A jelen szakaszban leírt gyakorlatok egy részét az előző fejezetben (képzés és auditálás) már leírtuk, ezért inkább arra összpontosítok, hogy mit kell érteni ceremóniákon és rítusokon.
Ezek A Szcientológia Egyház szertartáskönyvében vannak összegyűjtve. Annak ellenére, hogy maga az alapító a Szcientológiát a keleti vallások, a buddhizmus és a Védák örököseinek hagyományaiba helyezi, vannak olyan szertartásai, amelyek nagymértékben a nyugati vallásokra emlékeztetnek. Ez a helyzet a vasárnapi szertartásoknál és a házasságkötési szertartásoknál.
De a hagyományának köszönhetően olyan különféle, igen személyes rítusokkal is rendelkezik, amelyek, bár a zsidó-keresztény hagyományra emlékeztetnek, teljesen összhangban vannak a Szcientológia meggyőződésrendszerével. Utalok a névadó szertartásra, a névadó és elismerő szertartásra, valamint a gyászszertartásra. A thetán halhatatlanságába vetett hitnek megfelelően a szcientológusok azért tartják ezeket a szertartásokat, hogy nevet adjanak a megérkezett lény új testének, köszöntsék a lényt az új testében, valamint a családját, vagy istenhozzádot mondjanak annak a lénynek, aki elhagyta a testét, hogy újat találjon, és megpróbáljanak segíteni neki abban az új helyzetben való eligazodásban, amelyben magát találja.
Mindezeket a szertartásokat egy felszentelt lelkésznek vagy az egyház káplánjának támogatásával tartják, és a szcientológus közösség tagjai rendszeresen aktívan részt vesznek ezeken.
