Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

II. A VALLÁS DIMENZIÓI

The Religious Experience of Mankind (Az emberiség vallásos élménye) című művében (1. kiadás: 1969, 2. kiadás: 1976, 3. kiadás: 1984) Ninian Smart úgy érvelt, hogy egy vallásnak tipikusan hat nézőpontja vagy dimenziója van. Legutóbbi, The World’s Religions: Old Traditions and Modern Transformations (A világ vallásai – Régi hagyományok és modern átalakulások) című áttekintésében (1989) ismét ezt a hat dimenziót használta, de hozzáadott egy hetediket is. E dimenziók a következők:

II.I. A gyakorlati és rituális dimenzió

A vallásokban tipikusan léteznek speciális vallási gyakorlatok, amelyeket az emberek végeznek. E gyakorlatok formája vallásonként nagyon eltérő, és tartalmazhatja a következőket: (isten)tisztelet, prédikáció, ima, meditáció, bűnök megvallása, áldozat, felajánlások, átmeneti rítusok és egyéb megszentelt szertartások.

A vallásokban tipikusan léteznek speciális vallási gyakorlatok, amelyeket az emberek végeznek. E gyakorlatok formája vallásonként nagyon eltérő, és tartalmazhatja a következőket: (isten)tisztelet, prédikáció, ima, meditáció, bűnök megvallása, áldozat, felajánlások, átmeneti rítusok és egyéb megszentelt szertartások. Némely esetben ezek a gyakorlatok nagyon kidolgozottak és nyilvánosan láthatók, például a keleti ortodox egyház eukarisztikus liturgiája vagy az ausztráliai bennszülött vallások szent szertartásai esetén. Néha sokkal kevésbé kidolgozottak és kevésbé nyilvánosan láthatók, például a buddhizmus által gyakorolt különféle meditációs formák vagy a sokféle vallási hagyományban jelen lévő személyes imádság esetén. Amikor a „rituálé” szóval írjuk le az ilyen tevékenységeket, az nem szükségszerűen jelenti azt, hogy van egy pontosan előírt forma, amelyet e gyakorlatok felvesznek, sem azt, hogy az emberek egyszerűen szokásból végzik ezeket a tevékenységeket. A rituálé sok formájában van egy külső (vagy látható) és egy belső (vagy nem látható) aspektus.

II.II. A tapasztalati dimenzió

Ahogy a vallásgyakorlási formák különbözőek, ugyanúgy azok a vallásos tapasztalatok is, amelyek átéléséről az emberek állítják, hogy megtörtént velük. Buddha a meditáción keresztül átélt megvilágosodásról beszélt. Különféle héber próféták és Mohamed próféta beszéltek a kinyilatkoztatási tapasztalatokról, amelyek a vallásos tanításaik alapjául szolgáltak. Némely vallásos tapasztalat, amelyről beszámoltak, meglehetősen drámai, mint például Pál megtérése a damaszkuszi úton, a közép- és észak-ázsiai sámánizmushoz kapcsolódó eksztázisélmények, valamint a szellemek általi megszállás jelensége Eurázsia, Afrika és a Csendes-óceán térségeiben. Más vallásos tapasztalatok, amelyekről beszámolnak, nem feltétlenül ennyire drámaiak, de nem kevésbé valósak és jelentősek azok számára, akik átélik őket. Ez utóbbi tapasztalatokra példa a szent csodálat, az isteni sugallat, a megvilágosodás, a ragyogó belső űr, a megváltás bizonyossága stb.

II.III. Az elbeszéléses vagy mitikus dimenzió

Nagyon sok vallásban vannak történetek. Ezek a történetek szólhatnak Isten, istenek vagy más spirituális lények cselekedeteiről, egy szent tanító életpályájáról, egy vallásos közösség tapasztalatairól stb. Ebbe a kategóriába esnek a zsidó és keresztény szentírások történetei a világ teremtéséről, a tízparancsolat Mózesnek való átadásáról és Izrael népének Egyiptom földjéről való kivezetéséről Isten által, valamint az ausztráliai bennszülöttek vallásában megjelenő beszámolók a szent lények tevékenységeiről, amelyekkel a föld körvonalait megformálták. Szintén ilyenek az iszlám történetei Mohamed próféta életéről, illetve a buddhizmuséi Gautama (a Buddha) tapasztalatairól. Smart hangsúlyozza, hogy a „mitikus” kifejezést tisztán technikai értelemben használja egy olyan elbeszélésre, amelynek vallási jelentősége van. Nem utal vele arra, hogy az elbeszélés szükségszerűen hamis lenne. Az írást még nem használó kultúrák többségében a vallásos meggyőződéseket főként elbeszéléses formában fejezik ki, és ezeket az elbeszéléseket szóban adják át.

II.IV. A hitelvi és filozófiai dimenzió

Főként az írást használó kultúrák esetében, a hitelvek viszonylag rendszerezett tételes formája származhat a kezdetben elbeszélések formájában létező tanítások átgondolásából. Másik lehetőségként vagy ennek kiegészítéseként, ezeket a hitelveket legalább részben általánosabb filozófiai forrásokból vezethetik le. E meggyőződések vagy hitelvek tartalma vallásról vallásra nagy különbségeket mutat, például a kereszténység Szentháromsága és a halál-újjászületés hinduizmusban megfogalmazott, minden teremtményt érintő folytonos körforgása között, illetve az iszlámban az egyetlen Istenre adott 99 elnevezés és Buddha Négy Nemes Igazságról szóló tanítása között, amelyek: a szenvedés természete, a szenvedés oka, a szenvedés megszüntetésének lehetősége és az ehhez vezető út. Némely vallásban, például a hinduizmusban, a buddhizmusban, a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban, vannak olyan írások, amelyekben vallási elbeszélések és/vagy hitelvek vannak feljegyezve.

II.V. Az etikai dimenzió

Smart kijelenti, hogy „a történelem folyamán végig azt láthatjuk, hogy a vallások rendszerint magukévá tesznek valamilyen etikai kódexet” (The Religious Experience of Mankind, 3rd edition, p. 9). A buddhizmusban például azt tanítják, hogy az egyén cselekedeteit az Öt Alapelvnek kell irányítania: tartózkodj az öléstől, a lopástól, a hazugságoktól, a helytelen szexuális tevékenységektől és a bódítószerektől. A judaizmusban ott van a Tóra (törvény), amely nemcsak a tízparancsolatot tartalmazza, hanem számos egyéb erkölcsi és rituális előírást is. Hasonlóan, az iszlámban ott van a saría (törvény), amely különféle erkölcsi és rituális kötelezettségeket ír elő. A kereszténységben Jézus a „szeresd úgy felebarátodat, mint önmagadat” parancsolatban foglalta össze etikai tanításait. Egy vallás etikai dimenziója valamekkora mértékben összekapcsolódhat a hitelvi és a mitikus dimenziójával. Például Buddha bódítószerek kerülésére vonatkozó intése összeegyeztethető azzal a megfigyelésével, hogy az ilyen szerek elzárják az öntudatot. A kereszténység mások iránt tanúsított szeretetre vonatkozó tanítása összeegyeztethető a Krisztus saját viselkedéséről szóló elbeszélésekkel és azzal a hitelvvel, hogy Isten a szeretet. A saría zord erkölcsi előírásai pedig összeegyeztethetők azzal az iszlám tanítással, hogy végső soron minden személy felett Isten ítélkezik.

II.VI. A közösségi és intézményi dimenzió

Bár elvileg lehetséges, hogy az egyénnek saját egyedi vallásos hite legyen, és anélkül végezze saját hitéleti gyakorlatait, hogy szükségszerűen más vallásos hívőkkel társulna, a legtöbb vallásnak van valamiféle közösségi szervezete. Különösen egyes kisebb méretű társadalmakban, azok a közösségi intézmények, ahol a vallásos gyakorlatok zajlanak, megegyezhetnek azokkal, ahol más – például gazdasági – tevékenységek történnek. Más társadalmakban specializált vallási intézmények vannak, például szervezett felekezetek a kereszténységben, szerzetesrendek a buddhizmusban, illetve hívők gyülekezetei a judaizmusban és az iszlámban. Még ugyanazon a kiterjedt vallási hagyományon belül is, mint például a kereszténység, lehetséges egynél több vallási szerveződési modell: például a római katolikus egyház formalizált, hierarchikus rendszere, illetve a sokkal inkább egyenlőségre épülő és informálisabb rendszer némely protestáns egyház esetében. Sok vallásban (de nem mindegyikben) vannak specializált tisztségviselők, mint például guruk, szerzetesek, papok, imámok, ulemák, rabbik, tiszteletesek, sámánok stb.

II.VII. A materiális dimenzió

Legutóbbi könyvében Smart bevezet egy hetedik dimenziót, a materiális dimenziót. Ennek hátterében annak a felismerése áll, hogy gyakran vannak specifikus vallási kegytárgyak, helyek, épületek, emblémák stb. Ezek viszonylagos fontossága vallásról vallásra különböző. Egyes kisebb méretű társadalmakban nincsenek külön vallási épületek; viszont a természeti környezetben lehetnek olyan elemek, amelyek vallásos jelentőséggel bírnak, mint például az ausztrál bennszülött vallásoknál a szent helyek vagy a hagyományos japán népi vallásban a Fudzsi hegy. A szentélyek, mecsetek, illetve templomok a buddhizmus, a hinduizmus, a judaizmus, az iszlám és a kereszténység materiális dimenziójának részei. Különféle vallásokban léteznek még szent vagy jelképes tárgyak, mint például totemek, ereklyék, emblémák, szakramentális elemek stb. Fontos megjegyezni azonban, hogy bár mindegyik vagy majdnem mindegyik fenti dimenzió jelen van a nagy világvallások mindegyikében, az egyes dimenziók hangsúlyossága vallásonként, sőt az ugyanazon a valláson belüli hagyományterületenként változó lehet. Smart megállapítja:

Vannak olyan vallásos mozgalmak, illetve megnyilvánulások, amelyeknél egyik vagy másik dimenzió annyira gyenge, hogy szinte hiányzik: az írástudatlan, kisebb méretű társadalmaknak nincs sok eszközük a hitelvi dimenzió kifejezésére; a modernista buddhisták, akik a meditációra, az etikára és a filozófiára koncentrálnak, vajmi keveset törődnek a buddhizmus elbeszéléses dimenziójával; néhány újonnan alakult csoport esetleg még nem alakított ki sok mindent a materiális dimenzió területén.

Nagyon sok olyan ember van, aki hivatalosan nem tartozik semmilyen vallásos közösséghez, de saját világnézete és gyakorlatai vannak, így a társadalomban megfigyelhetjük a vallás olyan atomjait, amelyek nem rendelkeznek jól meghatározható közösségi dimenzióval. (Ninian Smart, The World’s Religions: Old Traditions and Modern Transformations, p. 21)

III. A Szcientológia elemzése
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE