Mi a
VALLÁSSZABADSÁG?

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata

Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata mérföldkő jelentőségű az emberi jogok történetében. A világ minden tájának országaiból érkezett képviselői által megfogalmazott Egyetemes Nyilatkozatot nyilvánosan az Egyesült Nemzetek Közgyűlése jelentette be Párizsban 1948. december 10-én (Közgyűlési Határozat 217 A (III)). [44]

Egyetemes Nyilatkozat, 18. cikk

Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 18. cikke kimondja:

Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (ICCPR)

Az ICCPR olyan többoldalú egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1966. december 16-án fogadott el, és 1976. március 23-án lépett hatályba. Az ICCPR felszólítja az államokat arra, hogy védjék meg az egyének politikai és polgári jogait, beleértve a jogot a vallásszabadsághoz, a szólásszabadsághoz és a gyülekezési szabadsághoz. 2013-ra 167 ország kötelezte el magát az ICCPR fenntartására. [45]

ICCPR, 18. cikk

Az ICCPR 18. cikke kijelenti:

1. Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa.
2. Senkit sem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyőződése legyen, vagy hogy ilyent elfogadjon.
3. A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészségügy, a közerkölcs vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.
4. Az Egyezségokmány részes államai kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.

Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (ICESCR)

Az ICESCR egy többoldalú egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1966. december 16-án fogadott el, és 1976. január 3-án lépett hatályba. Az ICESCR arra kötelezi az államokat, hogy védjék meg az egyének gazdasági, szociális és kulturális jogait, köztük a munkához való jogot, az egészséghez való jogot, a jogot az oktatáshoz, és a jogot a megfelelő életszínvonalhoz. 2013-ra 160 ország kötelezte el magát az ICESCR fenntartására. [46]

Emberi jogok nemzetközi törvénye

Az Emberi jogok nemzetközi törvényét az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya alkotja. Az Emberi jogok nemzetközi törvénye az emberi jogok átfogó védelmét tartalmazza mindenki számára. Úgy méltatták, hogy ez „egy valóságos Magna Charta, amely az emberiség elérkezését jelzi egy életbevágóan fontos fázisba: az emberi méltóság és érték tudatos elfogadásához”. [47]

Nyilatkozat a vallásos hiten vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és diszkrimináció minden formájának kiküszöböléséről

A Nyilatkozatot az ENSZ Közgyűlése 1981. november 25-én fogadta el. A Nyilatkozat a vallásszabadságot védő legfontosabb nemzetközi dokumentumok egyike. A Nyilatkozat az ENSZ vallási diszkrimináció és vallási intolerancia elleni erőteljes álláspontját fogalmazza meg. Emellett részletezi a vallásszabadság hatálya alá tartozó számtalan jogot arra, hogy az illető kinyilváníthassa vallásos hitét.

Az 1981-es Nyilatkozat 2. és 3. cikke újra megerősíti az ICCPR diszkriminációellenes normáit. A 2. cikk 1. bekezdése kimondja: „Egyetlen egyént vagy csoportot sem tehet ki diszkriminációnak semmilyen állam, intézmény, embercsoport vagy személy a vallása vagy más meggyőződése alapján.”

Az 1. és 6. cikk egy átfogó listát biztosít a gondolat szabadságával, a lelkiismereti szabadsággal és a vallásszabadsággal kapcsolatos jogokról. E jogok közé tartoznak a következők: (1) „egy vallással vagy vallási meggyőződéssel kapcsolatos istentiszteletet tartani vagy e célra összegyűlni, valamint e célra intézményeket létrehozni és fenntartani”, (2) „a megfelelő jótékonysági vagy humanitárius intézményeket létrehozni és fenntartani”, (3) „a vallás rítusainak vagy a meggyőződés szokásainak megfelelő mértékben létrehozni, beszerezni és használni a szükséges cikkeket és anyagokat”, (4) „megírni, kiadni és terjeszteni a vonatkozó kiadványokat ezeken a területeken”, (5) „olyan helyeken tanítani egy vallást vagy meggyőződést, amelyek ezekre a célokra alkalmasak”, (6) „egyénektől és intézményektől begyűjteni és önkéntes anyagi, illetve egyéb hozzájárulást kapni”, (7) „a vallás vagy meggyőződés szabályaival összhangban megtartani a pihenőnapokat és megtartani az ünnepeket és a szertartásokat”, és (8) „egyénekkel és közösségekkel országos és nemzetközi szinten a vallásra és a meggyőződésre vonatkozóan kommunikációt létrehozni és fenntartani”. [48]

ENSZ Egyezmény a gyermek jogairól (Convention on the Rights of the Child – CRC).

A CRC egy olyan egyezmény, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadott el, és 1990. szeptember 2-án lépett hatályba. A CRC lefekteti a gyerekek vallási, civil, politikai, gazdasági, szociális, egészségügyi és kulturális jogait. A CRC úgy definiálja a gyereket, mint bármely tizennyolc éves kor alatti emberi lényt, hacsak nem érte el korábban a nagykorúságot az adott ország saját jogszabályai szerint. [49]

CRC, 14. cikk

Az Egyezmény a gyermek jogairól 14. cikke kijelenti:

1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra.
2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben, a gyermek törvényes képviselőinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák.
3. A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészségügy, a közerkölcs vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek. [50]

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága („Emberi Jogi Bizottság”) egy 18 független szakértőből álló testület, akik azzal vannak megbízva, hogy kísérjék figyelemmel az államoknál a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának betartását, beleértve az ICCPR 18. cikke által védelmezett, vallásszabadsághoz fűződő jogokat. A részes államoktól megkövetelik, hogy rendszeresen készítsenek beszámolókat az Emberi Jogi Bizottságnak arról, hogy védelmezik az ICCPR-ben megfogalmazott jogokat.

Feladatainak részeként az Emberi Jogi Bizottság meghatározó értelmezéseket ad ki az ICCPR-ben megfogalmazott jogokhoz, így adva iránymutatást az államoknak az e jogok védelmezésére vonatkozó kötelezettségük betartásához. Ezek a meghatározó értelmezések általános megjegyzések néven ismertek. A vallásszabadsággal foglalkozó, 1993-ban kiadott általános megjegyzésre úgy hivatkozunk, hogy 22. általános megjegyzés. A 22. általános megjegyzés tizenegy átfogó bekezdésből áll, amelyek megfogalmazzák a vallásszabadsághoz való jog átfogó és mélyreható jelentését. A 22. általános megjegyzés 2. bekezdése kijelenti:

A 18. cikk védi az istenhívő, nem istenhívő és ateista meggyőződéseket, valamint a jogot arra, hogy a személy ne valljon meg semmilyen vallást vagy meggyőződést. A „meggyőződés” és a „vallás” széles körben értelmezhető. A 18. cikk alkalmazása nem korlátozódik a hagyományos vallásokra vagy az olyan vallásokra és meggyőződésekre, amelyeknek az intézményes jellege vagy vallásgyakorlata analóg a tradicionális vallásokéval. A Bizottság ezért aggodalommal tekint bármilyen vallással vagy meggyőződéssel szembeni, bármilyen indokú, bármilyen diszkriminációs hajlamra, beleértve azt a tényt is, hogy ezek újonnan alakultak, vagy vallási kisebbségeket képviselnek, amelyekkel szemben a domináns vallási közösség ellenségesen viselkedhet. [51]

ENSZ Emberi Jogi Tanács

Az ENSZ Emberi Jogi Tanács egy kormányközi szervezet az ENSZ-en belül, amelynek feladata az emberi jogok előmozdítása és védelme világszerte. Ez a szervezet foglalkozik az emberi jogok, többek között a vallásszabadság megsértésével bizonyos államokban, és ajánlásokat, illetve határozatokat fogalmaz meg az emberi jogok védelmében. A genfi ENSZ-központban ülésezik. A Tanács az ENSZ negyvenhét tagállamából áll, amelyeket az ENSZ Közgyűlése választ meg.

Az ENSZ vallásszabadságért és meggyőződési szabadságért felelős különleges referense

A vallásszabadságért és meggyőződési szabadságért felelős különleges referens független szakértő, akit az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nevez ki, hogy azonosítsa a létező és felmerülő akadályokat, amelyek meggátolják a vallásszabadság vagy meggyőződési szabadság élvezetét, és ajánlásokat fogalmazzon meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet felülkerekedni ezeken az akadályokon.

A referens éves jelentést ad ki a vallásszabadságról, és jelentéseket ad ki azokról az országokról, ahová a referens hivatalosan is ellátogatott. Az E/CN.4/2005/61 jelentés értelmében a különleges referens azért látogat az országokba, hogy mélyebb megértést szerezzen meghatározott összefüggésekről és gyakorlatokról, és hogy építő visszajelzést nyújtson az adott országnak, és jelentést készít a Tanácsnak vagy a Közgyűlésnek. [52]

Emberi jogok európai egyezménye (EJEE)

Az EJEE egy nemzetközi egyezmény, amelyet negyvenhét állam írt alá az Európa Tanácsban, hogy megvédjék az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat Európában, beleértve a vallásszabadsághoz való jogot is, amelyet a 9. cikk véd, és a vallási diszkriminációtól való mentességhez való jogot, amelyet a 14. cikk véd. Az egyezményt 1950-ben fogalmazták meg, és 1953. szeptember 3-án lépett hatályba. Az egyezmény alapította meg az Emberi Jogok Európai Bíróságát.

EJEE, 9. cikk

Az EJEE 9. cikke, amely tartalmazza az egyezmény kulcsfontosságú intézkedéseit a vallásszabadsággal vagy meggyőződési szabadsággal kapcsolatban, nyelvezetében szoros párhuzamot mutat az Egyetemes Nyilatkozat vallásszabadsággal foglalkozó bekezdésével, és nem sokkal az Egyetemes Nyilatkozat után fogalmazták meg. Emellett szoros párhuzamot mutat azzal, ahogy az ICCPR 18. cikke a vallásszabadságot megfogalmazza:

1. Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
2. Valaki vallásának vagy meggyőződésének kinyilvánítási szabadságát csak annyira szabad korlátozni, amennyire a törvény előírja, és amennyire egy demokratikus társadalomban szükséges a közbiztonság, az egészség vagy erkölcsök védelmére vagy mások jogainak és szabadságainak védelmezésére. [53]

EJEE, 14. cikk

Az EJEE 14. cikke kijelenti:

Mindenki – bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül – jogosult a jelen Egyezményben kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. [54]

EJEE, 1. jegyzőkönyv, 2. cikk

Az EJEE 1. jegyzőkönyv 2. cikke kijelenti:

A tanuláshoz való jog

Egyetlen személytől sem szabad megtagadni a tanuláshoz való jogot. Az oktatáshoz és tanításhoz kapcsolódó bármilyen funkció ellátása során az államnak tiszteletben kell tartania a szülők jogát annak biztosítására, hogy ez az oktatás és tanítás összhangban legyen a saját vallásukkal és filozófiai meggyőződésükkel.

Emberi Jogok Európai Bírósága

Az Emberi Jogok Európai Bíróságát 1959-ben alapították nemzetközi bíróságként. Hatásköre az Európa Tanácsot jelenleg alkotó negyvenhét országból felvetett ügyekre terjed ki. Egyének vagy államok által benyújtott olyan folyamodványokról hoz döntést, amelyekben az Emberi jogok európai egyezményében lefektetett polgári és politikai jogok megsértése miatt tesznek panaszt, beleértve a vallásszabadsághoz való jogot, amelyet a 9. cikk védelmez, és a vallási diszkriminációtól való mentességhez való jogot, amelyet a 14. cikk védelmez. 1998 óta teljes idejű bíróságként ülésezik, és az egyének közvetlenül is hozzájuk fordulhatnak, miután kimerítették a lehetőségeiket a saját államukban. A Bíróság központja Strasbourgban (Franciaország) van, ahol felügyeli az emberi jogok tiszteletben tartását több mint 800 millió európai számára. [55]

Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyre növekvő számú olyan üggyel foglalkozik, amely a vallásszabadsággal kapcsolatos, és az Európai egyezmény 9. és 14. cikke védelmezi, és a kormányokat szigorú semlegességre utasítja. Ezeknél az ügyeknél azt is megtiltják, hogy az állam újraértelmezze, félreértelmezze, felmérje vagy kivizsgálja mások vallásos hitét vagy az ilyen hitek kifejeződését. [56]

Az Európai Unió iránymutatásai a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről

2013. június 24-én az Európai Unió Minisztertanácsa új iránymutatásokat fogadott el a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről az EU külső akcióival és emberi jogi irányelveivel kapcsolatban. Az iránymutatások a vallásszabadság, egyenlőség, diszkriminációmentesség és univerzalitás alapelveire támaszkodnak. Az iránymutatások megerősítik, hogy mindegyik államnak gondoskodnia kell arról, hogy jogrendszere biztosítsa a vallásszabadságot, és hogy létezzenek „hatékony intézkedések”, amelyek akadályozzák vagy büntetik ezek bármilyen megsértését. Az iránymutatások kijelentik, hogy az EU-nak és tagállamainak a következő intézkedésekre kell összpontosítaniuk:

• Harc a valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszakos tettek ellen;
• Az önkifejezés szabadságának elősegítése;
• A sokszínűség és tolerancia tiszteletben tartásának elősegítése;
• Harc a közvetlen vagy közvetett diszkrimináció ellen, nevezetesen diszkriminációellenes törvények bevezetésével;
• Annak támogatása, hogy valaki szabadon választhassa meg vagy hagyhassa el a vallását vagy meggyőződését;
• Annak támogatása, hogy az emberek szabadon kinyilvánítsák a vallásukat vagy meggyőződésüket;
• Az emberi jogok védelmezőinek támogatása és védelmezése, beleértve az egyedi ügyekben nyújtott támogatást; és
• Polgári társaságok támogatása és a velük való együttműködés, beleértve a vallási szervezeteket, világi és filozófiai szervezeteket.

Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)

Az EBESZ kormányközi testület, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika ötvenhét államából áll. Az EBESZ a világ legnagyobb regionális biztonsági szervezete. Számtalan kérdéssel foglalkozik, beleértve a vallásszabadságot és az emberi jogokat.

Számos EBESZ emberi jogi állásfoglalás védelmezi és előmozdítja a vallásszabadságot, ahogy a helsinki záróokmány VII. alapelvében szerepel:

VII. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát.

A részt vevő Államok tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát, amely mindenkit megillet, fajra, nemre, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül.

Elősegítik és ösztönzik az állampolgári, a politikai, gazdasági, szociális, kulturális és egyéb jogok és szabadságok hatékony gyakorlását, amelyek mindegyike az emberi személyiség méltóságából fakad, és lényeges annak szabad és teljes fejlődése számára.

Ennek keretében a részt vevő Államok elismerik és tiszteletben tartják az egyén szabadságát arra, hogy egyedül vagy másokkal közösen, saját lelkiismeretének parancsával összhangban kövesse és gyakorolja vallását vagy hitét.

Ezt az alapvető állásfoglalást ismételten újra megerősítették. Az 1983-as madridi találkozóval kezdve a részt vevő államok jelezték, hogy „kedvezően fogják elbírálni az államuk alkotmányos keretein belül vallásukat gyakorló vagy vallásuk gyakorlására készen álló, hívekkel rendelkező vallási közösségek arra irányuló kérelmeit, hogy megkapják az adott országban a vallási felekezetek, intézmények és szervezetek számára biztosított státust”.[57] Ezt a megfogalmazást a bécsi záróokmány (1989) tovább erősítette, jelezve, hogy a részt vevő államok nemcsak „kedvezően fogják elbírálni” a kérelmeket, hanem „ha az államuk alkotmányos keretein belül vallásukat gyakorló vagy vallásuk gyakorlására készen álló, hívekkel rendelkező vallási közösségek kérik, akkor meg is adják nekik az adott országban a számukra biztosított státus elismerését”.[58]

Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (ODIHR)

Az ODIHR az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) emberi jogi intézménye. Az ODIHR a vallásszabadság területén működve arra koncentrál, hogy segítse a részt vevő államokat és vallási közösségeket a vallásszabadsághoz való jog védelmezésében és elősegítésében.

Az ODIHR egyben a vallási alapon kialakuló intolerancia és diszkrimináció megakadályozásával és kezelésével is foglalkozik. Az ODIHR munkáját egy tizenkét tagú tanácsadó testület támogatja, akik a vallásszabadság és meggyőződési szabadság szakértői. Ez a tanácsadó testület rámutat az aggodalomra okot adó vallásszabadsággal kapcsolatos esetekre, és javaslatokat tesz, amelyek a részt vevő államokat ajánlásokkal segítik abban, hogy megfeleljenek az EBESZ vallásszabadsággal kapcsolatos állásfoglalásainak. A Tanácsadó Testület felülvizsgálja a vallási ügyekben javasolt törvényeket, amikor az EBESZ-államok erre felszólítják, hogy a törvényhozás megfeleljen az emberi jogi standardoknak.

A Tanácsadó Testület kiadta az Útmutatások a vallásokat vagy meggyőződéseket illető törvényhozás felülvizsgálatához című dokumentumot („Útmutatások”). Ezeket az Útmutatásokat azért készítették el, hogy a vallásszabadság standardjainak részletezésével segítsék a bizottságot az államok vallási törvényeinek felülvizsgálatában, és iránymutatásokat biztosítsanak az államoknak, amikor ilyen törvényeket fogalmaznak meg. Az Útmutatásokat 2004. júliusi éves ülésén örömmel fogadta az EBESZ Parlamenti Közgyűlése. A Tanácsadó Testület az egész EBESZ-régióból érkezett szakértőkből áll.