Hogyan maradj egészséges | Eszköztár a megelőzéshez

I. RÉSZ: MEGFIGYELÉSEK

Számos megfigyelés bukkant fel ismétlődő, egységes és szembetűnő módon:

1. A Szcientológia nagyon fontos tényezővé vált az interjúalanyok életében. Nagyon központi és láthatóan nagyon konstruktív szerepet tölt be abban, ahogy most összehangolják az elképzeléseiket, a munkájukat és az életükkel kapcsolatos terveiket. Sokan kezdtek teljes időben Szcientológiával foglalkozni (mint munkatársak = „papság”?), akik pedig nem, azok gyakran szánják rá a szabadságukat vagy a rendszeres elfoglaltságaikból való hosszabb távollétüket, hogy további képzésben és tanácsadásban vegyenek részt a Szcientológiában. Néhányan saját vállalkozásba kezdtek más szcientológusokkal (egy zenész olyan zenekarban játszott, amelynek már minden tagja szcientológus lett!).

2. A Szcientológia egyesek számára „kivezető utat” biztosított a drogfüggőségből, az alkoholizmusból, a frusztráltságból, a céltalanságból, a depresszióból vagy a hiábavalóság érzéséből, ami nem könnyű küzdelem. (Az egyik fiatalember úgy írta le magát, mint korábbi „drogost”, aki bűnözésből fedezte a súlyos drogfüggőségét, de felhagyott a bűnözéssel, munkát szerzett, hogy fizetni tudja a Szcientológia-tanfolyamait, és teljesen felhagyott a drogozással. Többen is beszámoltak arról, hogy akkor hagytak fel a drogozással, miután közölték velük, hogy nem maradhatnak a Szcientológiában, ha drogokat fogyasztanak.)

3. A Szcientológia rájuk gyakorolt hatásának központi eleme az a meggyőződésük volt, hogy ők „szellemi lények”, akik testtől vagy elmétől függetlenül folyamatosan léteznek, és hogy ennek következtében nem kell félni a haláltól, amely egyszerűen csak a meglévő test „eldobása”, majd lecserélése egy másikra.

4. A Szcientológiához való hozzáállásuk általánosságban eléggé utilitarista volt: „működött” számukra, hiszen javította az arra való képességüket, hogy megbirkózzanak a napi problémákkal a társas kapcsolatok, a kommunikáció, az önismeret stb. területén. Még a „spirituálisabb” vonatkozásokat is (ezt a szót használták) pragmatikusan szemlélték: „Ha nem működik a számodra, akkor felejtsd el.” Kizárólag azokat a tanításokat tekintették igaznak, amelyeket a saját tapasztalataik igazoltak, és néhányan nem érték el (még?) a „spirituális” felfedezés szintjét. (Az egyik fiatalember elmondta, hogy „hallott” a reinkarnációról, de az nem olyan dolog, amit különösen hasznosnak vagy fontosnak talál önmaga számára.)

5. Az „auditálás” folyamatának (tanácsadás, amelynek során a személy egy-egy elektródát tart a kezében, amelyek a bőr galvanikus vezetőképességének ingadozásait jelző „E-méterhez” (Wheatstone-híd) vannak kapcsolva, és a Szcientológia meggyőződése szerint ezek az ingadozások összefüggésben állnak a tanácsadás témájával) kiemelkedő szerepe volt a Szcientológiával kapcsolatos tapasztalataikban, és többen is úgy írták le, mint „gyónási” gyakorlatot. Úgy tűnt, hogy érzésük szerint ennek jelentős terápiás értéke van, és hogy az ember nem tudja becsapni az E-métert, és így az auditálás más tanácsadási formáknál magasabb rendű.

6. Az interjúkban gyakran bukkant fel utalás az „etikára”, bár általában bármilyen igazán világos vagy konvencionális tartalom nélkül.

7. Az utalások a Szcientológia konvencionálisan „vallási” vonatkozásaira – kápolna, felszentelés, papi öltözék, keresztre emlékeztető szimbólum stb. – kifejezetten mellékesnek tűntek. („Ó, igen, most, hogy említi, tényleg vannak vasárnapi szertartásaink.”)

8. Gyakran és elismerően – szinte azt mondhatnánk, „áhítatosan” – emlegetik az alapítót, L Ron Hubbardot: mindenütt ott vannak a képei; a szcientológusok által tanult anyag hatalmas tömegének jelentős részét ő hozta létre; minden Szcientológia-létesítményben fenntartanak számára egy használaton kívüli, de szépen berendezett irodát, ahol az íróasztalon ott van az aranyfonatos „Commodore”-sapkája.

9. A válaszadók korábbi vallási hovatartozására és a más vallásokra vonatkozó utalások általában tiszteletteljesek voltak, és újra meg újra elmondták, hogy a Szcientológia összeegyeztethető más vallásokkal; egyszerűen csak „alkalmazza” mindazt, amit más vallásokban láthatóan csak elméletinek gondolnak. Néhány válaszadó elmondta, hogy még mindig lutheránus vagy metodista, de nyilvánvalóan nem gyakorolja aktívan. A legtöbben inkább úgy írták le magukat, hogy „szcientológusok”, nem pedig úgy, mint valamilyen (más?) vallás követői.

10. Sokan számoltak be arról, hogy azért nem voltak elégedettek korábbi vallásukkal, mert a kérdéseikre nem kaptak kielégítő választ. Gyakran megmondták nekik, hogy miben kell hinniük, de közvetlenül nem tapasztalták meg a válaszokat a kérdéseikre, így „keresők” maradtak, amíg be nem jöttek a Szcientológiába, ahol nem kaptak kész válaszokat, és nem mondták meg nekik, hogy miben kell hinniük, de módot kaptak arra, hogy a saját tapasztalatukon keresztül fedezzék fel a válaszokat, és ez nyilvánvalóan megfelelt az igényeiknek. Ismétlődően utaltak a „Nyolcadik dinamikára”, kevésbé gyakran „Istenre” vagy egy „Legfelsőbb Lényre”, akivel az egyén állítólag a „Nyolcadik dinamikán” kerül kapcsolatba, de világossá tették, hogy a Szcientológia nem ad definíciót Istenre, vagy arra, hogy mit is tartalmaz pontosan a „Nyolcadik dinamika”, hanem az egyénre bízza ennek felfedezését.

11. Néhányan elmondták, hogy összeeskettek más szcientológusokat, vagy őket eskette a Szcientológia „papsága”.

II. Tárgyalótermi határozatok
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE