TÁRSADALMI VÁLTOZÁS
és
ÚJ VALLÁSI MOZGALMAK

Néhány drámai és összességében atípusos esemény fokozta az új vallások iránti ellenséges reakciók teremtését. Akár a Charles Manson családról legyen szó, amely hátborzongató gyilkosságokat követett el Kaliforniában, akár a Symbionese Felszabadítási Hadseregről, amely terrortevékenységeket hajtott végre, kétséges, hogy bármilyen értelemben vallási mozgalmaknak lehetne ezeket tekinteni, bár a média előszeretettel írta le így őket. Jim Jones, az 1978-as jonestowni (Guyana) tragédia központi figurája, felszentelt lelkész volt – de a Krisztus tanítványai nevű elismert felekezeté, nem pedig egy új vallási mozgalomé. Az 1993-as wacói mészárlás, a Naptemplom Rendjén belüli 1994-es események Kanadában és Svájcban, valamint az Aum Sinrikjo 1995-ös halálos gáztámadásai Japánban – mind-mind új vallásokkal kapcsolatos patológiás jelenségek, de csak bizonyos mozgalmaknál merültek fel, nem általában véve az új vallásoknál. Az ilyen események szerencsére ritkák, és megfelelő szemszögből kell vizsgálni őket: tekintve, hogy a fejlett ipari társadalmakban (a nyugati országokban és Japánban) szó szerint több ezer új vallás működik, az ehhez hasonló bizarr eseményeket rendkívül kivételesnek kell tekinteni. Mégis, mivel ezek a tragédiák mély nyomokat hagytak a köztudatban, és mivel – nem mindig igazán jogosan – új vallási szervezeteknek tulajdonították őket, ez hajlamos méltatlanul befeketíteni az összes ilyen mozgalomról kialakított képet. A tény mégis az, hogy a legtöbb új vallási csoportosulás a hívei számára erkölcsi, társadalmi és szellemi támogatást nyújtó ártalmatlan közegként működik, nagyon eltérően az új vallási csoportok kapcsán keltett erkölcsi pánikban érzékeltetett képektől.