I. Az emberi jogok és
a vallásszabadság

A II. világháború vége óta különféle nemzetközi testületek határozatai – többek között az ENSZ, az Európa Tanács részéről, illetve a helsinki záróokmányban – kijelentették, hogy minden emberi lényt megillet a vallásszabadság joga. A kormányokat felszólították, hogy amellett, hogy elvetnek minden vallási üldöztetéssel foglalkozó korábbi irányelvet, lépjenek fel határozottan a vallásszabadság védelmében is, amennyiben egy bizonyos szekta vagy felekezet vallásgyakorlása nem sérti az általános büntetőjogot, vagy nem fenyegeti más polgárok jogait. Ám az ilyen határozatok nem garantálják a vallási diszkrimináció valamennyi formájának kiküszöbölését, különösen, ha nincs semmiféle tudományos egyetértés a vallás definícióját illetően. Valamely kormányzat továbbra is előnyben részesíthet egy (vagy több) vallást, ahogy különféle európai országokban törvény szilárdít meg bizonyos vallásokat. Az ilyen kivételezés együtt járhat bizonyos vallásos csoportosulások gazdasági, különösen pénzügyi előnyökhöz juttatásával, továbbá azzal, hogy társadalmi, sőt politikai előjogokat tagadnak meg más vallásoktól. Még ha valahol nem is tartják fenn nyíltan (törvény, szokás vagy precedens révén) az ilyen diszkriminatív intézkedéseket, lehet többféle olyan kormányzati vagy szociális viselkedés, amely valamelyik típusú vallási csoportosulást előnyben részesíti másokhoz képest. Például lehet, hogy a hivatalos szervek vagy a nyilvánosság gyanakvással fordul bizonyos vallási szervezetek felé, különösen, amikor egy vallási csoport tanításai és gyakorlatai általánosságban ismeretlenek – annyira, hogy a hivatalos szervek vagy a nyilvánosság esetleg úgy véli, hogy „nem igazán vallásosak”. A nyilvánosság és időnként a hatóságok egy sztereotípiát húznak rá arra, hogy milyennek kell lennie egy vallásnak, és hogyan kell viselkedniük a vallásos hívőknek. Ha egy csoportosulás túl radikálisan eltér ettől a talán öntudatlanul elképzelt modelltől, akkor alkalmatlannak tűnhet arra, hogy kiterjesszék rá a szokásos vallási türelmet. Tényleg úgy tűnhet, hogy kívül esik az egyáltalán vallásnak tekintendő kategórián, sőt akár még azzal is szembe kell néznie, hogy törvénybe ütköző tevékenységekkel vádolják.

II. A jelenkori vallási sokszínűség
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE