Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

VI.
KÖVETKEZTETÉSEK

Az itt lefolytatott elemzés eredményeként megállapíthatjuk, hogy minden olyan perspektívából, amely a vallás kifejezés definíciójáról folyó jelenlegi eszmecsere részeként a társadalomtudományokban létezik, és amelyet jelen munkában áttekintettünk, a Szcientológia vallás.

Azon nagyszámú valláshoz hasonlóan, amelyek nemzetközileg az elmúlt néhány évtized „vallásos erjedését” képezik (a keleti eredetű vallások, a pünkösdizmus és az afroamerikai vallások, egyebek mellett), a nem mindennapi és nem e világi vallási élmények központi helyet kapnak a Szcientológiában is. Éppen úgy, mint a többi vallásnál, e tapasztalatok részben hitelvek által motiválva, szabályozva és értelmezve fordulnak elő, részben pedig a csoport által képviselt kozmikus vízió helyességének bizonyítékaként jelennek meg. Így a Szcientológia megfelel a társadalomtudományokban jelenleg használatos lényegi definícióknak.

[M]egállapíthatjuk, hogy minden olyan perspektívából, amely a vallás kifejezés definíciójáról folyó jelenlegi eszmecsere részeként társadalomtudományokban létezik... a Szcientológia vallás.

A Szcientológia a vallások funkcionalista perspektívából meghatározott fogalmának is megfelel, ugyanis olyan meggyőződésrendszert alkot, amelyen keresztül egy embercsoport jelentést tulajdonít olyan alapvető problémáknak, mint az igazságtalanság, a szenvedés és az élet értelmének keresése, olyan gyakorlatokkal együtt, amelyeken keresztül szembenéznek ezekkel a problémákkal, és felül kívánnak kerekedni rajtuk.

A legtöbb valláshoz hasonlóan a Szcientológia azt állítja, hogy feltárta az élet rejtélyét. Nem javasol beismerten önkényes értelmet az ember életére vonatkozóan; azt állítja, hogy felfedezte a igazi értelmét. Ezzel megkülönbözteti magát a humanista perspektíváktól: nem javasol vagy ajánl értékeket és etikai normákat, hogy értelmet adjon az emberi életnek; ellenkezőleg, azt állítja, hogy tudja, mi valójában az ember, és mi az életének az értelme. Ugyanakkor – mert persze hasonló szókincset használ, mint a tudományok – világosan különbözik tőlük, ugyanis nem szándékozik kizárólag leírni azt, hogy hogyan történnek a dolgok, nem fogalmaz meg kérdéseket, és nem kínál hipotéziseket sem, amelyekkel szembehelyezkedne, és végül módosítaná őket, hanem kijelenti, hogy felfedezte az igaz okokat, és felajánlja ismereteinek megosztását. Ezért a Szcientológia megfelel azoknak az összehasonlító definícióknak, amelyek a vallást jellemzik, és megkülönböztetik a humanista perspektíváktól.

A Szcientológia Egyház elvárja, hogy a hívei vallásos személlyé váljanak abban az értelemben, amelyet a vallás analitikus definíciója kölcsönöz ennek a kifejezésnek. Lényegében: összefüggő meggyőződésrendszert biztosít, hogy a hívei magukévá tegyék a fő tantételeit, és elvárja, hogy a hívei részt vegyenek a rituális tevékenységekben, elérve a végső valóság közvetlen megtapasztalását, továbbá információkat szerezzenek a hitük alapelveiről, és a mindennapi életükben eredményeket tapasztaljanak meg. Ezért a vallás analitikus definíciói szerint a Szcientológia Egyház vallási intézményt alkot, mivel a várakozásai a híveivel szemben megfelelnek annak, amit az ilyen intézmények a vallásos emberektől elvárnak.

Végül, egy emic szempontot felvéve, megfigyelhető, hogy a Szcientológiát vallásnak tekintik a legtöbb olyan kulturális összefüggésben, amelyben a tevékenységeit kifejtette, idesorolva a kormányzati intézmények, az egyháztagok és az új vallási mozgalmakat tanulmányozó társadalomtudósok nyilatkozatait.

Ebben a tanulmányban a Szcientológia és a társadalomtudományok területén a vallásra adott modern definíciók közötti összefüggést vizsgáltuk. Ám úgy tűnik, a Szcientológia megfelel az antropológiában és a szociológiában egyaránt „klasszikusnak” tekintett definícióknak is.

A szociológia területén Max Weber, akit a vallásszociológia „atyjának” tekintenek, nem kívánta definiálni ezt a kifejezést (Weber 1964:1). Helyette az ismert vallásokat számos különböző típusba sorolta, nagyszámú kritérium szerint felosztva. Úgy látszik, hogy a Szcientológia az „üdvözítő vallások” egy bizonyos típusának felel meg, amelyek úgy jelennek meg, mint a szellem szabadságba vezető útja a reinkarnálódásából vagy a születés és halál ciklusából (Weber 1964:146). Az üdvözítő vallások között a Szcientológia a weberi kritériumok szerint azok közé sorolható, amelyek:

  • alapítója egy olyan próféta, aki hitelveket vezetett be, hogy lehetővé tegye az emberiség üdvözülését (Weber 1964:46)
  • rendszerezett szertartásokkal rendelkeznek olyan átfogó törvények keretében, amelyek ismerete külön képzést követel meg (Weber 1964:154)
  • határozottan állítják, hogy az üdvözülés a tökéletesedésre irányuló vallásos igyekezettel érhető el (Weber 1964:156)
  • kialakítottak egy eljárásmódot a személyiség vallásos megszentelődésének elérésére (Weber 1964:156), és
  • azt hangoztatják, hogy a személyiség megszentelődése emberfölötti erők megszerzését és emberfölötti cselekedetek végrehajtásának lehetőségét is tartalmazza (Weber 1964:157)

A Szcientológia és a Weber kategóriái szerinti üdvözítő vallási típus közötti kapcsolat világosan megmutatkozik a Mi a Szcientológia? alábbi bekezdésében:

„Szemben azokkal, akik azt tanítják, hogy az ember nem tökéletesedhet, és hogy a testben töltött mintegy hetven év mindaz, amire az egyén számíthat, vannak állapotok, amelyek magasabbak, mint a halandó emberé. Az OT állapot létezik, és az emberek elérik. Mint bármely más előnyt a Szcientológiában, ezt is fokozatosan érik el. […]

Az élet egyes csodái első ízben az OT-szinteken váltak teljesen láthatóvá. E csodák közé tartozik a tudatos halhatatlanság és a születés és halál körforgásától való megszabadulás.

Az út helyes, és világosan ki van jelölve. Az ember feladata csupán az, hogy a lábát a létra első fokára helyezze, és Clearré emelkedjék, majd utána felfelé haladjon az Operatív Thetán szintig.

Az auditálás lehetővé teszi, hogy az egyén áthidalja a Homo sapiens drogokkal, fájdalmakkal, problémákkal, zűrzavarral és félelmekkel zsúfolt állapota és a szellemi lény magasabb állapota és szabadsága közötti távolságot. Ezek az állapotok csak auditáláson keresztül érhetők el. De léteznek, elérhetők, és teljes mértékben visszaállítják egy lény eredeti képességeit.” (Mi a Szcientológia? 1992:222–223)

Ezzel a definícióval kapcsolatban és a már közölteknek megfelelően a Szcientológia központi meggyőződése az, hogy az ember egy thetán, azaz szellemi lény.

Az antropológia területén a vallás legklasszikusabbnak tekintett definícióját Sir Edward Tylor adja, aki úgy jellemzi, hogy „szellemi lényekben való hit” (Evans-Pritchard 1976:14–15). Ezzel a definícióval kapcsolatban és a már közölteknek megfelelően a Szcientológia központi meggyőződése az, hogy az ember egy thetán, azaz szellemi lény. E tekintetben a Szcientológia kézikönyve azt mondja olvasóinak:

„Ön egy thetán, egy szellemi lény. Nem a szeme, nem az agya, hanem ön. Ön nem rendelkezik egy thetánnal, valamivel, amit külön tart magától; ön egy thetán. Nem mondja azt, hogy a thetánom; hanem azt mondja: én.

Jóllehet abból, amit a Szcientológia igaznak tart, esetleg sok minden megjelenik számos nagy filozófiai tanításban is, az, amit ajánl, teljesen új: egy pontos utat, amelyen keresztül bárki visszanyerheti szellemi énjének igazságát és egyszerűségét. ...” (A Szcientológia kézikönyve 1994:iii)

Alejandro Frigerio, Ph. D.
Buenos Aires
1996

DOKUMENTUM LETÖLTÉSE