Egyes szerzők úgy igyekeznek megadni a vallás definícióját, hogy megkülönböztetik más jelentési rendszerektől (ami alatt gondolatok vagy elméleti tradíciók olyan halmazait kell érteni, amelyek értelmet tulajdonítanak a valóságnak és az élettapasztalatnak). Így például Stark és Gluck (1965) megkülönbözteti a „humanista perspektívákat”, amelyek megkísérlik az ember életét értelmessé tenni, azoktól a vallásoktól, amelyek ezzel szemben azt állítják magukról, hogy felfedeztek vagy kiépítettek útvonalakat az élet igazi értelmének felfedezéséhez. Egyes rendszereket az különböztet meg a többitől, hogy a humanista perspektívák esetében az egyén szándékosan próbál az életnek valamilyen jelentést adni, amelyben egyetértenek, és amely viszonylag szabad akaratból fakad; a második esetben feltételezik, hogy annak már van egy eleve meglévő jelentése, amelyet az egyes ember vagy társadalmi csoport adni kíván neki, és hogy a kijelentett jelentéssel lehetséges egyetérteni. Reginald Bibby így beszél erről:
„A vallásos perspektívák felvetik azt a lehetőséget, hogy létünknek jelentése van, amely időben megelőzi azt, amiről emberi lényekként eldöntjük, hogy azt a jelentést tulajdonítjuk neki. Ezzel szemben a humanista perspektíva az egyénre bízza a létezés értelmének kutatását, támogatva egy arra irányuló új foglalatosságot, hogy jelentést tulajdonítsanak a létezésnek.” (Bibby 1983, 103)
Ebből a perspektívából, annak eldöntéséhez, hogy vallás-e a Szcientológia, azt kell vizsgálni, hogy olyan értelmet rendel-e az ember életéhez, amely már eleve létezik, és igaznak és megváltoztathatatlannak tekinthető. Ehhez a gondolathoz kapcsolódóan megjegyezhetjük, hogy a Szcientológia szerint az embert spirituális (szellemi) lényként kell definiálni. Nem az van, hogy az embernek van lelke, hanem hogy a lélek az egyén igazi önmaga. Ennek a léleknek a neve „thetán”, ami a görög théta betűből származik. Az egyén önmagaként létezik, egy szellemi lényként. A művészi képesség, a személy lelkiereje, kitartása és egyéni jelleme mind-mind az egyén szellemi természetének megnyilatkozásai. A thetán alkotja magát a személyt.
A Szcientológia szerint az ember a következőkből áll: egy test, szervezett fizikai anyag, illetve szerkezet; egy elme, amely képekből, tárolt gondolatokból, következtetésekből, döntésekből, megfigyelésekből és érzékletekből áll; valamint a thetán [lélek].
A Szcientológia szerint az ember a következőkből áll: egy test, szervezett fizikai anyag, illetve szerkezet; egy elme, amely képekből, tárolt gondolatokból, következtetésekből, döntésekből, megfigyelésekből és érzékletekből áll; valamint a thetán. A thetán dolgok teremtőjeként fogható fel. Az elme és a test nélkül is van életereje és élete, és az elmét használja irányítórendszerként önmaga és a fizikai univerzum között. A szcientológusok azon az állásponton vannak, hogy az ember egy thetán, és a thetán minden teremtés forrása. Halhatatlan, és ő maga az élet. Kreativitása potenciálisan végtelen, és ha nem része a fizikai univerzumnak, megvan az a potenciális képessége, hogy irányítsa ezt az anyagból, energiából, térből és időből álló univerzumot.
Másrészt a Szcientológia kifejezetten azt állítja, hogy a hitelveiből adott képzés megértést ad az emberről, a lehetőségeiről és azokról a nehézségekről, amelyekkel szembesül, ami sokkal messzebbre mutat a humán, illetve társadalomtudományok tanításainál. A Szcientológia alapelveinek ismeretében a személy képes lehet megérteni például azt, hogy egyes emberek miért sikeresek, miközben mások miért nem, miért boldog az egyik ember, miközben a másik nem, és miért stabilak egyes kapcsolatok, mások pedig miért szakadnak szét. A Szcientológiában történő képzés lehetővé teszi a magát arra elszánó embernek, hogy megismerje az élet misztériumát, mély rejtelmeit, és eljusson halhatatlan jellegének tökéletes felfogásához. L. Ron Hubbardnak az Egyház által széles körben terjesztett tanításain keresztül az egyén elérheti összes képességének kifejlődését az Egyház kozmikus víziójában posztulált „nyolc dinamikán”. Ezek a dinamikák (olyan területek, amelyeken keresztül az emberi tevékenység kifejeződik) az alábbiak:
1. az egyén; 2. család és szex; 3. csoportok; 4. emberiség; 5. minden életforma; 6. a fizikai univerzum; 7. a spiritualitás; 8. a végtelen vagy a Legfelsőbb Lény. (Szcientológia 0-8: Az alapok könyve, 83–93. oldal)
Az Egyház tanításainak célja az egyén tudatossági szintjének növelése, hogy az élet összes dinamikáját irányítani és befolyásolni tudja.
Összefoglalva, a legtöbb valláshoz hasonlóan a Szcientológia azt állítja, hogy felfedte az élet rejtélyét. Nem határoz meg önkényes értelmet az ember életére vonatkozóan; hanem azt állítja, hogy felfedezte annak valódi értelmét. Ezzel elkülönül a humanista perspektíváktól: nem indítványoz vagy javasol etikai normákat és értékeket annak érdekében, hogy értelmet adjon az emberi életnek. Épp ellenkezőleg: azt állítja, hogy pontosan tudja, mi is az ember, és mi az életének értelme. Ugyanakkor, bár hasonló szókincset használ, mint a tudományok, világosan megkülönböztethető ezektől, ugyanis nem szándékozik megmagyarázni, hogyan történnek a dolgok, nem fogalmaz meg kérdéseket, és hipotézist sem kínál, amellyel szembehelyezkedne, és végül módosítaná. Inkább azt állítja, hogy felfedezte az igazi okokat, és arra ösztönzi az egyént, hogy részesüljön az elmondott ismeretekben.
