Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

VII. A társadalmi változás és a vallásos reakciók

Az elfogadott vallások általános jellemzője, hogy hangsúlyozzák ősi gyökereiket. Ez szorosan kapcsolódik ahhoz a meggyőződéshez, hogy vannak állandó érvényű tények, időtlen igazságok, és ahhoz a homályos, ám erőteljes elképzeléshez, hogy a hiteles bölcsesség valamiféle meghatározatlan ősi múltból származik. Ugyanakkor széles körben érzékelik annak kíméletlenségét a társadalmi élet számos területén, hogy visszafordíthatatlan változások zajlanak. Amikor a gazdaság és az ipar ennyire gyorsan és érzékelhetően változik, amikor a társadalmi struktúra állandó readaptációs folyamatai láthatók, amikor a főbb társadalmi intézmények – az államigazgatás, a törvényhozás, az oktatás, a szabadidő, sőt a család – állandó öntudatlan alkalmazkodáson és tudatos megújulásra irányuló programokon esnek át, igen különös lenne, ha a vallási elképzelésekben és szervezetekben nem mennének végbe hasonló változások és innovációs folyamatok. És ez be is következik, az ősi gyökerek és a tradíció előnyben részesítésének dacára. Mégis annyira szilárdan tartja magát az a feltevés, hogy a vallás legyen olyan – a liturgia szóhasználatával –, „miképpen kezdetben, most és mindörökké”, hogy más társadalmi intézmények képviselőinek nehézséget jelent megbarátkozniuk az új vallások elképzelésével, illetve azokkal az innovatív eljárásmódokkal, amelyeket e vallások hirdetnek. A jogászok idejétmúlt definíciókkal dolgoznak, amelyeket a távoli múltba visszanyúló esetjog határoz meg, tehát annak jog szerinti elképzelése, hogy mi tesz egy vallást vallássá, zűrzavaros és elavult. A politikusok – akik érzékenyek a nagyközönség nyugtalanságára, amikor valamilyen okból a tömegmédia új vallásokat támad – készségesen elevenítik fel a vallás természetéről alkotott hagyományos és jól bevált hipotéziseket. Az újságírók igyekeznek hasznukra fordítani ezeket a széles körben elterjedt tradicionális elképzeléseket, amikor időnként vallási kérdéseket szélesebb nyilvánosságot foglalkoztató szintre lehet emelni. Maga a vallás intézménye a saját vallásos tevékenységeik „korszerűsítésére” tett minden igyekezetük ellenére általában véve gyanakvással szemlél minden innovatív fejlesztést, amely az egyházak berkein kívül történik. Egy sebesen változó világban, amelyben a társadalmi intézmények mind átalakulásban vannak, egyedül a vallásnak tulajdonítanak folytonos és elméletileg nem változó szerepet, feladatot és formát.

A bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy jelentős számú ember keres és talál új vallásgyakorlati mintákat és új elképzeléseket a vallási igazságról, hogy új spirituális kalandokba vágnak bele, és új típusú vallási szervezetekben vesznek részt.

A bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy jelentős számú ember keres és talál új vallásgyakorlati mintákat és új elképzeléseket a vallási igazságról, hogy új spirituális kalandokba vágnak bele, és új típusú vallási szervezetekben vesznek részt. Bár a közvéleményt formáló és befolyást kifejtő főbb szereplők közül többen még mindig ragaszkodnak a vallás régi sztereotípiájához, az új vallási mozgalmakkal szembeni – főként újdonságuk miatti – ellenállás felér a társadalmi és vallási evolúcióval szembeni ellenállással.

Bryan Ronald Wilson
1995. augusztus 2.
Oxford, Anglia

A szerzőről
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE