IV. Vallási rituálé

Mint minden vallás, a Szcientológia Egyház is végrehajt olyan formalizált, megismételhető és rendkívüli jellegű vallási tevékenységeket, amelyek együtt a rituálét alkotják. Kétségtelen, hogy a Szcientológia rituáléja tartalmaz olyan szertartásokat, amelyek emlékeztetnek más vallások ismerős gyakorlataira. Felszentelt Szcientológia-lelkészek hajtják végre az egyház által az esküvőkhöz, keresztelőkhöz (ezeket a Szcientológiában névadóknak nevezik) és temetésekhez előírt rítusokat. Rendszeresen tartanak vasárnapi szertartásokat is, a Szcientológia imádati helyein. A Szcientológia Egyházban azonban ezek a rituálék önmagukban nem végcélok. Formális alkalmakat biztosítanak a Szcientológia felszabadító tudásának megerősítésére. Ahogy L. Ron Hubbard kifejtette: „Egy Szcientológia egyházi szertartás során nem alkalmazunk imákat, ájtatosságot vagy kárhozattal való fenyegetést. A Szcientológia tudományában felfedezett tényeket, igazságokat, megértéseket alkalmazzuk. Nem olvasunk a Bibliából (sem a Koránból, a Tórából vagy akár a védikus himnuszokból), és nem mondjuk ezután az összegyűlt embereknek: »Na, ezt most el kell hinned.«”21 A Szcientológia célja nem az, hogy ájtatos hitet ápoljon egy személyes istenségben, egy szent szövegben vagy egy vallási gyakorlatban; a cél a vallási tudás elérése.

Felszentelt Szcientológia-lelkészek hajtják végre az egyház által az esküvőkhöz, keresztelőkhöz (ezeket a Szcientológiában névadóknak nevezik) és temetésekhez előírt rítusokat. Rendszeresen tartanak vasárnapi szertartásokat is, a Szcientológia imádati helyein.

E felszabadító tudás felé vezető úton a Szcientológia Egyház központi rituális gyakorlata az úgynevezett auditálás. Ez a latin audire szóból ered, amelynek jelentése: hallani vagy meghallgatni. Az auditálást ülésekben végzik, amelyeken egy novícius és egy tapasztalt auditor van jelen, aki gondosan meghallgat, és felügyeli a haladást. Az ezt a gyakorlatot támogató elmélet azt feltételezi, hogy az emberi lényeknek van egy analitikus elméjük, amely feldolgozza az információkat, és egy reaktív elméjük, amely a múlt összes fájdalmas tapasztalatának emlékeit tárolja. Mivel ezeknek az emlékeknek a nagy része traumatikus volt, a reaktív elme mély nyomokat, pszichológiai hegeket hordoz, amelyeket úgy neveznek, hogy engramok. Ezek a pszichológiai akadályok korábbi élettapasztalatokból, születés előtti tapasztalatokból és korábbi életekből ültetődtek be. Noha az engramok be van ágyazódva a reaktív elmébe, auditálással fel lehet őket hozni a tudatos tudatosság szintjére, és ki lehet őket tisztítani. E folyamat segítésére az auditálási ülésekben egy elektronikus műszert – ún. elektropszichométert vagy E-métert – használnak a reaktív elméhez kapcsolódó pszichológiai töltések mérésére. A Szcientológiában az E-méter egy vallási eszköz, amelyet lelkipásztori tanácsadási ülésekben használnak. Az auditálással engramokat lehet felszabadítani, és ennek eredménye egy létezési állapot, amelyet a szcientológusok úgy neveznek, hogy Clear.

Bár visszanyúlik bizonyos pszichodinamikai elméletekre és módszerekre, az auditálást úgy lehet tekinteni, mint olyan rituális gyakorlatot, amely egyesíti magában a rituális gyógyítás, a gyónás és meditáció elemeit.

Először is, az auditálás érthető rituális gyógyításként. Ahogy Jonathan Z. Smith vallástörténész egyszer megjegyezte: „Egy olyan vallás, amely nem gyógyít, nem tud sokáig fennmaradni.”22 A modern világban a vallási hagyományok átadták a test és az elme gyógyításának felelősségét a tudományos orvosi szakmának. Viszont a többi „új vallási mozgalomhoz” hasonlóan a Szcientológia Egyház azon dolgozik, hogy visszakövetelje a gyógyítás vallási funkcióját. A Szcientológia gyakorlata a szellemi gyógyítás elérésére irányul, amelynek pozitív következményei lehetnek az elme és test egészségére és jó állapotára nézve.

Másodsorban az auditálás rendelkezik a gyónáshoz kapcsolódó vallási szertartások több jellemzőjével. Mint a római katolikus gyakorlatból ismert elem, amelyben a bűnbánat, egy papnak való gyónás és a penitenciák egy fontos rituális ciklust alkotnak, a gyónás megjelenik a buddhizmusban is mint rituálé. A Mahavagga elnevezésű buddhista szöveg szerint, ha bárki „emlékszik arra, hogy elkövetett egy bűnt, és vágyik arra, hogy újra tiszta legyen, fedje fel a bűnt, amelyet elkövetett, és miután felfedte, minden rendben lesz vele.”23 A buddhista rituáléban tehát a szellemi tisztaság állapotának eléréséhez, amely bizonyos szempontból hasonló a szcientológusok által ismert Clear állapothoz, szükség van a múlt emlékeinek felidézésére és gyónás keretében való felfedésére.

Harmadszor, az auditálás gyakorlata, különösen a haladó „szólóauditálási” fokozatokban, több hagyományos vallás meditációs szertartására emlékeztet. A buddhista gyakorlatban például számtalanszor alkalmaznak rituális segédeszközöket a figyelem összpontosítására. A meditáló személy koncentrálhat egy vizuális mintára, egy szent hangra vagy egy rejtélyes fejtörőre, hogy új tisztaságú tudatosságot érjen el. A meditációt gyakran kíséri figyelemmel egy tanár, aki figyeli az újoncok haladását.

Az auditálás mellett a Szcientológia képzést is biztosít, egy oktatási programként, amely helyreállítja a tanulási tevékenység vallási dimenzióját. Számos vallási hagyományban a szent szövegek intenzív tanulása fontos vallási szertartás. A zsidó jesivában például a szent szövegek tanulmányozását egy talmudista mester felügyelete alatt kimondottan vallási tevékenységnek tekintik, a rituálé minden tulajdonságával együtt. Hasonlóképpen, a Szcientológia-képzés szent szövegekkel való intenzív foglalkozást jelent lelkészi felügyelet mellett, jelentős vallási tevékenységként. Ahogy a Szcientológia Egyház próbálta helyreállítani a gyógyítást mint vallási funkciót, a fegyelmezett tanulási tevékenység vallásos jelentőségének helyreállításán is dolgozott.

V. Vallási etika
DOKUMENTUM LETÖLTÉSE