(Az emberi szellemről és az anyagi univerzumról a. d. 1923 és 1953 között folytatott elmélkedések és vizsgálódások összegzése.)

1. A kezdet előtt volt az Ok, az Ok egyedüli célja pedig hatás teremtése volt.

2. Kezdetben és mindörökké van az elhatározás, és ez az elhatározás pedig: LENNI.

3. A beingness első tevékenysége, hogy nézőpontot vesz fel.

4. A beingness második tevékenysége, hogy pontokat helyez ki a nézőpontból, hogy azokat szemlélje. Ezek a dimenziópontok.

5. Így tér teremtődik, ugyanis a tér meghatározása: dimenzióval bíró nézőpont. A dimenziópont rendeltetése pedig tér és egy szemlélhető pont.

6. A dimenziópont akciója az odanyúlás és visszahúzódás.

7. A nézőpont és a dimenziópontok között pedig kapcsolat és csere áll fenn. Így új dimenziópontok teremtődnek. Így tehát van kommunikáció.

8. És így van FÉNY.

9. És így van energia.

10. És így van élet.

11. Vannak azonban más nézőpontok is, és e nézőpontok szintén kihajítanak pontokat, hogy azokat szemléljék. És kölcsönhatás jön létre a nézőpontok között, ez a kölcsönhatás azonban sohasem történik máshogyan, mint a dimenziópontok cseréje által.

12. A nézőpont mozgathatja a dimenziópontot, mert kreatív képessége és konsziderációja mellett akarattal és akció megtételének potenciális függetlenségével is rendelkezik. Továbbá a nézőpont – a dimenziópontokat szemlélve – változhat saját vagy más dimenziópontok, illetve más nézőpontok vonatkozásában, és így létrejön a mozgás minden alapeleme.

13. A dimenziópontok mindegyike – akár kicsi, akár nagy – szilárd, és kizárólag azért szilárd, mert a nézőpontok azt mondják, hogy szilárd.

14. Sok dimenziópont nagyobb gázokká, folyadékokká vagy szilárd tárgyakká tömörül. Így van anyag. A legértékesebbnek tartott pont azonban a csodálat. A csodálat pedig olyan erőteljes, hogy hiánya már önmagában lehetővé teszi a megmaradást.

15. A dimenziópont különbözhet más dimenziópontoktól, így egyedi minősége lehet. És számos dimenziópont rendelkezhet hasonló minőséggel, és más dimenziópontok is rendelkezhetnek egymáshoz hasonló minőséggel. Így létrejön az anyagok fajtáinak minősége.

16. A nézőpont a dimenziópontokat formákká tömörítheti, és a formák lehetnek egyszerűek vagy összetettek, s különböző távolságokban lehetnek a nézőponttól, így létezhetnek a formának különböző kombinációi. És a formák képesek mozogni, és a nézőpontok is képesek mozogni, és így lehetővé válik a formák mozgása.

17. És a nézőpont véleménye szabályozza a formák konsziderációját, mozdulatlanságukat vagy mozgásukat; és ezek a konsziderációk abból állnak, hogy a formáknak szépséget, illetve csúnyaságot tulajdonítanak, és ezek a konsziderációk maguk jelentik a művészetet.

18. A nézőpontok véleménye, hogy ezen formák némelyikének fenn kell maradnia. Így van túlélés.

19. És a nézőpont sosem tud elenyészni, ám a forma elenyészhet.

20 És a kölcsönhatásban álló számos nézőpont függővé válik egymás formáitól, és nem dönt úgy, hogy teljes mértékben különbséget tesz a dimenziópontokra vonatkozó tulajdonjogot illetően, és így létrejön egy, a dimenziópontoktól és a többi nézőponttól való függés.

21. Ebből ered a nézőpont állandósága a dimenziópontok kölcsönhatásával kapcsolatban, ez pedig – szabályozott formában – az IDŐ.

22. És vannak univerzumok.

23. Az univerzumokból pedig szám szerint három van: az egy nézőpont teremtette univerzum, az összes többi nézőpont által teremtett univerzum és a nézőpontok kölcsönös tevékenysége által teremtett univerzum, amelynek a fennmaradására vonatkozóan megegyezés van – ez a fizikai univerzum.

24. És a nézőpontok sohasem láthatóak. És a nézőpontok egyre inkább úgy vélik, hogy a dimenziópontok értékesek. És a nézőpontok próbálnak a horgonypontokká válni, és elfelejtik, hogy képesek újabb pontokat, teret és formákat teremteni. Így jön létre a szűkösség. És a dimenziópontok elenyészhetnek, így a nézőpontok feltételezik magukról, hogy ők is elenyészhetnek.

25. Így létrejön a halál.

26. Ily módon az öröm és fájdalom, a gondolat, az emóció és erőfeszítés, a gondolkodás, az érzés, az affinitás, realitás, kommunikáció, valamint a viselkedés és létezés megnyilvánulása le lettek vezetve, és így jelen írás szemmel láthatóan magában foglalja univerzumunk rejtélyeit és megoldásukat.

27. Van beingness, az Ember azonban úgy hiszi, hogy kizárólag valamivéválóság van.

28. Bármely, ezennel felvetett probléma megoldása a nézőpontok és dimenziópontok létrehozásában, valamint a dimenziópontok – és ezzel a nézőpontok – között fennálló állapotok és összetalálkozásaik javításában áll, valamint abban, hogy orvosoljuk minden dolog – legyen az kellemes vagy kellemetlen – bőségét vagy szűkösségét a nézőpont azon képességének helyreállításával, hogy szemlélési pontokat vegyen fel, illetve bármilyen dimenziópontot teremtsen és szüntessen meg, vegyen semmibe, indítson el, változtasson meg és állítson meg, a nézőpont determináltságának megfelelően. A bizonyosságot mind a három univerzumban vissza kell nyerni, mert nem az adatok jelentik a tudást, hanem a bizonyosság.

29. A nézőpont véleménye szerint bármely beingness vagy dolog jobb, mint ha semmilyen dolog nem létezne, bármely hatás jobb, mint ha semmilyen hatás nem lenne, bármely univerzum jobb, mint ha nem volna semmiféle univerzum, bármely részecske jobb, mint ha egyáltalán nem lenne részecske, de valamennyi közül a legjobb a csodálatrészecske.

30. És e dolgok szintje fölött feltehetően már csak elmélkedni lehet. És e dolgok szintje alatt zajlik a játszma. De az itt leírt dolgokat az Ember megtapasztalhatja és tudhatja. Talán lesznek, akik majd tanítani akarják ezeket a dolgokat, s talán lesznek, akik majd használni akarják ezeket az elesettek megsegítésére, némelyek pedig talán azt kívánják majd elérni mindezek alkalmazásával, hogy az egyének és szervezetek jobb képességűek legyenek, így olyan kultúrát teremtve a Földön, amelyre büszkék lehetünk.

Ajándék az Embernek, amelyet alázattal nyújt át
L. Ron Hubbard
1953. április 23.