Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

II. A szent tudás megőrzésének problémája

II.I. Az ezoterikus tudás és a Szcientológia-technológia

A vallási rendszerekben kétféle formában lehetséges ezoterikus tudás. Az első forma speciális elrejtési módszereket és rendszert, kódolást vezet be. Úgy tartják, hogy a rejtett tudás közzététele, a bárki által való hozzáférhetőség a rejtett tudást profán, világi tudássá teszi, amely elveszíti szent erejét és transzformálásra való képességét.

Az ezoterikus tudás második formája a nyitottság és elérhetőség alapelvét vallja. Ám itt a tudás egyedülálló struktúrája olyan, hogy ha a tanuló nem sajátította el a korábbi szinteket, akkor nem tudja megérteni a következő szintet. Más szóval, az ezoterikus tudás egy olyan helyzetből fakad, ahol először szükséges végighaladni a személyes eredmények részletes láncolatának összes szintjén. Minden egyes lépés tartalmazza az összes többi lépés miniatűr változatát. Így az ezoterikus tudás nem abból fejlődik ki, hogy igyekeznek kódolni és elrejteni a tudást, hanem abból az egyszerű körülményből, hogy aki a legmagasabb szintű tudással rendelkezik, még ha akarja, akkor sem tudja átadni ezt a tudást olyan személynek, aki még nem haladt végig a belső átalakulások és tudatosságbeli változások összes korábbi szakaszán. A legmagasabb tudással rendelkező személy egyetlen dolgot tehet: átjuttatja a tanulót az előfeltételt jelentő összes szakaszon.

Az ezoterikus tudás a Szcientológiában az utóbbi típusba tartozik. Amikor a „bizalmas” jelzést látjuk a Szcientológia tudásának bizonyos szakaszain, az azt jelenti, hogy olyan tudásról van szó, amelyet csak olyan személynek lehet átadni, aki végighaladt az összes megelőző szinten.

A Szcientológia lényegében egy nyitott vallási rendszer. Minden személy, aki belső szükségét érzi, hogy elfogadja a Szcientológia által kínált utat és spirituális üzenetet, figyelemre és támogatásra számíthat. És az igazságkeresőkkel végzett munka arra való válaszként történik, hogy az illető maga keresi szellemi azonosságát. Ám ne feledjük, hogy a Szcientológia szellemiségének középpontjában elsősorban a személynek a saját személyes tapasztalata áll, hogy felismert egy szellemi azonosságot, egy új, szellemi végtelen ént. Ezért a tapasztalat „elmesélése”, „elmondása” csak korlátozottan lehetséges, nem azért, mert a szellemi oktatók elrejtik ezt a tapasztalatot, hanem mivel ennek a tapasztalatnak a lényege nem igazán szavakba foglalható vagy átadható. A Szcientológiában határozottan léteznek „beszámolók”, amelyek elmondják az egyén személyes útját, és hogy milyen átalakulást tapasztalt meg, amikor például elért egy magasabb szintű tudatosságot az örökkévaló énnel kapcsolatosan. De ez pontosan az, aminek hívják: „beszámoló” (egy nagyon fontos és szükséges műfaj), nem pedig a szent tudás. Amikor ilyen beszámolókat hallunk vagy olvasunk, különösen tisztán érzékeljük, hogy a tanúságtevő nagyon igyekszik elmondani a tapasztalatát, megosztani a tudását, de nem képes rá.

Ezért létezik az a követelmény, hogy a Szcientológia technológiáját pontosan meg kell őrizni, és hűen kell reprodukálni, és az a gyakran hallott követelmény, hogy ne menjünk tovább a következő fázisra a tanulásban, amíg a legapróbb részletekig el nem sajátítottuk az előző anyagot. Ebben a folyamatban nagy figyelmet szentelnek annak az eljárásnak, hogy tisztázzák az egyes szavak jelentését. Ez a nagyfokú odafigyelés arra, hogy hogyan tisztázzák a szavak jelentését, összekapcsolja a Szcientológiát a nagy vallási hagyományokkal, és lehetővé teszi, hogy a Szcientológia tudását szent tudásnak tekintsük.

Úgy tekinthetjük, hogy az az eljárásmód, ahogy a szavak jelentését tisztázzák, és a szent tudást elsajátítják, fontos része a Szcientológia fő céljának: világossá tenni, elfogadni és megérteni a végtelen én időtlen és valódi szellemi természetét.

II.II. A tudásba való beavatás eljárásmódjai mint a legmagasabb tudati szintek elérésének technológiája. Az önazonosítás szintjei: a precleartől a legmagasabb szintű szellemi lényig

Az állandóan tiszta tudat és öntudat (lerázva az álomszerű napi rutint) és a formális racionalitás követelménye, amely úgy van elrendezve, hogy az alacsonyabb szintek világos megértése nélkül az ember nem tud továbbhaladni az igaz énjének megismerését jelentő magasabb tudatossági szintek felé, először is a tudás egyfajta hierarchikus struktúráját eredményezi, másodszor pedig eljárásmódokat a tudásba való beavatásra. A vallási oktatás kultúrájában, ahol a tudatosság és az öntudat változását várják a tanulótól, de ahol ennek az új öntudatnak a közvetlen átadása lehetetlen, a beavatási eljárásmód teljességgel létfontosságúvá válik a vallási oktatás kultúrájának részeként. Ebből ered a Szcientológiának mint szent kultúrának egy másik fontos jellemzője: Hubbard anyagai – a Szcientológia egyházi írásai – alkotják az eszközt a tanuló tudatának és öntudatának átalakítására. Ez az az aspektus, amely Hubbard anyagainak axiomatikus elemét jellemzi. Ezek klasszikus rövid szövegek, amelyek hosszú reflektálást követelnek, amelynek során bekövetkezik a tanuló belső énjére vonatkozó megértés átalakulása – azaz többszöri nekirugaszkodáson keresztül, hogy megértse az írásokat (Hubbard anyagait), a tanuló mélyebb megértést szerez önmagáról és igazi énjéről. A Szcientológia lehetőséget kínál csoportos, páros és egyéni (szóló) elmélkedési gyakorlatokra. Ez a gyakorlat szintén összekapcsolja a Szcientológiát más vallási és – konkrétabban – rendezett struktúrákkal, ahol a szent szövegeken való elmélkedés élménye nem új információk befogadásának élményét jelenti, hanem önmaga megváltoztatásának élményét (az egyháztag számára) vagy önmaga megtisztításának élményét (az oktató számára), ami kemény munka után elvileg helyreállítja a tudatosság és az öntudat tisztaságát.

Így amikor azt mondjuk, hogy a tudás és az öntudat nem átadható, egy olyan eljárás szükségességéről beszélünk, amely segít a tanulónak elérni ezt a tudást (önmaga felfedezését).

Így amikor azt mondjuk, hogy a tudás és az öntudat nem átadható, egy olyan eljárás szükségességéről beszélünk, amely segít a tanulónak elérni ezt a tudást (önmaga felfedezését). Ez azt jelenti, hogy szükség van a szent tudás egyik szintjéről a másikra való átalakulások formálisan kifejlesztett rendszerére.

A tanár segítségével (vagy bizonyos szakaszokon önállóan) a tanuló végighalad minden szakaszon a pre-Cleartől (olyan személy, aki Szcientológia-processzing, vagyis szellemi tanácsadás által egyre többet fedez fel önmagáról és az életről) a legmagasabb szintig, az Operatív Thetánig.

Figyelembe véve az ezoterikus tudás fenti jellemzőit, amelyek a Szcientológiában megvannak (különösen a hierarchia, a szigorú pontosság és a fázisok átugrásának lehetetlensége), a Szcientológia kifejlesztett egy bámulatos rendszert a spirituális fejlődésre, ami egy stabil és ígéretes szellemi kultúra jele is egyben.

II.III. „A Híd a teljes szabadsághoz” mint a Szcientológia teológiai rendszerének középpontja és alapja

Egy vallásos mozgalom, még ha el is éri a szervezett egyház szintjét, nem mindig rendelkezik hitelvek kiterjedt rendszerével. A hitelvek rendszerének megléte egy vallásos mozgalom fejlettségének indikátora, és ebből következően elég hosszú idő alatt ölt formát. Mindazonáltal a Szcientológia, ahogy a vallási mozgalmak történeténél már megjegyeztük, igen gyorsan létrehozott egy hitvallást és egy spirituális képzési rendszert. A spirituális és szervezeti fejlettség ilyen gyors elérését az a jól felépített, formalizált és kidolgozott rendszer magyarázza, amely a spirituális átalakulás és a szellemi azonosság szintjeiből áll. Ez a rendszer távolról összehasonlítható a szellemi megvilágosodásra és megtisztulásra szolgáló rendszerekkel, amelyek központi szerepet játszottak sok vallási rendben, amely bizonyos hagyományos egyházakat megtisztított és megmentett.

A teológiai rendszereket kétféle típusba lehet sorolni: katafatikus és apofatikus.

A katafatikus teológia elfogadja annak lehetőségét (vagy képességét), hogy szavakkal kifejezzék a legmagasabb szintű vallási tapasztalatot. Az apofatikus teológia úgy tekinti, hogy a legmagasabb tudás és a legmagasabb értékek kifejezhetetlenek. Ezért a katafatikus rendszer részletes és kiterjedt leírásokat nyújt egy isteni lényről, valamint a látható és láthatatlan világ istentől eredő felépítéséről. Az apofatikus rendszer nem ad semmilyen leírást a Legfelsőbb Lényről, mert e rendszer nézőpontjából ez lehetetlen. Az apofatikus teológia viszont ad egy rendszert a legmagasabb tudáshoz való felemelkedésre, amelyet a tanártól kapott formális oktatások teljesítésekor ér el az ember.

Bizonyos, hogy a Szcientológia magában foglalja mind a kétféle teológiai rendszert, de az apofatikus teológia dominál benne. Tehát a Szcientológiára nem annyira az én új állapotainak leírása jellemező, hanem inkább annak leírása, hogy milyen stratégiával lehet elérni a magasabb állapotokat.

A Híd a teljes szabadsághoz a spirituális átalakuláshoz vezető út metaforája. Ez az útvonal megtalálható a vallási kultúrák és teológiai rendszerek többségében. Azonban elsősorban a vallási rendek szokták teológiai rendszerük középpontjába állítani a spirituális megtisztulás útját, amelyre az öntudat szintjeinek formális sorozataként tekintenek, egy hierarchiába rendezve.

Szigorúan véve, ez a hierarchikus rendszer – a Híd a teljes szabadsághoz – az az üzenet, amelyet a Szcientológia Egyház el akar juttatni a világnak és a követőinek.

Ezen az üzeneten belül vannak alapvető motívumok, amelyek a Híd struktúráját alkotják. Az összes fő teológiai fogalom (az Abszolútum, az ember státusa, a megváltás gondolata), a papság küldetése és a Szcientológia Egyház szervezeti felépítése a Híd szerkezetéből következik, amelyet úgy fognak fel, mint a személyes átalakulás és az egyén univerzális szerepére vonatkozó személyes megértés útvonalát.

III. A Szcientológia spirituális üzenetének felépítése
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE