IV. Vallás-e a Szcientológia?

A vallás modern akadémikus tanulmányozását, amely a 19. és 20. században kezdődött, meg kell különböztetni a teológia klasszikus ágaitól. Míg a teológia feladata egy adott közösség (keresztény, zsidó, mohamedán, hindu stb.) hitének feltárása volt – ez nyugaton általában a keresztény hitet jelentette –, addig a vallás akadémikus tanulmányozása az összes vallási jelenség tudományos leírását és elemzését célozta meg. Így a vallástudomány modern irányának egyik első feladata az volt, hogy megszabadítsa a vallás definícióját a kereszténységgel való jellemző azonosítástól. A vallás szabványos szótári meghatározásai még tükrözik azt a korábbi tendenciát, amely a vallást általánosságban elsősorban a kereszténység és más monoteista hitek jellemzőivel azonosítja. Ezek a definíciók gyakran utalnak arra, hogy a vallás egyedüli és központi jellemzője a „hit egy Legfelsőbb Lényben”. Ugyanakkor a vallástudósok több olyan nagy és régi vallást ismernek, amelyek nem osztják a „hitet egy Legfelsőbb Lényben”. Kiemelkedő példák erre a buddhizmus, különösen a théraváda formái, ahol az ilyen hitet kereken visszautasítják, és a dzsainizmus, amely szintén kereken elutasítja ezt a hitet. Pedig e vallások több mint kétezer évesek. Ráadásul már a konfuciusi tradíciók is minimalizálták a Transzcendensre, és jelentősen megerősítették a helyes emberi kapcsolatokra helyezett hangsúlyt. A hinduizmusban sok isten és istennő jelenik meg, nem csak egyetlen „Legfelsőbb Lény”. Ezenfelül a Nyugat monoteista hiteinek erősen misztikus tradíciói is gyakran érveltek Isten „Legfelsőbb Lény”-ként való felfogása ellen, és ragaszkodtak ahhoz, hogy Isten valósága túlmutat az ilyen elképzeléseken. Ezért látszott lényegesnek, hogy a vallás definiálása vagy értelmezése megfeleljen az emberiség történelmén átvonuló vallási tradíciók sokféleségének.

Ugyanakkor felismerhető, hogy az emberiség vallási tradícióiban végig megjelenik egy olyan közös dimenzió, amely túlmutat az e világi léten. Ezt a dimenziót vagy valóságot azonban igen sokféleképpen nevezték. Míg a keresztények „Istennel való egyesülésre” törekednek, a mohamedánok pedig igyekeznek „alárendelni magukat Allah akaratának”, addig a buddhisták inkább arra hajlottak, hogy „belső megvilágosodást, azaz szatorit” érjenek el, a hinduk az „örök atman vagy Önvaló” megvalósításán fáradoztak, a dzsainok pedig egy „jó elme” kiművelésére törekedtek. Így a vallásnak a modern vallástudományban született definíciója elismer valamilyen tág értelmezésű „Odafent”-et, amely azokat a vallásokat is magába foglalja, amelyekben vagy nincs egy „Legfelsőbb Lény”, vagy a Végső más felfogása nevében kereken elutasítanak egy ilyen gondolatot. Míg minden vallás azonosítja az élet szent dimenzióját, nem minden vallás azonosítja ezt a szentséget egy „Legfelsőbb Lénnyel”.

Míg a nyugati protestáns keresztények esetleg a hitre helyezik a hangsúlyt a vallás központi részeként, addig a vallási élet más irányai – akár keresztények, akár nem – nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra. A buddhizmusban például a gyakorlat jelenik meg: a nyolcrétű ösvény gyakorlása a szenvedés legyőzésének útja. A hinduizmusban egy teljes úttal találkozunk a Végső felé, ahol az ember egész élete gyakorlatból (rádzsa jóga) vagy munkából (karma jóga) áll. De a gyakorlat nemcsak meditáció, elmélkedés vagy cselekvés, hanem ima is, etikus viselkedés, családi kapcsolatok és sok más gyakorlat. Bár változó mértékben, de minden vallási tradícióban létezik egy teljes élet, amelyet a vallás ideáljának megfelelően kell élni, és ez egy gyakorlatban megmutatkozó élet. Így az adott vallási út ideáljaihoz és etikai útmutatásaihoz való igazodás gyakorlata egy további dimenziónak tekinthető a vallás mibenlétének megértésében. Ezenkívül a vallási közösségekben és tradíciókban megfigyelt gyakorlat gyakran szertartásos gyakorlat.

Így a modern vallástudomány végül elismerte a vallási élet egy további dimenzióját, nevezetesen a rituális dimenziót. A szertartások és rituálék a vallási közösség olyan rendszerezett tevékenységei, amelyek az élet Végső dimenzióival való kapcsolatot hivatottak megkönnyíteni. Némelyik kínai tradícióban a szertartásokat alapvetőnek tartották a kozmosz rendjének fenntartásához. Ezek többnapos, alaposan kidolgozott események voltak. Néhány vallási tradíció, pl. a kvéker keresztényeké, háttérbe szorítja a rituálét, de a közösségük számára még itt is alapvetőnek tartják a „csendben való gyülekezés” szerepét. Bár a rituális dimenzió tradícióról tradícióra nagyban változik – még egy adott tradíción belül is, ahogy az ortodox kereszténység szertartásos csillogása és a mennonita találkozóház szertartásos egyszerűsége tanúsítja –, ez a dimenzió jelen van az emberiség vallási életében.

Ezek az elemek – hit, gyakorlat és rituálé – nem szigetelődnek el tökéletesen egymástól, hanem együtt vannak jelen a vallásos közösség életében, és így hozzák létre annak saját, jellemző életmódját és kultúráját. Ily módon a hinduk olyan meggyőződések, gyakorlatok és szertartások komplexumában vesznek részt, amelyek az életmódjuk megkönnyítését szolgálják, egy olyan életmódét, amely egyszerre rendelkezik e világi és e világon túli dimenziókkal. Az angol religion (vallás) szó latin töve (religare) azt jelenti: „összekötni”, és itt jól láthatjuk az „összekötni” kétféle jelentését: van „az emberi és az isteni” „összekötése” a valláson keresztül, valamint az emberi lények „összekötése” egy vallási közösségen belül.

E megfontolások fényében született meg a modern vallástudományban egy olyan megértés a vallásról, miszerint a vallás meggyőződések (hit), gyakorlatok, viselkedésminták és rituálék komplexuma által összekötött férfiak és nők közössége, akik ezen az úton járva igyekszenek az emberi életet összekapcsolni a szent/isteni élettel. Létfontosságú azonban megértenünk, hogy a vallás e meghatározásának valamennyi dimenzióját – közösség, hit, gyakorlat, viselkedésminta, rituálé, út, isteni – a) egy adott vallási tradíció saját kifejezésein keresztül lehet értelmezni, és b) az elemek viszonylagos hangsúlyossága tradíciónként eltérő. Így például a vallás „közösségi” dimenziója nagyobb hangsúlyt kaphat az ortodox judaizmusban, mint a taoizmusban vagy akár a judaizmus más irányzataiban. Hasonlóan, az isteni tekinthető egy Transzcendens Valóságnak, mint a judaizmusban, vagy egy immanens, bár nem felismert Önvalónak, mint néhány hindu iskolában. De az ilyen variációk nem érvénytelenítik a vallás definícióját, csupán a vallási jelenségek sokféleségét tükrözik, amelyre a vallás modern, akadémikus leírásának ki kell terjednie.

A fentiek fényében tehetjük fel a kérdést, hogy vallás-e a Szcientológia. A rövid válasz: „igen”. Ezt világosabbá tehetjük, ha most vesszük a vallás fenti értelmezését, és összevetjük a Szcientológia esetével.

Az emberi élet jelentésének és végső céljának tekintetében találkozunk-e a Szcientológia Egyházban vallásos meggyőződések saját, jellemző rendszerével? Még a Szcientológia közösségével és irodalmával való legfelületesebb ismeretség esetén is bárki azt a választ adja, hogy igen.

A Szcientológia „alkalmazott vallásos filozófia és technológia, amely megoldja a szellem, az élet és a gondolkodás problémáit”. „A szellem, az élet és a gondolkodás problémái” nem tartósak, hanem legyőzhetők.

Saját irodalmuk szerint a Szcientológia „alkalmazott vallásos filozófia és technológia, amely megoldja a szellem, az élet és a gondolkodás problémáit”. „A szellem, az élet és a gondolkodás problémái” nem tartósak, hanem – a Szcientológia szerint – legyőzhetők. „A szellem, az élet és a gondolkodás problémáinak” legyőzése – a Szcientológiában – a tudatosság és a tudás köré központosul. E tudatosság és tudás központjában a thetán és a nyolc dinamika áll. Röviden mindegyiket meg kell magyarázni, hogy láthatóvá váljon a Szcientológia hitének néhány központi aspektusa.

A Szcientológia szerint emberi mivoltunk három részből tevődik össze: a testből, az elméből és a thetánból. A thetán a Szcientológiában analóg a kereszténységben használt lélekkel és a hinduizmusban használt szellemmel. Az élet problémájának része, hogy az emberi lények elvesztették az igazi természetükre vonatkozó tudatosságukat. A Szcientológiában ez magunkra mint thetánokra vonatkozó tudatosságot jelent. Ugyanakkor a magunkra mint thetánokra vonatkozó tudatosság és tudás alapvető a boldoguláshoz és a túléléshez. Az emberi lények gyakran összekeverik legmélyebb valóságukat a testtel vagy az elmével, vagy csupán testnek és/vagy elmének látják magukat. De a Szcientológia számára alapvető, hogy az emberi lények helyrejöjjenek, és felismerjék igazi szellemi természetüket, ami a Szcientológia nyelvén kifejezve annyi, hogy „az egyén egy thetán”. Thetánként az emberi lények „szellemi természetűek, halhatatlanok és »úgyszólván elpusztíthatatlanok«”.

Mivel az ember önmagára mint thetánra vonatkozó tudatosságát elhomályosították az „engramok”, vagy e tudatosság elveszett a thetánnak a testtel és/vagy az elmével való összekeverésében, a fő vallásos feladat az illető szellemiségének helyreállítása. Ez alapvető, mivel „a thetán minden teremtésnek és magának az életnek is a forrása”. E tudatosság az első fázis egy olyan vallási út gyakorlásában, amely eljuttat – a Szcientológia szavaival élve – a Clearré váláshoz. Amikor az emberi lények tudatára ébrednek – Szcientológia szerinti – igazi természetüknek, valamint a valóság koncentrikus köreinek, akkor – a szcientológusok így hiszik – szabadon és teremtő módon haladhatnak az élet nyolc dinamikáján keresztül. (Lásd Mi a Szcientológia?, 1992-es kiadás.)

Az élet alapüzenete a Szcientológia szerint: túlélés a nyolc dinamikán. Az első dinamika „önmagunk”, vagyis az élet dinamikája az egyénként való túlélésre. Az első dinamika egyre táguló létezési körökön belül helyezkedik el, amelyek a nyolcadik dinamikáig, vagyis a Végtelenig terjednek ki. Mivel a nyolc dinamika felvázolása a Szcientológia alapjaihoz tartozik, érdemes lesz körvonalazni mindegyik „dinamikát”. Ahogy jeleztük, a dinamikák az egyéni létezésnél, vagyis „önmagunk”-nál és ennek a túlélésre való késztetésénél kezdődnek, majd áthaladnak a második dinamikán, amelyet a Szcientológia úgy nevez, hogy „kreativitás” vagy „dolgok létrehozása a jövő számára”, és ebbe beletartozik a család és a gyereknevelés. A harmadik dinamika a „csoportok túlélése”, az életnek az a része, amelybe önszerveződő közösségek, barátok, vállalatok, nemzetek és népcsoportok tartoznak. A negyedik dinamika „az emberi faj” vagy a „késztetés a túlélésre a teljes emberiségen keresztül és a teljes emberiségként”. Az ötödik dinamika az „életformák” vagy „az összes élő dolog késztetése” a túlélés felé. A hatodik dinamika a „fizikai univerzum”. A hetedik dinamika a „szellemi dinamika” vagy a késztetés arra, hogy „maga az élet túléljen”. A nyolcadik dinamika „a késztetés a végtelenként való létezésre”, vagy amit mások „Legfelsőbb Lénynek vagy Teremtőnek” hívnak. „A dinamikák ismerete lehetővé teszi, hogy könnyebben szemügyre vegyük és megértsük az élet bármely vonatkozását.” (Mi a Szcientológia?, 1992-es kiadás, 149. o.) A vallásos utazás és feladat az élet egészén belül vagy – a Szcientológia szavaival élve – a nyolc dinamikán bontakozik ki.

Különösen a nyolcadik dinamikán belül találkozunk azzal, hogy a Szcientológia megerősíti azt, amit „mások” Legfelsőbb Lénynek vagy Teremtőnek neveznek. De a Szcientológia inkább a „Végtelen” szót használja, amikor „minden mindenségéről” van szó. A Szcientológia „Végtelennel” kapcsolatos szűkszavúságának más tradíciókban is megvannak a párhuzamai. A Végső Misztérium előtt minden tradíció misztikusai mérsékletet – sőt csendet – javallanak.

A Szcientológia thetánra vonatkozó meggyőződéseinek megvan a párhuzama más vallási tradíciókban, ahogy a nyolc dinamikába és a dolgok végső szellemi természetébe vetett hitüknek is. A Szcientológia vallási törekvése inkább hasonlít a megvilágosodás és ráeszmélés keleti módozataira, mint a vallási törekvés nyugati változataira, amelyek jobban hangsúlyozzák az Isteni Akarat teljesítését. Néhány tudós még azt is megkockáztatja, hogy a Szcientológia valamiféle „technologizált buddhizmus” (lásd F. Flinn in J. Fichter, ed., Alternatives to American Mainline Churches, New York, 1983), míg mások a keleti elmefejlesztő technikákkal való párhuzamait hangsúlyozzák. De a nyolc dinamikában való hitük párhuzamba állítható a lélek Istenhez való utazásának középkori víziójával, amely utazás a Végső Misztériummal, Istennel való azonosulásban tetőzik.

A buddhizmusban a probléma és a folyamat az, hogy a felvilágosulatlantól haladnak a felvilágosulthoz, a kereszténységben a bűnöstől a megváltotthoz, a Szcientológiában pedig a „precleartől” a „Clearhez” és azon túl. A Clear állapot itt az ember szellemi természetére vonatkozó tudatosságot és megvalósult szellemi szabadságot jelent, a múlt tapasztalatainak terheitől szabadon és racionális, erkölcsös létezésre képesen.

Néhány más valláshoz hasonlóan a Szcientológia a vallási törekvést túlnyomórészt vallásterápiai viszonylatban látja, azaz az emberi problémával való foglalkozás során az élet elveszett vagy rejtett emberi szellemi erejét vagy dimenzióját érik el. A buddhizmusban a probléma és a folyamat az, hogy a felvilágosulatlantól haladnak a felvilágosulthoz, a kereszténységben a bűnöstől a megváltotthoz, a Szcientológiában pedig a „precleartől” a „Clearhez” és azon túl. A Clear állapot itt az ember szellemi természetére vonatkozó tudatosságot és megvalósult szellemi szabadságot jelent, a múlt tapasztalatainak terheitől szabadon és racionális, erkölcsös létezésre képesen. A Szcientológiában ez a vallási keresés természete, a vallási törekvés célja. Ez a törekvés azonban nem fejeződik be a Clear állapotnál, hanem magasabb szellemi tudatossági és képességi szintek felé folytatódik a felsőbb, azaz „operatív thetán” szinteken. Ezeken a felső szinteken az egyén képes önmaga és a környezete irányítására, illetve – ahogy a Szcientológia hitelvei megfogalmazzák – „ok lenni az élet, a gondolat, az anyag, az energia, a tér és az idő felett”.

A fent vázolt meggyőződésekhez kapcsolódik egy vallási gyakorlat és út is. A Szcientológiának ezt a dimenzióját saját szavaikkal gyakran „technológiaként” írják le, vagyis az alapelvek alkalmazásának módszereiként. A Szcientológiában a vallási gyakorlat központjában az auditálás jelensége áll, amelyet a szcientológusok szentségnek tekintenek. Ez olyan eljárás, amely által az egyén tudatára ébred rejtett szellemi korlátainak, amelyek megakadályozzák abban, hogy tudatára ébredjen alapvető szellemi természetének mint thetán, és ennek megfelelően éljen. Ezeket a teljesen működő vagy beteljesedett élet útjában álló akadályokat „engramoknak” hívják. Az „E-méter” néven ismert vallási segédeszközt az auditálásban használják a hívek vagy Szcientológia-követők segítésére, hogy felismerjék és legyőzzék ezeket a negatív gátakat a Clear felé vivő úton. (Lásd L. Ron Hubbard, Önkéntes lelkészek kézikönyve, Los Angeles, 1976.) Az auditálási eljárás egy vallási specialista – az auditor, aki lelkész vagy képzés alatt álló lelkész a Szcientológia Egyházban – és egy auditálásban részesülő személy, a preclear között zajlik. A megszabott eljárásmódokat és kérdéseket használó auditálás arra szolgál, hogy a preclear képessé váljon a tudatára ébredni, mi is ő, és fejlessze arra való képességét, hogy hatékonyabban éljen. A szcientológusok hiszik, hogy e gyakorlat által a személy „a szellemi vakság állapotából a szellemi létezés örömteli fényébe” jut.

Az ilyen gyakorlatoknak megvan a párhuzamuk más tradíciók szellemi tanaiban, amelyek hasonlóan igyekeznek felébreszteni az ember szellemi természetét. Bár az E-méter technológiája a Szcientológiában kizárólag a mi századunkra jellemző, a mögötte lévő alapgondolat nem. Az E-méter szerepe analóg némely buddhista tradíció mandaláival vagy más keleti tradíciókban a külső eszköz segítségével végzett meditációval.

Ezenfelül a szcientológusok hite pontosan az, hogy L. Ron Hubbard a valóság természetének mély ismeretét érte el, valamint gyakorlati technológiát adott az ember igazi természetének helyreállításához. Hubbard írásai szolgálnak hivatalos tananyagként a Szcientológián belül, hasonlóan más tradíciók szent irodalmához, a hindu Védákhoz, a buddhista szútrákhoz stb. De Hubbard meglátásai a szcientológusok állítása szerint nem puszta hit tárgyai, hiszen a Hubbard által megalkotott vallási út gyakorlásával tapasztalati megerősítést lehet róluk nyerni. Ez megtalálható a régi buddhista bölcsességben is, amely elsőbbséget ad a tapasztalatnak.

A szcientológusok gyakorlata túlmutat ezen a központi vallásos technológián és úton, mivel a Clear állapot felé haladáskor – és azon túl – az ember összes cselekedete szabadabbá, dinamikusabbá és jelentőségteljesebbé válik. E cél elérése felé haladva a szcientológusok olvassák a tananyagokat, próbára teszik a meggyőződéseiket, tevékenykednek a szélesebb társadalomban, fejlesztik belső életüket, házasodnak, és minden cselekedetükben és viselkedésükben igyekszenek megvalósítani hitük ideáljait. A Szcientológia irodalmában számos hivatkozás található „viselkedési kódexekre” és más etikai útmutatásokra, amelyek a szcientológusok életét hivatottak alakítani.

A vallás nem csupán egy meggyőződés-, szertartás- és gyakorlatrendszer, hanem az ilyen meggyőződések, szertartások és gyakorlatok által összefogott emberek közössége is. A Szcientológiában is megtaláljuk a vallásos élet e dimenzióját. A világ sok részén találkozunk azzal, hogy a szcientológusok vallásos közösségként rendszeresen összegyűlnek. Találunk prédikációkat, felolvasást a Szcientológia Írásaiból, L. Ron Hubbard felvett előadásainak hallgatását stb. E cselekedetek szándéka az ember hit melletti elkötelezettségének mélyítése és e hit ismeretének kiterjesztése másokra. A közösséget azok alkotják, akik a Szcientológiában válaszokat és technológiákat találtak az élet alapvető kérdéseire. (Lásd Eileen Barker, New Religious Movements, A Practical Introduction, London, 1989.)

A Szcientológiára vonatkozó fenti áttekintés alapján, amely a vallás modern, tudományos definíciójának elemeit veszi figyelembe, egyértelmű, hogy a Szcientológia vallás.

Következtetés: A Szcientológiára vonatkozó fenti áttekintés alapján, amely a vallás modern, tudományos definíciójának elemeit veszi figyelembe, egyértelmű, hogy a Szcientológia vallás. Rendelkezik saját jellegzetes meggyőződéseivel és leírásával egy észrevétlen, szellemi rendről, saját jellegzetes vallási gyakorlatával és rituális életével, megvannak a saját hivatalos tananyagai és közösségépítő tevékenysége.

V. Vallási imádatot folytató közösség-e a Szcientológia?
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE