A házassági ceremónia, amelyről talán általában úgy vélik, hogy vallásos, és templomban kell megtartani, nem elsősorban vallásos. Ez egy világi szerződés két fél között, akik ebbe két tanú előtt beleegyeznek. A korai egyház felismerte ezt, és sok évszázadon át elfogadta ennek állami gyakorlását, bár gyakran az egyház is áldást adott rá később. Csak a reformációt követő tridenti zsinat rendelte el, hogy a keresztény házasságokat templomban kell megkötnie egy papnak. A modern protestánsok, illetve a misszionáriusok, akik megpróbálták ráerőltetni az egyházi házasságot az áttértekre, a tridenti határozatot követték. Bár a házasságot szentségnek tartják, az érvényességéhez a keresztény teológiában a pap és az egyházi ceremónia nem elengedhetetlen. A szentség ünnepeltjei a férj és a feleség, akik fogadalmat tesznek egymásnak, és ezt bárhol meg lehet tenni vallásosan.
Sok keresztény tradíciójú országban mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy a házasságkötési ceremóniát világi hatóság, anyakönyvvezető, jegyző vagy polgármester vezesse le. Még ott is, ahol van hivatalosan elismert egyház, a házasságok megköthetők más egyházakban vagy anyakönyvvezető által is. Ennélfogva a Szcientológia vallási meggyőződésének és gyakorlatának bizonyítékait nem a házassági ceremóniájában kell keresnünk.
A két legjelentősebb szertartás a keresztelő – avagy a gyerekek névadója – és a halottak temetése. Az ezekhez társuló meggyőződések mélyen gyökereznek a természetünkben és a történelmünkben, és befolyásolják az emberiség legáltalánosabb szentségeit. A Szcientológia hisz a thetánban, amely a saját megnevezése a halhatatlan lélekre, a görög ábécé nyolcadik betűje, a théta után, talán annak szimbolikus ovális formája miatt. A szertartás elmondja, hogy „a névadó szertartás fő célja, hogy segítsen orientálni a thetánt, aki nemrégiben vette birtokba az új testét”. A thetánt bemutatják a testének, a szüleinek és a keresztszüleinek. Ez nyilvánvalóan spirituális, nem pedig materialisztikus szertartás.
A Szcientológia temetési szertartásában hasonlóképpen vannak spirituális kijelentések. A lelket átsegítik egy eljövendő életbe: „Most menj, kedves (elhunyt), és élj még egyszer, egy boldogabb időben és helyen.” A hit az ember valamiféle szellemi természetében, amely túléli a halált, talán az emberiség legrégebbi és legelterjedtebb vallási meggyőződése. Valószínűleg nincs olyan törzs vagy nép, amely nem alakított ki valamilyen halál utáni életben való hitet, és egy ilyen hit jelenléte a vallás nagyon egyértelmű jele.
Az ókori egyiptomiak (nem a modern koriak, akik muszlimok) lelkekben és istenekben hittek, és vallásosak voltak, ahogy a buddhisták is azok, akik szigorúan véve egyikben sem hisznek, legalábbis nem nyugati értelemben. De mindkettőnek voltak vallási szertartásai, amelyeket a Szcientológia tudatosan megközelít.
