2013. december 11‑én az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága egyhangú, mérföldkő jelentőségű ítéletében kijelentette, hogy a Londoni Szcientológia Egyház kápolnáját az Egyesült Királyság törvényei szerint el kell ismerni mint vallásos áhítatra szolgáló helyet.

Ez a szabályozás az Egyesült Királyság legmagasabb szintű bírósága részéről, mely egyértelműen elismeri a Szcientológia vallásos jóhiszeműségét, azt jelenti, hogy az angol szcientológusok jogilag érvényes házasságot köthetnek a család és barátok jelenlétében a Szcientológia vallási esküvői szertartás keretein belül a londoni egyház kápolnájában.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete megerősíti az egyenlőség és a diszkriminációmentesség alapelveit vallási téren. A döntés gondoskodik arról, hogy a Szcientológia Egyház és a szcientológusok ne részesüljenek másféle bánásmódban az Egyesült Királyságban, mint más vallások és híveik, és azonos jogokkal legyenek felruházva.

Miután megállapította, hogy a Szcientológia egy vallás, és kápolnája (amely minden egyházában megtalálható szerte a világon) vallásos áhítat helye, a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélkezett, hogy a vallás és a vallásos áhítat kifejezések definíciójának elég modernnek és tágnak kell lennie ahhoz, hogy magába foglalja a világnépesség többsége által gyakorolt vallásokat.

Háttér-információként érdemes tudni, hogy a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása felülbírálta a Fellebbviteli Bíróság 1970‑es döntését, amelyben az megtagadta, hogy vallásos áhítat helyeként hitelesítse a kápolnát a Sussex megyei Saint Hill Szcientológia-egyházában. A Fellebbviteli Bíróság úgy ítélkezett, hogy a Szcientológia gyakorlata nem volt „összhangban az 1855‑ös Vallásos áhítati helyek regisztrációs törvényével”, minthogy a szcientológusok nem imádnak egy „személyes teremtő Istent”. A Fellebbviteli Bíróság elismerte, hogy más világvallások, mint például a théraváda buddhizmus, szintén nem imádnak személyes teremtő Istent, de a buddhizmus kivétel a szabály alól. A vélemény ugyanakkor nem adott magyarázatot erre a kivételre.

Az Anyakönyvi Hivatal továbbra is megtagadta a Szcientológia-egyházak elismerését az 1970‑es döntés alapján, amelyre más egyesült királyságbeli minisztériumok is hagyatkoztak négy évtizeden át, hogy így igazolják a szcientológusok elleni diszkriminációt. Itt volt az ideje, hogy ezt a hibás, idejétmúlt döntést felülbírálják, a Szcientológiát pedig mai formájában mutassák be, amelyet a vallási szolgáltatások és a közösségeket jobbító programok teljes skálája képvisel a Szcientológia ideális orgokban.

2011‑ben Louisa Hodkin, egy szcientológus, aki esküvőjét a saját egyházában akarta tartani családjával és barátaival, új kérelmet nyújtott be a Londoni Szcientológia Egyház kápolnájának vallásos áhítat helyeként való bejegyzésére. Az Anyakönyvi Hivatal azonban újfent elutasította a beadványt az 1970‑es döntésre és az 1855‑ös jogszabályra hivatkozva.

„[…] kijelentem, hogy a Queen Victoria Street 146. szám alatt álló kápolna vallásos áhítat helye.”

Hodkin kisasszony ezt követően ügyét bíróságra vitte. Első fokon a bíróság megállapította, hogy a Szcientológia valóban vallás, mindazonáltal megjegyezte, hogy nem jegyezheti be a londoni kápolnát vallásos áhítat helyeként, mert köti a Fellebbviteli Bíróság 1970‑es ítélete. Elismerte az ügy jelentőségét, és javasolta, hogy a fellebbvitelt közvetlenül a Legfelsőbb Bíróság hallgassa meg.

A Legfelsőbb Bíróság készségesen befogadta az ügyet. A bíróság határozatában hatályon kívül helyezte a negatív 1970‑es döntést, annak teljességében, és a korábbi olvasat helyébe, amely az 1855‑ös törvény megszületésekor Angliában domináló szűk zsidó-keresztény ismérvekre volt korlátozva, olyan értelmezést biztosított az 1855‑ös törvényhez, amely a vallás megfelelő és modern definíciójával szolgált, immáron magában foglalva a Szcientológiát.

Lord Toulson a bíróság nevében a Szcientológia elleni történelmi tilalmat a „logikátlan, diszkriminatív és igazságtalan” jelzőkkel illette. A Legfelsőbb Bíróság másik négy bírája – a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Lord Neuberger vezetésével – mind egyetértett ezzel.

A bíróság úgy találta, hogy a Szcientológia elismerésének megtagadása diszkrimináló volt, minthogy más, személyes teremtő Istent nem imádó vallások elismertté váltak mint vallások:

Hacsak nincs valamilyen kényszerítő egyedi ok a másként vélekedésre, a vallás fogalma nem korlátozható pusztán azokra a vallásokra, amelyek egy legfelsőbb istenséget tisztelnek. Legelőször is, egy ilyen korlátozás a vallási diszkrimináció egy formája lenne, mely elfogadhatatlan a mai társadalomban. Kizárná a buddhizmust és más vallásokat, például a dzsainizmust, taoizmust, a teozófiát és a hinduizmus egyes ágait. A jelen eset bizonyítékai azt mutatják, hogy többek között a dzsainisták, teozófusok és buddhisták rendelkeznek bejegyzett vallásos áhítati helyekkel Angliában. Lord Denning a Segerdal-perben ([1970] 2 QB 697, 707) elismerte, hogy a buddhista templomokat „helyénvalóan vallásos áhítat helyeként minősítik”, de minden további magyarázat nélkül „különleges eseteknek” mondta őket. Annak szükségessége, hogy kivételt tegyenek a buddhizmus esetében (mely kivételt a dzsainizmusra és a teozófiára is alkalmazták), valamint az ezzel kapcsolatos kielégítő magyarázat hiánya arra vonatkozó erőteljes jelek, hogy valami téves az állítólagos általános szabályban.

Továbbá a vallás fogalmának egy olyan vallásra való leszűkítése, amely magában foglal egy „legfelsőbb istenségbe” vetett hitet, nehéz teológiai területre visz. Wilks asszony bizonyítéka alapján a szcientológusok hisznek egyfajta legfelsőbb istenségben, ám az absztrakt és személytelen természetű. Az Isten természetével kapcsolatos elképzelések a teológiai viták tárgya.

Ítéletében a bíróság megvizsgálta és felülbírálta a vallás definícióját az 1855‑ös Vallásos áhítati helyek regisztrációs törvényének vonatkozásában. A bíróság határozatában a következőképpen definiálta a vallás fogalmát:

Szellemi vagy nemvilági hitrendszer, amelyet követők egy csoportja vall, és amely azt állítja, hogy magyarázattal szolgál az emberiség univerzumban elfoglalt helyét és a végtelennel való kapcsolatát illetőleg, valamint hogy megtanítja követőit, hogyan éljék az életüket a hitrendszerhez fűződő szellemi megértésnek megfelelően.

Ezen definíció alapján Lord Toulson – az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága nevében – a következő határozatot hozta:

A vallás fogalmának jelentésére vonatkozó megközelítésem alapján a bizonyíték bőségesen elegendő annak megmutatására, hogy a Szcientológia a jelentés keretein belül található.

A bíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a Szcientológia folytat‑e „vallásos áhítatot”, amint azt az 1855‑ös törvény megköveteli. Lord Toulson megállapította:

Nézetem szerint az áhítat jelentése [az 1970‑es döntésben] indokolatlanul szűk volt, ám még ha nem is volt indokolatlanul szűk 1970‑ben, most indokolatlanul szűk.

A bíróság a vallásos áhítat fogalmának modern definícióját elég tágan értelmezte ahhoz, hogy beletartozzon „bármilyen vallási szertartás, függetlenül attól, hogy beleesik‑e a szűkebb definícióba”, amelyet az 1970‑es ügyben alkalmaztak. Állásfoglalását tovább erősítette azzal, hogy megjegyezte:

Ez a tágabb értelmezés összhangban van a mérvadó szótári definíciókkal…

A tágabb értelmezés összhangban van a törvény azon céljával, hogy lehetővé tegye egy vallásos szertartások végzésére alkalmas találkozóhellyel rendelkező gyülekezet tagjainak, hogy esküvői szertartásokat tartsanak ott. Az erre a tevékenységre kapott felhatalmazásuk nem függhet teológiai vagy liturgiai nüánszoktól azt illetőleg, hogy milyen precízen látják és fejezik ki kapcsolatukat a végtelennel (amelyre a szcientológusok mint „Isten” utalnak a hitvallásukban és egyetemes imájukban). A kérdések, amelyekkel a jelen ügy bizonyítékai részletesen foglalkoznak, sokkal inkább a teológusokra tartoznak, mint az Anyakönyvi Hivatalra vagy a bíróságokra.

Ezen ténymegállapításokat alapul véve az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága úgy ítélkezett, hogy a Londoni Szcientológia Egyház kápolnája „vallásos áhítat helye a Vallásos áhítati helyek regisztrációs törvénye 2. cikke értelmében”. A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően elrendelte, hogy a Szcientológia-kápolnát jegyezzék be áhítati helyként és a házasságkötések helyszíneként. Így a Szcientológia teljes vallási elismerést nyert az Egyesült Királyságban.

Miután 2013 decemberében végighallgatta a Legfelsőbb Bíróság ítéletét a tárgyalóteremben, Louisa Hodkin kijelentette:

A vőlegényem és én mindig hittünk a brit jogrendszer méltányosságában. Ez egy hosszú és megpróbáltatásokkal teli út volt, de a Legfelsőbb Bíróság mai döntésével azt mondhatom, hogy megérte. Nagyon örülünk, hogy most már házasságot köthetünk, és köszönjük a családjainknak és barátainknak a türelmüket és támogatásukat.

E történelmi ítéletet követően, amely a szcientológusok elleni vallási diszkrimináció minden jogi alapjának véget vetett az Egyesült Királyságban, Louisa Hodkin boldogan mondta ki az igent családja, barátai és szcientológus társai jelenlétében a londoni kápolnában.

Következtetés

Az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bíróságának 2013. decemberi történelmi ítélete, valamint az Ausztrál Legfelsőbb Bíróságnak a Szcientológiát vallásként elismerő 1983‑as, mérföldkő jelentőségű ítélete (lásd Az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság 1983‑as ítélete: Szcientológia Egyház: A Szcientológia vallás mérföldkő jelentőségű elismerése) képviseli a két legfőbb esetet a vallás definíciójának tárgyában az Egyesült Királyság és Ausztrália legmagasabb szintű bíróságain. E minőségükben kristálytiszta és elsöprő erejű precedenst alkotnak a Nemzetközösség országaiban és az angol nyelvű világban.


A Nemzetközösség – korábban Brit Nemzetközösség – 53 olyan önálló szuverén állam önkéntes szövetsége, amelyek egykor a Brit Birodalomhoz tartoztak.
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE