Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

IX. A Szcientológia tudósok általi értékelése

IX.I. Tudományos értékelések arról, hogy miből áll a vallás

Annak tudományos értékelése, hogy miből áll a vallás, végső soron az emberi viselkedés megfigyelésén alapul: a megfigyelhető jelenségek szolgáltatják a megfelelő empirikus bizonyítékot annak eldöntésére, hogy mik a vallás ismérvei, ahogyan azt gyakorolják. Az objektivitásnak, távolságtartásnak és etikai semlegességnek elkötelezett akadémiai tárgyak fejlődése, valamint a (jellemzően a teológiában megtalálható) normatív megközelítések befolyásának csökkenése új alapokat teremtett annak megítélésére, hogy mi alkotja a vallást.

IX.II. A Szcientológia vallási státusa,
ahogy a tudósok értékelik

Az akadémiai szociológusok, akiknek a kutatási területébe beletartozik a vallási mozgalmak objektív tanulmányozása, általánosan elismerik, hogy a Szcientológia vallás. Egy Szcientológiáról szóló dolgozat szerepel a következő munkában: Religious Movements in Contemporary America, edited by Irving I. Zaretsky and Mark P. Leone (Englewood Cliffs, N.J.: Prentice-Hall, 1973). Itt a szerző vita nélkül vallásként hivatkozik a Szcientológiára. Az Eileen Barker brit szociológus által szerkesztett Of Gods and Men: New Religious Movements in the West (Istenekről és emberekről – Új vallási mozgalmak a Nyugaton) című munkában (Macon, Georgia: Mercer University Press, 1983) a Szcientológiának figyelmet szentelő négy cikk közül három gond nélkül vallásként tárgyalja ezt a bizonyos mozgalmat. A negyedik cikkben (Participation Rates in New Religious and Para-religious Movements, Frederick Bird és William Reimer, Concordia Egyetem, Montreal) a Szcientológiára futólag új terápiás mozgalomként, illetve közvetetten paravallási mozgalomként hivatkoznak. Mindazonáltal a szerzők szerint a Szcientológia és néhány másik csoport azért került bele a munkájukba, „mert szimbolizmusukban és rituáléjukban meglepően hasonló módokon próbálják minden személyen belül segíteni egy hatalmas készletnyi szent erő létrejöttét...” (218. oldal). Egy másik műben, amelyet szintén Eileen Barker szerkesztett (New Religious Movements: A Perspective for Understanding Society, New York: Edwin Mellen Press, 1982), a Szcientológiát csak röviden említi a különféle szerzők közül néhány, de sehol sincs olyan utalás, hogy a Szcientológia nem lenne vallási mozgalom, és bele is került egy szójegyzékbe a kötet végén.

Jelen sorok írója egy szektákkal foglalkozó rövid tanulmányában (Bryan Wilson, Religious Sects, London: Weidenfeld; and New York, MacGraw Hill, 1970), amely a szektatípusok osztályozását mutatja be, szerepelt a Szcientológia is: kétségtelenül vallási csoportosulásnak tekintettem (és tekintem ma is). E műben a Szcientológia szociológiai típus alapján hasonló besorolást kapott, mint a keresztény tudomány, a teozófia, az Aeternius Társaság és különféle Új Gondolat mozgalmak (pl. Church of Religious Science, Unity School of Christianity és Divine Science).

1990-ben kiadtam egy könyvet (The Social Dimensions of Sectarianism, Oxford: Clarendon Press), amely különféle szektákról és új vallási mozgalmakról szóló tanulmányok gyűjteménye. Az egyik fejezet („Szcientológia – Egy szekularizált vallás” címmel) kimondottan azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy vallásnak tekinthető-e a Szcientológia, és arra a következtetésre jutott, hogy a Szcientológiát el kell ismerni vallásként, amely olyan fogalmakat és elveket fogad el, amelyek megfelelnek a mai szekularizált és racionalizált társadalomnak.

Újabb szociológiai tanulmányok ugyanezt az álláspontot veszik fel. Így Dr. Peter Clarke, a Centre for New Religions igazgatója a londoni King’s College-ban, miközben könyvében (The New Evangelists, London: Ethnographica, 1987) felbecsüli az új vallási mozgalmak méretét és növekedését Európában, nem habozik a Szcientológiát is vallásként említeni. James A. Beckford, aki most szociológiaprofesszor a Warwicki Egyetemen, könyvében (Cult Controversies: Societal Responses to the New Religious Movements, London: Tavistock, 1985) a nyilvánosság előítéleteinek megfelelő gesztussal a „kultusz” kifejezést használja, de csak azután, hogy elutasítja a szó minden pejoratív mellékzöngéjét. Fontosabb azonban, hogy minden fenntartás nélkül elismeri, hogy a Szcientológia vallás. Azt írja (12. oldal): „A szociológusok nem értenek egyet abban, hogy mi a megfelelő megnevezés az olyan vallási csoportokra, mint az Egyesítő Egyház, a Szcientológia, Isten gyermekei és a Krisna-tudat Nemzetközi Társasága…” Ez az egyet nem értés arra vonatkozik, hogy az ilyen mozgalmakat szektáknak, kultuszoknak vagy egyszerűen új vallási mozgalmaknak kell-e nevezni – de hogy ezek mind vallások, afelől Beckford leírása nem hagy semmi kétséget az olvasóban. Mind közül a legmérvadóbb, hogy Eileen Barker, a London School of Economics professzora és az INFORM (Information Network Focus on New Religious Movements, egy közvetlenül a Belügyminisztérium által finanszírozott szervezet) alapítója és egykori igazgatója, írt egy könyvet (New Religious Movements: A Practical Introduction, London: Her Majesty’s Stationery Office, 1989) kifejezetten azzal a céllal, hogy a nyilvánosságot (különösen az áttértek rokonait) pontos információkkal lássa el az új vallásokról és a velük kapcsolatban javasolt bánásmódról. Ebben a műben természetesnek veszi, hogy a Szcientológia mint vallás az általa tárgyalt témakörbe tartozik (147. oldal), és egy függelékbe, ahol mintegy huszonhét új vallási mozgalom leírása szerepel, a Szcientológia Egyház is belekerült.

IX.III. Vallás-e a Szcientológia? – Flinn professzor

Egy Joseph H. Fichter jezsuita szociológus (S. J., Loyola Egyetem, New Orleans) által szerkesztett tudományos cikkgyűjteményben (Alternatives to American Mainline Churches, New York: Rose of Sharon Press, 1983) Frank K. Flinn, aki most a vallástudományok docense a Washington Egyetemen (St. Louis, Missouri), közvetlenül és részletekbe menően foglalkozik a Szcientológia vallási státusának kérdésével. Először a Dianetika vallási státusát gondolja végig:

Számos kommentátor állítja, hogy a Szcientológia mentális terápia, amely vallásnak mutatja magát. A kérdés lényege azonban az, hogy egy kőbe vésett szabállyal elkülöníthető-e a terápia a vallástól vagy akár a filozófiától. A therapeuó (gyógyít, ápol, kezel) szó gyakran előfordul az Újtestamentumban, és a názáreti Jézus által végzett akár szellemi, akár testi gyógyításokra egyaránt utal…

Bár a Dianetikának voltak vallási és spirituális tendenciái, még nem volt vallás a kifejezés teljes értelmében… a Dianetika nem ígért olyasmit a terápia szokásos eredményeként, ami „transzcendentális” jutalomnak lenne nevezhető. Ugyanakkor ígéretet tett a „normálist meghaladó” jutalomra… Másodszor, a mozgalom dianetikai szakaszában az engramokat legfeljebb a magzati állapotig vezették vissza… Harmadszor, a Dianetikában csak négy „dinamika” vagy „túlélési késztetés” volt: önmagunk, szex, csoport és Emberiség… Negyedszer, az auditálási technikák a Dianetika fázisában [nem használták] az „E-métert”.

Sok vita folyt arról, hogy mikortól lett vallás a Szcientológia. Kiválaszthatjuk a Szcientológusok Hubbard Szövetségének 1952-es bejegyzését Phoenixben (Arizona), azután a Szcientológia Alapító Egyház 1954-es megalapítását. A jogi bejegyzés azonban nem árulja el, hogy konkrétan mikor öltöttek alakot a vallási fogalmak az egyház önismeretén belül. Ezek a viták azonban emlékeztetnek a 19. századi vitákra azzal kapcsolatban, hogy mikor kezdődött a kereszténység: Jézus életében? Pünkösdkor? Pál és az apostolok szolgálatával? (96–97. oldal)

Flinn ezután tekintetbe veszi a fent leírt négy tényező szerepét a Dianetikából a Szcientológiába való átmenetnél, megjegyezve, hogy az első tényező, a transzcendentális célokra váltás, az a pont, amikor a „Clear” mint cél átalakul az „Operatív Thetán” létrehozásává, és hozzáteszi: „A »thetán« fogalma többé már nem egy mentális állapotra utal, hanem hasonlít a »szellem« vagy a »lélek« keresztény fogalmához, amely halhatatlan, és mind az agy, mind az elme felett áll.” (98. oldal) Másodszor, az engramok itt már előző életekhez kapcsolódtak. Harmadszor, új dinamikák hozzáadására került sor, amelyek kiterjednek az állatok, az anyagi univerzum, a szellem és a végtelen túlélésére. És negyedszer, megtörtént az E-méter bevezetése, amelyről azt mondja: „Az általam javasolt perspektívából… az E-méter használata inkább tekinthető »technológiai szentségnek«. A keresztények úgy definiálnak egy szentséget (pl. a keresztelést), hogy »a belső vagy láthatatlan kegyelem külső és látható jele«, a szcientológusok pedig úgy tekintik, hogy az E-méter egy belső és láthatatlan állapot (»Clear«) külső és látható jelzője.” (99. oldal)

Flinn hozzáteszi ezt a további megjegyzést:

Az angol religion (vallás) szó a religare szóból származik, amely azt jelenti, hogy „újra összeköt”. Ez arra vezet engem, hogy átfogóan úgy definiáljam a vallást, hogy szimbólumokban kifejezett meggyőződésrendszer, amely összeköti egyének és/vagy csoportok életét, amely vallási gyakorlatok halmazában (rituálék) fejeződik ki, és amelyet egy szervezett életmód tart fenn. A meggyőződések, a gyakorlatok és az életmód összeköti az emberek életét, hogy végső értelmet adjon a létezésüknek. Bár minden vallásban jelen vannak mindhárom szempont kezdetleges elemei, némelyik például a szervezeti rendszerre fekteti a hangsúlyt, vagy az életmódra, és kevésbé a meggyőződésrendszerre vagy a rituális gyakorlatokra. A Szcientológiában egy olyan csoportra látunk példát, amely vallási gyakorlatokkal (az auditálási technikák) kezdődött, hamarosan kialakított egy erős egyházi struktúrát, és csak ezután öntötte formába a meggyőződésrendszerét egy hitvallásban. Ez nem jelenti azt, hogy a meggyőződésrendszer nem volt már jelen szunnyadó formában az egyház evolúciójának korábbi fázisaiban. Egyszerűen nem volt formális módon rendszerbe foglalva [úgy, ahogy] kezdettől a szervezési technológia volt. (104–105. oldal)

Az „erős egyházi struktúra” Flinn-nél a Szcientológia általános megszervezésére, a tanfolyamok és az auditálási eljárásmódok hierarchikus rendszerére utal.

X. A Szcientológia és más vallások
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE