A VALLÁSI TÜRELEM ÉS
A VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG

A hinduizmus egy másik vallás, amely rendkívüli sokszínűségében nem felel meg a vallás monoteisztikus feltételének, amely különféle nyugati országokban fordul elő. Klasszikus formájában a hinduizmus egyfajta nemdualisztikus panteizmusként jelenik meg, ahol Brahma az abszolút, de személytelen istenség, lélek, amely minden lényben eredendően ott van. Brahmát úgy tekintik, hogy a jó és a gonosz fölé emelkedik. Nem annyira teremtőként mutatják be, hanem inkább egy mindent átható erőként, akiből minden dolog kiáramlik, és akibe minden dolog visszatér. Nemcsak jelen van minden dologban, hanem ő maga minden dolog. A felszabadított lélek eggyé válik vele, és felismeri, hogy semmi más nem létezik. Mindazonáltal ez az istenségforma távol áll a keresztény monoteizmusban megtalálható istenség elképzelésétől. Ráadásul ezt többszörös istenségek más megjelenítései mellett találjuk meg, amely istenségek egymásba átváltozva és átalakulva képviselik a hinduizmus politeisztikus vonatkozásait. Tekintve a hinduizmuson belüli toleranciát olyan felvetésekkel és kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban, amelyek a nyugati logika szerint belső ellentmondásban vannak, lehetetlen lenne kijelenteni, hogy a hinduizmus kifejezetten panteisztikus vagy politeisztikus: nyilvánvalóan mindkettő. Egyik esetben sem állja ki a próbát mint olyan monoteisztikus rendszer, amely posztulál egy teremtő istent, egy dualisztikus kozmológiát és ennek az istennek a szükséges nyílt imádatát, amit azok gondolnak arról, hogy milyennek kell lennie egy vallásnak, akik csak a zsidó-keresztény-muszlim tradíciókban járatosak.