VII.I. A szcientológiai eszmék evolúciója – Előző életek
Az 1950-es évek közepétől kezdődően Hubbard már tudatában volt annak, hogy az ember problémáinak megértése és magyarázata szempontjából fontos lehet az előző életek vizsgálata. A New Jersey állambeli Elizabethben általa létrehozott alapítvány akkoriban annak tanulmányozásával foglalkozott, hogy milyen előnyökkel járhat az „előző inkarnációkban bekövetkezett halálok körülményeinek” „felidézése” [Joseph A. Winter, A Doctor’s Report on Dianetics: Theory and Therapy, New York: 1951, p. 189]. Ez az érdeklődés arra a határozott állásfoglalásra vezetett, hogy az előző életekben (továbbá a korai életszakaszban) bekövetkezett ártalmas élmények „engramokat” hoznak létre (a reaktív elmét alkotó benyomásokat vagy mentális képmásokat, amelyekhez fájdalom és öntudatlanság kapcsolódik, és amelyek betegségeket, gátlásokat és ebből adódóan irracionális viselkedést okoznak). A Dianetikát és a Szcientológiát tehát ki kellett terjeszteni, hogy eltávolítsa ezeket az engramokat, továbbá az egyén jelenlegi életének korai tapasztalatai által létrehozott engramokat is.
VII.II. A szcientológiai eszmék evolúciója –
A Dianetikától a Szcientológiáig
A szellemi élet megszakadásának egy másik szinten való kifejezése volt az a kép, hogy a thétát, azaz a gondolat univerzumát, a MEST „enturbulálta”. Az auditálás arra irányult, hogy a thétát kiszabadítsák ez alól a megkötöttség alól. A théta fogalma finomításokon is átesett 1951-ben, azonosításra került mint „az életerő, az élan vital, a szellem, a lélek” [A túlélés tudománya, I., 4. oldal]. Ettől kezdve mondhatjuk azt, hogy Hubbard meggyőződésrendszere a lelket gyógyító rendszerré vált. Ez a fejlődés még inkább kifejezésre jutott, amikor 1952-ben Hubbard útjára indította a Szcientológiát, és ez az új, kibővített és átfogóbb meggyőződésrendszer magába olvasztotta a Dianetikát is, részletesebben kidolgozott metafizikai alaplogikát biztosítva hozzá. A théta most a thetán lett, a lélek direktebb megfelelője, és ezzel nyilvánvalóvá vált a rendszer vallási dimenziója. A thetánt úgy fogták fel, mint ami az egyén identitásának esszenciája, maga a személy (amely tudatában van annak, hogy tudatos), és a Szcientológia elmélete most metafizikai igazolásul szolgált arra a megváltástani feladatra, hogy hogyan szabadítsák meg a thetánt a korábbi életekből (korábban elfoglalt emberi testekből) eredő ártalmas hatásoktól.
VII.III. A szcientológiai eszmék evolúciója –
Thetán és test
Az egyén nem mondhatja, hogy „a thetánom”, mivel lényegében maga az egyén a thetán, aki beköltözött egy testbe; ebben az értelemben a thetán még annál is fontosabbnak tekinthető, mint a hagyományos keresztény értelmezés szerinti lélek. A thetán identitást keresve belép a testbe (a születéskor, a születés után vagy akár a születés előtt). Ebben az értelemben a Szcientológia némi hasonlóságot mutat a buddhizmus reinkarnációs elméletében szereplő fogalmakkal. Hubbard azonban jóval konkrétabb és pontosabb jellemzést ad arra vonatkozóan, hogy hogyan történik a thetánok újbóli bejutása az egyes emberi testekbe, mint a buddhista írások bármelyike.
VII.IV. Közvetlen és végső megváltás
A Szcientológia-auditálás kezdeti célja, hogy kiszabadítsa a thetánt a reaktív elme börtönéből: a végső célja a thetán rehabilitálása, hogy elérjen egy stabil állapotot, amelyben nincs többé reaktív elméje. A thetán onnan, hogy csak közvetlen és azonnali célja, a saját túlélése foglalkoztatja (az első dinamika), elmozdul a megváltás lehetőségeinek egyre szélesedő felismerése felé, ahogy fokozatosan rátalál a családra, a barátokra, az emberiségre, az élővilágra, az univerzumra, a szellemi állapotokra, valamint a végtelenre vagy Istenre. Így a thetán végső célja, ahogy sorban dolgozik a nyolc dinamikán, valamiféle istenszerű állapot elérése, amelyet a szcientológusok „teljes OT”-nak vagy „természetes állapotnak” neveznek.
VII.V. A Szcientológia megváltástana
A rendszer önmagában is egy megváltástan, a megváltásra vonatkozó tételek rendszere. Ha úgy tűnik, hogy a végleges állapot túllépi a megváltás keresztény vallásban szokásos fogalmát, az azért van, mert a megváltástanban gyakran csak a közvetlen megváltással foglalkoznak, nem a véglegessel. A kereszténységben is az embert Krisztussal közös örökösnek tekintik, bár az egyházat és a laikusokat gyakran kielégítette az a korlátozottabb lehetőség, hogy a lélek végül a mennybe jut. Ugyanakkor néhány vallási mozgalomban – példa erre a mormonizmus – kifejezetten elismerik az isteni státus ember általi elérésének eszméjét. Vannak eltérések abban, hogy milyen feltételekkel lehet véghezvinni a megváltást a Szcientológiában, de a tanításaiban könnyen felismerhető a lélek megváltásának hosszú távú elképzelése. A Szcientológia gyakorlatában hangsúlyozva vannak az olyan közvetlen célok, hogy visszaadják az egyén épelméjűségét, kigyógyítsák a lelki gyötrelmekből, és segítsenek neki felülkerekedni a depresszión, de ezek jogossága a fentebb vázolt megváltástanra hivatkozva igazolható.
VII.VI. Hasonlóságok a buddhizmussal
és a szánkhja iskolával
Az élet mechanizmusai, ahogy a Szcientológia jellemzi őket, jelentős hasonlóságokat mutatnak a buddhizmusban és a hinduizmus szánkhja iskolájában megtalálhatókhoz. A reaktív bank felhalmozódása az elmében némileg hasonlít a karma eszméjéhez. A múltbeli életek elképzelése sok közös vonást mutat a keleti vallások által hirdetett reinkarnációs elméletekkel. Az a gondolat, hogy hozzáférhetünk a tudatszintekhez, fellelhető a jógában (a jóga iskolája közeli rokonságban van a szánkhja iskolával), és a jógikról úgy tartják, hogy képesek természetfeletti hatalom megszerzésére.
VII.VII. A megváltás mint globális és
mint egyéni lehetőség
A thetán végső megváltásának kilátása magában foglalja az emberiség, az állatvilág és az anyagi univerzum túlélésének eszméjét, a Szcientológia közreműködésével. Ez a társadalommal és a kozmosszal való törődési elem kétségtelenül létezik a Szcientológiában. „A bolygó Clearré tételének” eszméjét (a „Clear” olyan személy, aki teljesen megszabadult a reaktív elmétől) célként tűzték ki. Hubbard azonban némelykor áthelyezte a hangsúlyt, és azt írta: „A Szcientológiát nem »a világ megváltása« érdekli, hanem az, hogy a jó képességű egyéneket jobb képességűvé tegye azáltal, hogy precíz standard technológiát alkalmaz magára az egyénre, amely nem más, mint a szellem.” [The Character of Scientology, 1968, p. 5.] Ám itt alighanem azt hangsúlyozza, hogy a világ megváltása maga is az egyes thetánok megváltáságól függ – ez pedig tipikus evangélikus nézőpont.
VII.VIII. Az erkölcs a Szcientológiában
Néha utalás történik arra, hogy a vallás jellemzője, hogy erkölcsi kódexet ír elő, jóllehet a vallások jelentősen különböznek egymástól abban, hogy milyen mértékben kötelezik el magukat egy konkrét erkölcsi kódex mellett. A Szcientológia kezdetben az egyén potenciáljának növelését tűzte ki általános célul. Mivel a szabadságra helyezi a hangsúlyt, a hagyományos keresztény egyházakénál jóval engedékenyebb álláspontot képvisel az erkölccsel kapcsolatban. Mindazonáltal a Dianetika egészen korai kifejtésétől kezdve Hubbard világossá tette, hogy az egyén felelős a saját korlátaiért, hogy a thetán alapvetően jó, és azért csökkenti az erejét, hogy ne kövessen el további ártalmas cselekedeteket. Az auditálásban is hangsúlyt kap annak megkövetelése, hogy az egyén nézzen szembe a problémákkal, és vállaljon felelősséget a saját boldogulásáért. Fel kell ismernie az „ártó tetteket” (ártalmas cselekedetek), amelyeket mind a jelen, mind a korábbi életeiben elkövetett.
A túlélés – mint szcientológiai fogalom – megfelel az összes vallás általános céljának, a megváltásnak. Etikus cselekvésnek az e célhoz vezető racionális viselkedést tartják.
Egy fontos publikációban [Bevezetés a Szcientológia-etikába] L. Ron Hubbard lefektette a szcientológusoktól elvárt etikai normákat, és világossá tette, hogy az etika melletti elkötelezettség alapvető fontosságú a hit szempontjából. Az egyén célja a túlélés – azaz túlélés mind a nyolc dinamikán, a saját magával és a családjával való törődéstől a végtelenként való létezés irányába mutató késztetésig, azaz Isten dinamikájáig [lásd VI.IX. rész]. A túlélés – mint szcientológiai fogalom – megfelel az összes vallás általános céljának, a megváltásnak. Etikus cselekvésnek az e célhoz vezető racionális viselkedést tartják. Hubbard tehát hangsúlyt fektetett arra, hogy az egyénnek etikai normákat kell alkalmaznia a viselkedésére, és észszerűen kell cselekednie, ha el akarja érni a megváltást saját maga számára, és elő kívánja mozdítani az egész emberiségre nézve. Így hasonlóan a buddhisták önös érdekből vállalt jó cselekedeteihez, amelyekkel a jövőbeli karmájukon akarnak javítani, a szcientológusok számára az az előírás, hogy azért viselkedjenek racionálisan – azaz etikusan –, hogy túlélést érjenek el, önmaguk és a nyolc dinamika által felölelt egyre szélesebb területek számára. Hubbard azt írta: „Az etika azokat a tevékenységeket jelenti, amelyeket az egyén saját magán hajt végre, hogy optimális túlélést érjen el önmaga és mások számára minden dinamikán. Az etikus cselekedetek túlélést jelentő cselekedetek. Az etika használata nélkül nem fogunk túlélni.”
1981-ben Hubbard megfogalmazott egy sor erkölcsi szabályt, amelyekről azt mondta, hogy a józan észen alapulnak. Az erkölcsi szabályokat egy kis füzetben mutatták be, „önálló műként”, amely „nem része semmilyen vallásos tannak”. A füzettel az volt a kimondott cél, hogy széles körben terjesztve megoldást kínáljon az erkölcsi normák hanyatlására a modern társadalomban; ugyanakkor a szcientológusok ezt az erkölcsi szabálygyűjteményt elfogadták a vallás részeként. Ez a szabálygyűjtemény jelentős mértékben elismétli a tízparancsolatot, illetve a keresztény erkölcs egyéb szabályait, de modern nyelvezettel, és szociális, funkcionális és pragmatikus igazolást adva a bemutatott szabályok többségéhez. A szabálygyűjtemény tiltja a gyilkosságot; a lopást; az őszintétlenséget; mindenfajta törvénytelen cselekedetet; a jó szándékú embereknek való ártást; és többek között előírja a szexuális partnerhez való hűséget; a szülők tiszteletét; a gyerekek segítését; a mértékletességet; az igazságos kormányzás támogatását; a kötelezettségek teljesítését; mások vallásos hitének tiszteletben tartását; az egészség és a környezet védelmét; a szorgalmat; és a kompetenciát. Tartalmazza mind negatív, mind pozitív értelemben az aranyszabály egy változatát, amelyet a keresztény hagyományokban gyakran a következőképpen így értelmeznek: „Ne tégy úgy másokkal, ahogy nem szeretnéd, hogy az emberek veled cselekedjenek.” A füzet arra biztatja olvasóit, hogy juttassák el a füzetet mindenki másnak, akinek a boldogságáért és túléléséért az olvasó aggódik.
VII.IX. A Szcientológia vallásként való feltüntetése
A fentiekben leírt különböző vallási vonatkozású elemek ellenére a Szcientológiát kezdetben nem nyilvánították vallásnak. Amikor 1954-ben három egyházat bejegyeztek a Szcientológia égisze alatt (némiképp eltérő neveken), a Szcientológia vallási vonatkozásai még nem voltak teljesen feltárva. Hubbard ugyanakkor hangoztatta, hogy a Szcientológiának vallási céljai vannak. Azt írta: „A Szcientológia megvalósította a vallás célját, amely az Ember egész írott történelme során kifejeződik: a szellem felszabadítását bölcsesség által. Ez sokkal intellektuálisabb vallás, mint az, amely a Nyugat számára egészen 1950-ig ismert volt. Ha terápia nélkül egyszerűen megtanítanánk az igazságainkat, civilizáltságot hoznánk a barbár Nyugatnak.” [Az emberi képesség megteremtése, 417. oldal] Az biztos, hogy Hubbard a kereszténységet bizonyos szempontból kevésbé fejlettnek tekintette, mint a buddhizmust, úgy jellemezve a keresztény ítélet napját, mint „...egy barbár értelmezését annak, amiről Gautama Buddha beszélt: a lélek felszabadítása a születések és halálok körforgásából” [Phoenix Lectures, 1968, pp. 29–30]. Magát a Szcientológiát vallásnak mondta, „a legősibb és legteljesebb értelemben” [ibid, p. 35]. The Character of Scientology (A Szcientológia jellege) című művében (1968) Hubbard megismételt néhányat e korábbi nézetei közül, és kijelentette, hogy a Szcientológia hátteréhez hozzátartoznak a Védák, a Tao, Buddha, a zsidók és Jézus, valamint néhány filozófus. A Szcientológia „hozta el az első olyan vallási technológiát, amellyel leküzdhető a lélek elhanyagolásának lehengerlő hátraléka”
VII.X. L. Ron Hubbard mint vallási vezető
Gyakran elhangzik (a követőiktől, sőt néha saját maguktól), hogy a vallási mozgalmak alapítói kinyilatkoztatásokat közvetítő különleges személyek, akiken keresztül egy legfelsőbb lény közöl valamit. Ez a profetikus módon végzett vallási vezetés az általános zsidó-keresztény-iszlám tradíción alapuló vallási mozgalmakra jellemző, a hindu-buddhista hagyományokban azonban a vallási vezetőt inkább tanítómesternek tekintik, aki úgy segít a követőinek, hogy megmutatja nekik a megvilágosodás felé vezető ösvényt, amelyet ő már bejárt. Hubbard sokkal inkább megfelel ez utóbbi modellnek. Olyan tanítóként kerül bemutatásra, aki ahelyett, hogy vallási igazságok kinyilatkoztatásában részesült volna, állítólag tudományos kutatáson alapuló tényeket fedezett fel, amelyek elvezetnek bizonyos terápiás gyakorlatokhoz és egy olyan metafizikai tudáshalmazhoz, amely magyarázatul szolgál az ember felsőbbrendű lényére és végső küldetésére. A jelenkori szcientológiai munkák kialakítanak egy képet Hubbardról, akit előszeretettel írnak le zseniként, nagymértékben az olyan magasztaló jellegű életrajzok stílusában, amelyek célja, hogy növeljék a próféták, a vallási vezetők és az egyházi mozgalmakat alapító személyek tekintélyét, és felmagasztalják egyedülálló tapasztalataikat [lásd pl. Mi a Szcientológia?, 83–137. oldal]. A Hubbard Szcientológiában betöltött szerepéhez és elismertségéhez legközelebb álló vallási vezetők a keresztény tradícióban: Mary Baker Eddy, a keresztény tudomány megalapítója, illetve a 19. század végén és a 20. század elején megjelent különféle Új Gondolat mozgalmak vezetői.
VII.XI. Vallás és egyházi szervezet
Egyáltalán nem szükséges, hogy egy vallás vagy egy vallási rendszer egyházzá szerveződjön. A Szcientológián belüli spirituális elemek nyilvánvalóak voltak már azelőtt, hogy a mozgalom egyházi szervezeteket jegyeztetett be, és ezek az elemek együttesen kétségtelenül igazolják a Szcientológia meggyőződésrendszerének vallásként való megjelölését. De ha az egyházzá szerveződés lenne egy vallás feltétele, a Szcientológia ennek a követelménynek is megfelel. Az egyház bejegyzése és egy hitvallás közzététele az 1950-es években megtörtént, és előírták bizonyos ceremóniák formáját. A Hitvallás és a ceremóniák öntötték intézményes formába a Szcientológia meggyőződésrendszerébe tartozó elkötelezettségeket. A Szcientológia egyházi struktúrája hierarchikus, tükrözve a tanításainak elsajátításához szükséges többszintű oktatási és szellemi megvilágosodási rendszert. Az alsóbb szintű szervezetek evangelizációs szervezeteknek tekintett missziókként működnek. A ranglétra alsóbb fokán található egyházak a lelkészek felszenteléséhez szükséges alapvető képzést végzik, és az „egyházközségi” tagok helyi gyülekezeteit szolgálják ki. Az egyház szervezeti felépítésének ez a foka alkotja a rendszer magvát. E szint felett az egyházi szervezeti ranglétra magasabb fokai következnek, ahol haladó auditorképzést és auditálást szolgáltatnak. A magasabb szintű szervezetek útmutatást nyújtanak az alsóbb szintű intézményeknek. E struktúrának megfelelően az Egyház létrehozott egy önkéntes lelkészi szolgálatot olyan laikusokból, akik szociális és közösségi munkára kapnak képzést. Maga a lelkészi szolgálat hierarchikus felépítésű, minden fokozathoz oklevelet adó képzési tanfolyamok elvégzése tartozik. Az alacsonyabb kvalifikációs szinteken az önkéntes lelkészek többek között börtönöket és kórházakat látogatnak, a magasabb szintű lelkészek pedig, ahol a számok indokolják, igyekeznek szcientológusokból álló gyülekezeteket létrehozni. A hivatalos vallási struktúra egészében kissé hasonlít a keresztény felekezetekéhez, a tanítás és a gyakorlatok azonban eltérőek. Az önkéntes lelkészi szolgálat laza párhuzamot mutat az anglikán és más egyházak laikus diakóniájával.
VII.XII. A Szcientológia hitvallása
A Ceremonies of the Founding Church of Scientology (A Szcientológia Alapító Egyház szertartásai) című munkában (1966) a következő magyarázatot találjuk: „Egy Szcientológia egyházi szertartás során nem alkalmazunk imákat, ájtatosságot vagy kárhozattal való fenyegetést. A Szcientológia tudományában felfedezett tényeket, igazságokat, megértéseket alkalmazzuk.”
VII.XIII. A Szcientológia ceremóniái
Jóllehet az Egyházban előírt esküvői és temetkezési szertartások némiképp szokatlanok, mégsem különböznek alapvetően a nyugati társadalomban általánosan elfogadott gyakorlattól. A „névadási ceremóniának” nevezett keresztelési szertartás határozottabban tükrözi a Szcientológia meggyőződésrendszerének elveit. Célja, hogy segítse azt a thetánt, aki nemrégiben érkezett, hogy birtokba vegye ezt a bizonyos testet. Amikor a thetán birtokba vesz egy új testet, akkor úgy hiszik, hogy nincs tudatában az identitásának, és ez a névadási ceremónia egy mód a thetán segítésére, hogy megtanulja az új test identitását, megismerje ennek a testnek a szülőit és a keresztszülőket, akik segítenek az új lénynek. Ennélfogva ez a szertartás egyfajta orientáló eljárás, teljes összhangban a Szcientológia metafizikai tanításaival.
