V. RÉSZ: GONDOLATRENDSZER

A Szcientológia hatalmas és jól kidolgozott gondolatrendszert kínál, amely értelmezi és magyarázza az emberi tapasztalat különféle aspektusait. Könyvalapú, tanulásorientált megközelítésével ez maga az új skolasztika, amely vonzó az olyan emberek számára, akik szeretik elrendezni, fogalmilag leírni, rendszerezni és intellektuálisan feldolgozni a tapasztalataikat. Tanítása nem egy adott, konkrét fogalomként mutatja be „Istent” vagy a „Legfelsőbb Lényt”, bár elég nagyvonalúan – és homályosan – utal egy „Nyolcadik dinamikára”, amely a legmagasabb szint annak a nyolc kapcsolatnak a hierarchiájában, amelyekre az ember az energiáit fordíthatja, de kevés útmutatást vagy magyarázatot ad arra, hogy hogyan kellene eljárni ezzel a „dinamikával” kapcsolatban, vagy várhatóan mi található benne.

De a Szcientológia nagyon is világosan és egyértelműen tanítja – vagy lehetővé teszi hívei számára, hogy felfedezzék –, hogy ők szellemi lények, akiknek létezése halandó testek egymásutániságában folytatódik a halálon túl. Ez a központi tanítás vagy felfedezés, amelyre szinte minden válaszadó saját meggyőződéseként utalt, önmagában jelentős eltérés a nem vallásos filozófiáktól és pszichológiáktól. Ez több vallásra is jellemző elképzelés, viszont jóformán egyetlen olyan gondolatrendszerre sem, amely nem vallásos.

A Szcientológia hatalmas és jól kidolgozott gondolatrendszert kínál, amely értelmezi és magyarázza az emberi tapasztalat különféle aspektusait.

Lényegesebb, hogy a valóság ilyen felfogása és ennek lehetséges következményei, úgy tűnik, kielégítik a hívek többségének vágyát a végső értelem megismerésére. Több válaszadó is úgy jellemezte magát, hogy „kereső”, aki az egyik vallást a másik után próbálta ki, és egyiket sem találta kielégítőnek egészen addig, amíg nem találkozott a Szcientológiával, és ebben folyamatos elégedettséget lelt. Egyikük így fogalmazott: „Nem gyötörnek többet ilyen jellegű kérdések.”

Habár a Szcientológiának nincs konkrét, kész válasza minden elképzelhető teológiai kérdésre (ahogy némely elismert vallásnak sem), úgy tűnik, hogy sikerült kialakítania elkötelezett híveiben azt a bizonyosságot, hogy a lét egy alapvetően értelmes és megbízható keretrendszerben zajlik, amelyben a céltudatos emberi tevékenység lehetséges, és eredményre vezet.

Olyan szempontból, hogy hatékonyan enyhíti (esetleg egyértelműen megoldja) híveinek aggodalmait az élet végső értelmével kapcsolatban, a Szcientológia valóban vallás, ráadásul funkcionálisan nagyon hatékony. A fenti IV. részben megadott elemzés alapján ez egy vallás egyetlen szükséges és elégséges minőségi jellemzője, minden vallásé, és ez nincs meg semmilyen más emberi törekvési formában. Nem minden követő azért jött a Szcientológiába, mert ezt a terméket vagy szolgáltatást kereste, és nem mind ért el ilyen szintű tisztánlátást, de ez minden vallás esetében így van. Az interjúban részt vevők közül azok, akiknek korábban vallási bizonytalanságai voltak, nem mondtak olyat, hogy ezek a bizonytalanságok folytatódtak volna a Szcientológiában. Lehet, hogy némelyikük bizonytalankodása folytatódott, de nem vallották be; bár valószínűbb, hogy azok, akik elégedetlenek maradtak, elsodródtak a Szcientológiától – ahogy néhányan teszik –, és most még mindig valahol máshol keresgélnek. Ez nem teszi kétségessé azt, hogy a Szcientológia beteljesítheti a vallás funkcióját azok számára, akik maradnak.

A Szcientológiára vonatkozó fenti konklúzión kívül vannak mások is, amelyek önmagukban nem perdöntőek, de segítenek megerősíteni azt a következtetést, hogy a Szcientológia vallás:

1. Az „auditálás” „gyónási” jellege;

2. Az a tanítás (akár igaz objektíven, akár nem), hogy az emberi lények lényegében jók;

3. Az etika hangsúlyozása az emberi kapcsolatokban;

4. Az arra való képesség, hogy kihozza az embereket a drogfüggőségből;

5. Esküvők levezetése egyházi személyek által;

6. „Mások segítésének” fontossága és ebből következően egyházi programok az idősek számára, szembenállás az elektrosokk-terápia és a lobotómia mentálhigiénés technikaként való használatával stb.

Dean M. Kelley
1980
Frissítve: 1996. június

DOKUMENTUM LETÖLTÉSE