Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

III.
A SZCIENTOLÓGIA ÉS A VALLÁS
FUNKCIONÁLIS DEFINÍCIÓI

Egy másik definíciókategória az élet más területein megjelenő következményei alapján jellemzi a vallást. A vallás első funkcionális definíciói Emile Durkheim műveiből származnak, és a vallási szertartások által ébresztett szolidaritási érzésekre, valamint a társadalmi összetartásra és közösségi egységre gyakorolt hatásaira helyezik a hangsúlyt. E definíciókat azon az alapon bírálják, hogy egyfelől gyakran több vallás is létezik ugyanazon a társadalmon belül – ezáltal kétségbe vonva, hogy a vallásnak van-e összetartó funkciója a közösség egészére nézve –, másfelől pedig más nemvallásos jelképek és rituálék – amelyek például a nemzethez, az államhoz vagy az etnikai csoporthoz tartoznak – betölthetik ugyanazt a funkciót, hogy szolidaritási kötődéseket és közösségi érzést teremtenek.

Valójában egyes társadalomtudósok most nem a társadalmi életben, hanem az egyének személyes életében fellépő következmények alapján definiálják a vallást. Ezek a szerzők úgy definiálják a vallást, mint „olyan formák és szimbolikus cselekedetek kombinációja, amelyek az egyént létének végső állapotával hozzák kapcsolatba” (Bellah 1964:358), vagy mint „olyan meggyőződés- és gyakorlatrendszer, amelyen keresztül egy embercsoport az élet alapvető problémáival szembenéz.” (Yinger 1970:7) Ilyen alapvető problémák lehetnek: igazságtalanság érzése, szenvedés, valamint tudatosság arról, hogy milyen jelentés vagy cél hiányzik az életből. A vallások kétféle választ indítványoznak az ilyen emberi problémákra. Egyrészt magyarázatokat kínálnak rájuk, jelentést adva nekik. Másrészt e problémák legyőzésére irányuló módszereket és cselekvési programokat javasolnak.

Ebből a jelenlegi funkcionalista perspektívából tehát egy vallás olyan meggyőződésrendszer, amely jelentést ad olyan alapvető problémáknak, mint az igazságtalanság, a szenvedés és az élet értelmének keresése, és olyan gyakorlatok rendszere, amelyekkel szembe lehet nézni e problémákkal, a leküzdésük szándékával. Ezért az a kérdés, hogy a Szcientológia megfelel-e ennek a definíciónak, annak a vizsgálatát jelenti, hogy kínál-e gyakorlatrendszert az élet ilyen alapvető problémáinak leküzdésére, és egy olyan meggyőződésrendszert, amely magyarázatot ad rájuk.

Ebben a tekintetben elsőként azt lehet megfigyelni, hogy a Szcientológia központi gyakorlatát, az auditálást lényegében a szenvedés legyőzésére szolgáló módként mutatják be. Azt hirdeti, hogy az auditálásban való aktív és önkéntes részvétellel javulni fog az egyén képessége, hogy szembenézzen a létezés problémáival, megoldja őket, és minden alkalommal magasabb tudatossági szintet és jobb szellemi állapotot érjen el. A Szcientológia szertartásai arra törekszenek, hogy az egyént egy olyan szintre emeljék, ahol képes lesz a saját életének tényezőit sorrendbe állítani, és a problémáit megoldani. A Szcientológia szerint az élet feszültségei arra késztetik az egyént, hogy figyelmét az anyagi világra rögzítse, csökkentve az önmagára mint szellemi lényre és a környezetére vonatkozó tudatosságát. E tudatosságcsökkenés következménye lesz, hogy problémák merülnek fel, például nehézségek a másokkal való kapcsolatokban, szenvedés, betegség és boldogtalanság. A Szcientológiának az a célja, hogy visszafordítsa a tudatosságcsökkenést, felébresztve az egyént. Ezért bizonyos eljárásokon keresztül megoldásokat indítványoz az élet alapvető problémáira, amelyekkel az egyén növeli a tudatosságát és a szabadságát, rehabilitálja a tisztességét, az erejét és az alapvető képességeit. A tudatosabb és éberebb egyének jobb megismerésre lesznek képesek, és nagyobb készségre tesznek szert, hogy az életüket megfelelően kezeljék és alakítsák. A Szcientológiában kapott auditálás és képzés révén az emberek felismerik, hogy az élet értékes dolog, és hogy képesek megfelelő életet élni, harmóniában másokkal.

A Szcientológia azt posztulálja, hogy a gyakorlaton és a képzésen keresztül az egyes személyek megszabadulnak bizonyos szenvedéseiktől, mint például az irracionális félelmektől és a pszichoszomatikus betegségektől, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá és energikusabbá válnak, javul a kommunikációs készségük, helyrehozzák és újjáélesztik a másokkal való kapcsolataikat, elérik személyes céljaikat, megszabadulnak kétségeiktől és gátlásaiktól, bizonyosságot és önbizalmat érnek el, örömet éreznek, és világosan megértik, hogyan kell elérniük a boldogságot. Összefoglalva, a Szcientológia úgy mutatja be magát, mint a szenvedésen és a rosszabb egyéni képességen való felülkerekedés módszerét.

A vallás jelenlegi funkcionális definíciói között található egy másik elem, miszerint az adott vallás értelmezést, illetve magyarázatot ad az élet alapvető problémáira. Az emberi szenvedés okainak megmagyarázásán keresztül a legtöbb vallás közvetett módon enyhíti az ilyen szenvedések által okozott feszültségeket. Az ilyen vallások követői számára az élet problémái – mivel értelmet nyernek – kevésbé érezhetők értelmetlennek, igazságtalannak és megmagyarázhatatlannak. A szenvedésre adott hitelvi magyarázatok egyúttal alapot adnak az e szenvedés legyőzésére kidolgozott vallási gyakorlatok igazolására: az élet problémáinak okaira való rávilágítás egy olyan alapnak tekinthető, amelynek segítségével a legyőzésükre alkalmas cselekvési programokat lehet kidolgozni.

Ebben a tekintetben megfigyelhető, hogy a Szcientológia magyarázat adásával is megoldásokat kínál az emberi szenvedésre. A Szcientológia hitelvei főleg a szenvedés okainak leírásával magyaráznak. E hitelvek szerint az egyén alapvetően jó és boldog, a szenvedés okai pedig a „reaktív elmében” találhatók, amely világosan elkülöníthető az analitikus elmétől, és „engramokból” épül fel. Dianetika: Az eredeti tézis című könyvében az alapító, L. Ron Hubbard kijelenti:

„Az Ember nem reaktív állat. Képes az öndeterminizmusra. Van akaratereje. Rendszerint nagyfokú analitikus képességgel bír. Csak akkor racionális és boldog, és csak akkor ép egész, amikor ő a saját alapszemélyisége.

Az egyénnél a legkívánatosabb állapot a teljes öndeterminizmus. […]

A reaktív elme nem analitikus pillanatokban szerzett tapasztalatok olyan gyűjteményéből áll, amelyek fájdalmat és az egyén túlélésével szembeni valós vagy vélt antagonizmust tartalmaznak. [...]

Amikor az analitikus elmét valamilyen sérülés vagy betegség kimozdítja irányító pozíciójából, ezt közkeletű nevén „öntudatlanságként” ismerjük, és amikor fizikai fájdalom és az organizmus túlélésével szembeni antagonizmus van jelen, akkor az egyén engramot kap. [...]

Ha a reaktív elmét megfosztjuk múltbeli fájdalmas tartalmától, az organizmus az analitikus elme teljes irányítása alá helyezhető.

Abban a pillanatban, amikor egy ember vagy csoport ennek a képességnek a birtokába jut, egyben birtokába jut az öndeterminizmusnak is. Mindaddig, amíg rendelkeznek reaktív elmével, az irracionalitások fennmaradnak.” (Hubbard, 34., 39., 40., 72. oldal)

Tehát a Szcientológia szerint az emberi lény alapvetően jó, boldog és ép egész, boldogtalanságának gyökere pedig az engramokban található. Ennélfogva az auditálás gyakorlatát ajánlják egyetlen alkalmas eszközként arra, hogy eltávolítsák az egyén engramjait, és lehetővé tegyék, hogy „Clearré” váljon, azaz visszajuttassák az „alapegyéniség” állapotába. A két szó ugyanazt jelenti: „a tökéletes egység és a lehető legnagyobb fokú racionalitás állapotában lévő, nem aberrált Ént jelölik. A Clear olyan személy, aki terápia által alapegyéniséggé vált. [...] Az alapegyéniség az összes dinamikán egyaránt fogékony, és lényegét tekintve jó. [...] Az alapegyéniség megszámlálhatatlan erénnyel bír. Szándékos bűnök és romboló dramatizációk nem fordulnak elő nála. Együttműködő, konstruktív, és vannak céljai. Röviden, szoros összhangban áll azzal az eszményképpel, amelyet az Emberiség eszményképként fogad el. Ez szükséges része az auditor gyakorlati tudásának, mivel az ettől való eltérések aberráció meglétét jelzik, természetellenesek, kényszer hatására jönnek létre, és nem részei az egyén öndeterminizmusának.” (Hubbard, 31–32. oldal)

A Szcientológia oly módon ad választ az emberi szenvedésre, hogy a legtöbb vallásos tradícióhoz hasonlóan magyarázattal és a magyarázat alapján a megoldásra alkalmas eszközzel szolgál.

Összefoglalva, a Szcientológia oly módon ad választ az emberi szenvedésre, hogy a legtöbb vallásos tradícióhoz hasonlóan magyarázattal és a magyarázat alapján a megoldásra alkalmas eszközzel szolgál. Az emberi szenvedés magyarázata az „engramokban” található. Az engramok olyan ismeretlen, erőteljes és nagy hatású mentális képmások, amelyeknek tömegük és energiájuk van. A szenvedés legyőzésére javasolt fő megoldás az auditálás gyakorlatából áll, amely lehetővé teszi az engramok felderítését és legyőzését. Az auditálás a szenvedésen való felülkerekedés egy módját jelenti, mivel posztulálja, hogy az egyén az aktív és önkéntes részvételén keresztül sikerrel javíthatja azon készségét, hogy szembenézzen létének problémáival, megoldja őket, és magasabb tudatossági szintet és jobb szellemi állapotot érjen el.

A Szcientológia az igazságtalanságélményre is választ ad, amikor ez a képességek emberek közti egyenlőtlen megoszlásaként érzékelhető, posztulálva, hogy a képességek elvesztése, legalábbis részben, a múltban elkövetett bűnök és felelőtlenségek következménye. Ugyanakkor megoldást ad erre a veszteségre, mivel úgy írja le önmagát, mint az ilyen képességek visszanyerésére alkalmas módszert. Ezenfelül a Szcientológia választ kínál az értelem nélküli élet élményére és a halál élményére, posztulálva, hogy az ember halhatatlan szellemi lény, akinek tapasztalatai túlmutatnak egyetlen életen, és megerősíti, hogy a halál egy átmenet, amelyen az egyén keresztülmegy, miközben folyamatosan megőrzi tudatát. A Szcientológia Egyház tanítása szerint:

„Mondanunk sem kell, hogy az etika olyan tárgy, amit egy szcientológus nagyon komolyan vesz. Ahogy halad felfelé a Hídon, és egyre inkább önmaga lesz, ugyanígy egyre etikusabbá is válik, de úgy is tekinti ezt, mint a személyes felelősség kérdését, amely jóval túlmutat ezen az életen. A materialistával ellentétben, aki azt hiszi, hogy a halál az élet, a lelkiismeret és a számonkérhetőség végét jelenti, a szcientológus úgy látja a halált, mint átmenetet, amelyen keresztül az illető továbbviszi a múltját – egy múltat, amelyért továbbra is övé a felelősség.

Tudja azt is, hogy a képességek, amelyeket visszanyer, részben vétkek és felelőtlenségek miatt vesztek el. Így a becsületesség, a tisztesség, a bizalom és a társaival való törődés többet jelent puszta szavaknál. Ezek olyan elvek, amelyek szerint élni kell.” (A Szcientológia kézikönyve, lxxxviii)

Emiatt a Szcientológia megfelel a vallás fogalmának, ahogy azt jelenleg funkcionalista perspektívából meghatározzák, azaz olyan meggyőződésrendszert alkot, amelyen keresztül egy embercsoport jelentést ad olyan alapvető problémáknak, mint az igazságtalanság, a szenvedés és az élet értelmének keresése, valamint egy gyakorlatrendszert, amelyen keresztül szembenéznek ezekkel a problémákkal, és le akarják küzdeni őket.

IV. A Szcientológia és a vallás analitikus definíciói
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE