Belga bíróság ejti az alaptalan per összes vádját a Szcientológia Egyház ellen a vallásszabadság mérföldkő jelentőségű győzelmével

Bevezetés

2016. március 11‑én a Brüsszeli Elsőfokú Bíróság mérföldkő jelentőségű döntésében az alperesek javára ítélkezett, és minden vádat hiánytalanul ejtett a Szcientológia Egyház Belgium, a Nemzetközi Szcientológia Egyház Európai Emberi Jogi és Közönségkapcsolati Iroda, valamint tizenegy szcientológus ellen, akik jelenlegi vagy korábbi munkatársak voltak.

A 173 oldalas ítélet, amely egy héthetes bűnügyi per végén született 2015. decemberében egy tizennyolc éven át tartó tolakodó nyomozást követően, a bizonyítékokat nagy alapossággal átvizsgálta és kiértékelte, majd az összes vádat végérvényesen elutasította, és minden vádlottat felmentett.

Yves Régimont bíró ítélete szerint:

Az egész eljárás elfogadhatatlan, a tisztességes tárgyaláshoz való jog komoly és helyrehozhatatlan megszegése volt.

A bíróság továbbá bírálta az ügyészt és a nyomozókat a Szcientológia és hívei irányában tanúsított előítélet miatt, és megjegyezte, hogy a bizonyíték „világosan mutatja a bűnösség vélelmezését és a tárgyilagosság teljes hiányát”, ezzel megsértve a belga jogot, valamint az Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről 6. cikkének 1. §‑át.

A Szcientológia Egyház két szervezetét és a tizenegy egyházi alkalmazottat általánosító vádakkal illették, beleértve a csalást, zsarolást, bűnöző vállalkozás folytatását, a magántitok megsértését és az illegális orvosi praktizálást, egy olyan kivizsgálás keretében, amely közel két évtizeden át tartott. Az ügyész az egyházi szervezetek feloszlatását és a perbe fogott alkalmazottak szabadságvesztését indítványozta.

A vádak elutasításakor a bíróság megjegyezte a „bizonyítékok hiányát”, amelyek igazolnák az átfogó vádakat. Ezeket a következőkkel jellemezte: „hiányos”, „nem koherens”, „ellentmondásos”, „nem következetes”, „homályos”, „pontatlan”, „nem világos” és „fogyatékos”.

A bíróság megállapította azt is, hogy a büntetőeljárás természete maga megsértette az alperesek jogát az ártatlanság vélelméhez, mert az ügyészség helytelenül vádolta meg a vallást, majd azt vélelmezte, hogy minden vádlott bűnös volt, kizárólag azért, mert önként társultak a Szcientológiával. Az ügyészség megközelítésével ellentétben, a bíróság ítélete szerint annak megfelelő szerepe az, hogy „a hozzá utalt azon konkrét tényekről ítélkezzen, amelyeket a vádlottak állítólagosan elkövettek, nem pedig a Szcientológia tanításaiban és írásaiban találhatónak vélt vélelmezett szabálysértésekről”.

„Az egész eljárás elfogadhatatlan, a tisztességes tárgyaláshoz való jog komoly és helyrehozhatatlan megszegése volt.”

Ennek a forradalmian új döntésnek messzemenő következményei vannak Belgium határain túl is. Azt a tételt képviseli – és precedensként szolgál rá –, miszerint az alapvető emberi jogokat sértő egy vallást, annak doktrínáit és hitelveit perbe fogni, valamint azt vélelmezni, hogy bárki, aki úgy dönt, hogy a vallás követője lesz, valahogy bűncselekményt követ el. Mint ilyen, ez az egyik legjelentősebb ítélet a vallásszabadságról Belgiumban.

A vádhatóságnak a Szcientológia irányában tanúsított előítélete, amelyet „a bűnösség vélelmezése és a tárgyilagosság teljes hiánya” bizonyít, rendkívüli módon megsértette az alperesek jogát a tisztességes tárgyaláshoz. Egy modern társadalomban nincs helye eretnekpereknek, mert megsértik az alapvető emberi jogokat és a törvényességet.

Belga Kivizsgálás

A háttéresemények 1997‑ben kezdődtek, amikor a belga állam nyilvánosságra hozott egy 670 oldalas parlamenti bizottsági jelentést, amely megbélyegzett 189 vallási szervezetet, beleértve a bahá’í‑ok, buddhisták, szcientológusok, hetednapi adventisták, mormonok, amishok és pünkösdisták szervezeteit, azáltal, hogy átvettek ezen közösségek elleni egyoldalú vádaskodásokat, és hamisan „veszélyes szektákként” címkézték fel őket bárminemű vizsgálat, keresztkérdések feltevése, illetve a vallások részéről történő reagálás nélkül.

1997‑től kezdődően a belga állam elfojtó intézkedéseket foganatosított az elítélően „szektákként” megjelölt vallások ellen. Ahogy a Nemzetközi Helsinki Szövetség 2003‑ban megjegyezte, a belga kormánynak a parlamenti jelentést követő intézkedései nyilvános ellenségességhez, diszkriminációhoz, valamint ezen vallási csoportok tagjainak stigmatizálásához és marginalizációjához vezettek.

Röviddel a belga parlamenti jelentés nyilvánosságra hozatalát követően, egy belga ügyész tolakodó kivizsgálást kezdeményezett a Szcientológia őszinte vallásos hitével és békés vallási gyakorlataival kapcsolatban, mely kivizsgálás célpontjai szcientológusok és a Szcientológia vallási közösség voltak Brüsszelben. 1999 szeptemberében a brüsszeli rendőrség egyik terroristaellenes osztályának 120 tagja egy sor razziát hajtott végre a Brüsszeli Szcientológia Egyházban, szcientológus célszemélyek belgiumi és franciaországi lakóhelyein és a magánvállalkozásaikban. Az egyház számítógépeit és gyónási aktáit is lefoglalták az 1999‑es és 2001‑es rendőrségi razziák során.

Amint 1997‑ben megkezdődött a vizsgálat, a szcientológusokat és a Szcientológia Egyházat a vádhatóság kiszemelte arra, hogy a szektaként stigmatizált vallási csoportoknak kijáró hátrányos bánásmódban részesítse őket. Ez a kivizsgálás helytelen módon a Szcientológia vallás tanításaira és hitelveire összpontosított, és helytelen módon megkísérelte bizonyítani ezen tanítások és hitelvek bűnös voltát. A kivizsgálás több mint 18 éven át tartott, elképesztő mértékben akadályozva a Szcientológia Egyház jogát vallásos küldetésének végzésére, valamint a szcientológusok jogát, hogy szabadon gyakorolják a hitüket Belgiumban.

Majdnem két évtizeden át, az ítélet 2016. márciusi kihirdetéséig, az alpereseket méltánytalanul vétkes bűnözőknek bélyegezte meg az ügyészség és a média – anélkül hogy alkalmuk lett volna megvédeni magukat –, stigmatizálva és marginalizálva őket a közösségükben és megbolygatva életüket.

A Brüsszeli Elsőfokú Bíróság ítélete

A bíróság fontos ténymegállapításokat tett számos eljárási és jogi problémával kapcsolatban a 173 oldalas ítéletében, amelyet 2016. március 11‑én, a héthetes per végén hirdetett ki, és amely az alperesek elleni minden vádat ejtett. A bíróság fontosabb ténymegállapításait az alábbiakban összefoglaltuk.

Az ártatlanság vélelmezéséhez és a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértése

Az Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről 6. cikkének 1. §‑a garantálja mindenki jogát arra, hogy ártatlannak vélelmezzék, és a bizonyítási kötelezettség az ügyészséget terheli. Az ártatlanság ilyetén vélelmezése lényeges eleme a tisztességes tárgyaláshoz való jognak, amelyet a 6. cikk szintén garantál.

Az ügy fő szempontjainak vizsgálata során a bíróság megjegyezte, hogy „aggasztónak” találta a nyomozás és a per ügyészség általi megközelítését. Ahelyett hogy az alperesek állítólagos bűncselekményeivel foglalkozott volna, az ügyészség „a Szcientológia Egyházon keresztül L. Ron Hubbard tanításainak általános értelmében tekintett ideológiájával vagy filozófiájával, valamint ennek a [brüsszeli] Szcientológia Egyház általi alkalmazásával” foglalkozott.

Hasonlóképpen, az ügyészség szóbeli előterjesztésében arra összpontosított, hogy hosszadalmas kivonatokat olvasott fel a Szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard írásaiból, szövegeiből, rendeleteiből vagy instrukcióiból, amelyek a Szcientológia vallásos írásainak részét képezik, azzal „a céllal, hogy szemléltesse a doktrínában rejlő bűnöző szándékot, melyet reklámozni akart”. A bíróság megjegyezte, hogy az ügyészség szemében az alperesek gyakorlatilag egy bűnöző ideológia végrehajtásának puszta eszközei voltak:

Más szóval, az ügyészség szándéka az volt, hogy a vád alatt álló alperesek helyett elsősorban a Szcientológia ideológiai szándéka ellen folytassa le a bírósági eljárást.

Hogyan máshogy lehetne magyarázni a vádak homályos, pontatlan, akár hiányos jellegét…? Ezen megközelítés miatt az alpereseket bűnösnek vélelmezték, elsődlegesen azon puszta tény alapján, hogy egyházuk aktív tagjai voltak.

A bíróság a következő döntést hozta megsemmisítő ténymegállapításában, mely határozottan elutasította az ügyészség keresetét:

Ez világosan a bűnösség vélelmezését és a tárgyilagosság teljes hiányát mutatja.

Ilyen körülmények között a bíróság az alperesek elleni összes vádat ejtette, mert az eljárás a „tisztességes tárgyaláshoz való jog komoly és helyrehozhatatlan megszegése volt”, amelyet ugyanakkor garantál az Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről 6. cikke.

1997‑es parlamenti „szekta”-lista

Ahogy fent említésre került, az 1997‑es belga parlamenti lista, mely 189 vallási csoportot úgynevezett veszélyes szektaként stigmatizált, képezte a Szcientológia elleni bűnügyi nyomozás rosszindulatú alapját. A parlament feketelistáját az ügyészség belefoglalta a büntetőeljárás jegyzőkönyvébe. Az alperesek úgy érveltek, hogy a bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia ezt a „bizonyítékot”, minthogy a szekta-feketelista megsértette az alapvető emberi jogaikat, és összeállításával a parlament túllépte hatáskörét. A bíróság egyetértett, és a következő határozatot hozta:

A bíróság osztja a védelem nézetét…: nyilvánvalónak tűnik, hogy egy konkrét lista elkészítésével 189 olyan mozgalomról, amelyeket ártalmasnak tekintett, a parlamenti bizottság egy olyan értékítéletet hozott, amelyre nem volt jogosult, megsértve ezzel az ártatlanság vélelmét, amelyet pedig mindenkinek meg kell adni.

A bíróság továbbá megállapította, hogy a parlamenti bizottság „elragadtatta magát”, és „túllépte hatáskörét”, „és megvetéssel kell tekinteni arra, hogy egy ilyen intézmény így tesz”. A bíróság így zárta határozatát:

A bíróság szerint a bizottság a munkájából levont következtetésekkel lépte túl a hatáskörét, és sértett meg végül az Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről által garantált bizonyos alapvető jogokat, beleértve az ártatlanság vélelmét, amelyet egyszerűen csak elvetettek.

A bíróság határozata, miszerint egy parlament által vallásokról összeállított feketelista túllép a törvényhozás hatáskörén, és alapvető emberi jogokat sért – beleértve ebbe az ártatlanság vélelmének jogát –, fontos, jelentős és precedensértékű Európa egészére nézve. Ennek az ítéletnek alá kell ásnia a hasonló parlamenti vallási feketelistákra tett folyamatos hivatkozásokat, mely listákkal más országokban stigmatizálják és marginalizálják a kiszemelt vallási kisebbségeket.

„Bűnszervezet” és „bűnöző összeesküvés” vádak

A bíróság gondolkodás nélkül elutasította az alperesek elleni „bűnszervezet” és „bűnöző összeesküvés” vádakat. Megállapította, hogy 1) „több inkonzisztencia” is fennáll a vádak között, 2) a periratok „ellentétes és ellentmondó információkat” tartalmaznak, és 3) a vádak a „bizonyítékok hiánya” miatt nem állják ki a tüzetes vizsgálatot.

Amellett hogy elmulasztott konkrét bizonyítékokkal szolgálni, az ügyészség képtelen volt akár csak azonosítani is azt a bűnszervezetet, amelynek tagságával az alpereseket vádolták, megerősítve az ezen vádak mögötti bizonyítékok teljes hiányát. A bíróság kijelentette:

Le kell szögezni, hogy az ügyész, akinek fő feladata megvédeni a vádpontjait – főképp, mikor minden oldalról kétségbe vonják azokat –, egyszer sem jelentette ki egyértelműen, hogy mi lenne szerinte az a bűnszervezet, amelyhez az alperesek állítólag tartoztak. Az ügyész sem a vádiratban, sem a benne felsorolt hivatkozásokban, és még kevésbé a szóbeli nyilatkozataiban, nem adott elő a bíróság előtt következetes információt erre vonatkozóan.

Az ügyészség glosszáriuma

Miután több tízezer oldalnyi Szcientológia-írást és kapcsolódó könyvet és dokumentumot foglalt le, az ügyészség nagy idő- és költségráfordítással nekifogott, hogy összeállítson egy dokumentumot „A Dianetika és Szcientológia standardjai és szókincse” („Glosszárium”) című, „a Szcientológia szabályaiból és dogmáiból összeállított szöveggyűjteményt”.

Bár a dokumentum azt állította, hogy pontos definíciót és összefoglalást biztosít a Szcientológia terminusaihoz, és összefoglalja a Szcientológia dogmáit, hittételeit, szabályait és rituáléit, az alperesek azzal érveltek, hogy a Glosszárium részrehajló és pontatlan definíciókat és összefoglalókat tartalmazott. Ennélfogva az alperesek azzal a kérelemmel fordultak a bírósághoz, hogy a Glosszáriumot hagyja figyelmen kívül, minthogy az se nem hihető, se nem megbízható.

A bíróság megállapította, hogy a mód, ahogy a Glosszáriumot az alperesek rendelkezésére bocsátották, kizárta pontosságának ellenőrzését; hogy a Glosszárium ügyész általi használata „legalábbis összezavaró a védelem számára”; és hogy a vád képviselőjének abbéli mulasztása, hogy összefüggésbe hozza a per vádjainak némelyikét, „súlyos hátrányba hozta” az alpereseket, lehetetlenné téve számukra „jogaik megfelelő gyakorlását”.

Végül, a bíróság megjegyezte, hogy képtelen volt pontosan felmérni a Glosszárium megbízhatóságát annak létrehozási módjából kifolyólag. Ilyen körülmények között a bíróság elutasította a dokumentumot, és úgy határozott, hogy nem veszi figyelembe.

Illegális orvosi praktizálás

A bíróság továbbá rövid úton elutasította az ügyészség homályos vádjait, miszerint a Szcientológia szellemi gyakorlatai, például az auditálás, a Méregtelenítő program és az Érintéses assziszt valahogy illegális orvosi praktizálást képeznek. A bíróság ezeket a vádakat azon az alapon utasította el, hogy a per során egyszer sem nyújtottak be konkrét bizonyítékot törvénysértésről. A bíróság a következő ténymegállapításokat hozta:

[N]em szolgáltattak információt, a szóbeli előterjesztések csak általános viselkedésre tesznek utalást (érintéses assziszt, méregtelenítő kúrák, auditálás), anélkül hogy konkretizálnák, hogy ezek az eljárások miért képeznének szabálysértéseket, ki által, és ki ellen. Ugyanakkor a vádiratban említett dokumentumok elemzése egyáltalán nem teszi lehetővé a bíróság kérdéseinek tisztázását ezen dokumentumok szinte teljes abbéli irrelevanciája következtében, hogy fényt derítsenek a vonatkozó vádra vagy annak elemeire.

Minthogy a vád képviselője soha nem szolgáltatott bizonyítékot, amely demonstrálta volna a bűntény „összetevőit”, a bíróság úgy határozott, hogy az illegális orvosi praktizálás vádpontjait „el kell utasítani”, különben az alperesek számára „a tisztességes tárgyaláshoz való jog komoly és helyrehozhatatlan megszegése” állna fenn.

Indokolatlan késedelem

Az Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről 6. cikkének 1. §‑a értelmében mindenkinek joga van arra, hogy „ésszerű időn belül” lefolytassák ellene a bűnvádi eljárást. Az ésszerű idő garanciája, amelyet az egyezmény előír, a nagyközönség igazságszolgáltatásba vetett bizalmát hivatott biztosítani, valamint annak elkerülését, hogy a törvénysértéssel vádolt személyek túl sokáig maradjanak a bizonytalanság állapotában sorsukat illetően, ezzel veszélyeztetve egy ország igazságszolgáltatási rendszerének hatékonyságát és hitelét. Lásd pl. Panju kontra Belgium (18393/09) (28/10/2014).

A bíróság megállapította, hogy az alpereseknek az „ésszerű időn belül” megtartott tárgyaláshoz való jogát megsértették ebben az esetben. Mindazonáltal úgy határozott, hogy az ezen az alapon történő elutasítás nem megfelelő jogorvoslat a belga törvények értelmében. Ehelyett a keresetet annak érdeméből kiindulva utasította el, azon az alapon, hogy az alpereseknek az ártatlanság vélelméhez és a tisztességes tárgyaláshoz való joga sérült.

 

Következtetés

A bíróság 2016. március 11‑i ítélete, amely minden vádat ejtett a Szcientológia egyházi szervezetei és a vádlott személyek ellen, és hiánytalanul felmentette őket, mérföldkő jelentőségű döntés, mely védelmezi a vallásszabadságot és lelkiismereti szabadságot. A bíróság világosan elismerte, hogy az alapvető emberi jogokat sérti, ha az ügyészség egy vallást bíróság elé állít, és azzal érvel, hogy egyéneket, akik egyszerűen követik annak szabályait, és önszántukból társulnak vele, valahogy bűnösnek kell vélelmezni, anélkül hogy törvénysértés bármilyen konkrét bizonyítéka állna rendelkezésre.

Egyházi szervezetek és munkatársak nem veszítik el a jogukat a tisztességes tárgyaláshoz és az ártatlanság vélelméhez egyszerűen egy vallással való társulásuk és hitük miatt. Ennek a döntésnek jelentős hordereje van mind a negyvenhét országban, amely ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Fontos jogi precedenst alapoz meg a vallásszabadság védelmében.