható és a tapasztalatokon túli, transzcendens valóság közötti különbségtétellel kapcsolatos: a megtapasztalható valóság eseményei jelentőségüket tekintve alá vannak rendelve a nem megtapasztalható valóságnak. Másodszor, a vallásos cselekedetet egyszerűen így definiáljuk: olyan tett, amelyet a megtapasztalható/tapasztalatokon túli valóság közötti különbségtétel tudomásulvétele formál. (The Sociological Interpretation of Religion. Oxford: Blackwell, 1970, p. 47.)

Semmiféle haszonnal nem járna további példákat sorolni a megszorító szubsztantív definíciókra, minthogy az idézett példák jól bemutatják azokat az általános módokat, ahogy társadalomtudományi elemzésnél a vallás definiálható.

[N]em lehet kétségünk afelől, hogy a Szcientológia társadalomtudományi elemzési szempontból vallásnak tekinthető. Az alapvető filozófiája az emberről úgy tartja, hogy a személy két részből tevődik össze: egy anyagi testből és egy nem anyagi szellemből, amely halhatatlan életnek örvend egy nem megtapasztalható szférában.

A Spiro, Worsley és Robertson definícióiban közvetve meglévő definiálási kritériumokat használva nem lehet kétségünk afelől, hogy a Szcientológia társadalomtudományi elemzési szempontból vallásnak tekinthető. Az alapvető filozófiája az emberről úgy tartja, hogy a személy két részből tevődik össze: egy anyagi testből és egy nem anyagi szellemből, amely halhatatlan életnek örvend egy nem megtapasztalható szférában. A thetán létezésében való hit logikus előfeltétele a Szcientológia szertartásain, gyakorlati tanfolyamain, tanácsadási szolgáltatásain és szociális reformokkal kapcsolatos programjain való részvételnek. A nem megtapasztalható, transzcendens valóság létezésében és felsőbbrendűségében való hit nélkül nem lenne nyomós ok a Szcientológia jellemző vallási formáira. Sőt a Szcientológia legmérvadóbb szociológiai elemzésének szerzője úgy véli, a mozgalom alapítója és vezetője fokozatosan kezdett egyre jobban olyan kérdések iránt érdeklődni, mint hogy honnan származik a thetán, mit lehet tudni az előző életekről, és melyek „a természetfeletti képességek, amelyeket az egyén a Szcientológia gyakorlása által elérhet”. (R. Wallis, The Road to Total Freedom. London: Heinemann, 1976, p. 124.)

Egy elkötelezett szcientológus tetteit a megtapasztalható/tapasztalatokon túli valóság közötti különbségtétel alakítaná és vezetné. Parrinder professzor hatékonyan demonstrálta, hogy a Szcientológia szertartásai hogyan foglalják magukban az imádat és a mélységes tisztelet elemét, ami összhangban van a nem megtapasztalható valóságról szóló alapvető tanításokkal. Pocock professzor pedig hangsúlyozta a világos párhuzamot a Szcientológia és a hindu és buddhista vallások nagyszerű hagyományai között, hiszen hasonló megértésük van az istenek vagy szellemek és az emberiség közötti immanens kapcsolatról.

III. Következtetés
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE