A VALLÁSI TÜRELEM ÉS
A VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG

Ebből következik, hogy számos ponton nem könnyű a vallással kapcsolatos általánosítás: noha egy könnyűszerrel „vallásnak” nevezett jelenséget felismerünk, azt kell belátni, hogy a fajtán belüli nagyszámú esetet sok tekintetben jelentős sokszínűség jellemzi. A vallással foglalkozó nyugati emberek nem ritkán a keresztény tradícióban gyökerező előítéletek áldozatai (gyakran öntudatlanul), de ha félresöpörjük az előítéleteket, akkor világosan láthatóvá válik, hogy a konkrét elemek között sok, amely a keresztény modell alapján a vallás elengedhetetlen feltételének vélhető, valójában nem található meg más rendszerekben. Így az előbbi leltárban kerültük a legfelsőbb lényre való utalást, mivel a théraváda buddhisták számára (és sok mahajána buddhista számára) ez a fogalom nem érvényes. A vallási imádatnak, amelyre fent utalás történik, nagyon más a jelentése a buddhisták számára, mint a keresztények számára, sőt a kereszténységen belül is sokféle felfogás él a vallási imádattal kapcsolatban az olyan különböző felekezetek esetén, mint a katolikusok, a kálvinisták, a keresztény tudomány hívei és Jehova tanúi. A leltár nem utal konkrétan a hitvallásokra, amelyek kimondottan fontosak voltak a kereszténység történetében, de sokkal kisebb fontosságúak számos más vallásnál, ahol a hitgyakorlás megfelelősége (ortopraxis) gyakran nagyobb fontosságú volt, mint az ortodoxia. Nincs megemlítve a lélek, akármilyen központi szerepet is játszik az ortodox kereszténységben, mert a fogalom alkalmazhatósága a zsidó vallásban némiképp kétséges, néhány nonkonformista keresztény csoportosulás pedig kifejezetten elutasítja (például a hetednapi adventisták és Jehova tanúi – és e kettő már világszerte több millió hívőt számlál –, valamint „Krisztus testvérei” és azok a puritánok, John Miltont is beleértve, akik „moralistaként” ismertek, azaz olyan hívőkként, akik tagadják egy halhatatlan lélek létezését). A leltár a poklot sem említi, mivel ez egy másik hiányzó tétel a zsidó vallásban. A halál utáni élet elvont fogalma egyes és többes számban van említve, így összhangba hozva két különböző eszmét a kereszténységen belül: a lélekvándorlást és a test feltámadását, továbbá a reinkarnálódásról szóló, némiképp eltérő leírásokat a buddhizmusban és a hinduizmusban. Tehát a leltár igyekszik magas absztrakciós szinten bemutatni az egyes elemeket, de ugyanakkor gyakorlatiasan, hogy elősegítse azoknak a kérdéseknek az azonosítását, amelyek tipikusan jellemzőek arra, hogy mi alkot egy vallást.