Egy funkcionalista definíció arra összpontosít, hogy a kérdéses jelenség állítólagosan hogyan járul hozzá egy társadalmi vagy kulturális képződmény stabilitásához és/vagy túléléséhez. Így megmutatható a jelenségek funkcionálissága e képződmények számára, az egyes egyéntől a világrendszerig terjedő skálán. Az, hogy ez a definiálási mód számos filozófiai problémát vet fel, és sok logikai filozófusnak okozott fejtörést, nem akadályozta meg, hogy népszerűvé váljon a társadalomtudósok körében – főleg a vallással kapcsolatban.
Azt lehet mondani, hogy a vallás funkcionálisan képes:
(a) az egyén szintjén: segíteni az embereknek felülkerekedni a személyes kiegyensúlyozatlanság, az énkép, az életben betöltött szerep és az erkölcsi érvelés problémáin,
(b) közösségi szinten: esetlegesen gyökértelen embereket csoportokba és szervezetekbe integrálni, amelyek iránymutatást és értelmet visznek a személyes életükbe, emellett hasznos referenciapontok a nagy léptékű társadalmakban, ahol az egyén sebezhetőnek érezhetné magát egy mindenható bürokráciával vagy rendszerrel szemben, illetve
(c) a társadalom szintjén: törvényes kereteket biztosítani a fennálló társadalmi rend számára; kárpótlást a vélt sérelmekért; és erkölcsi szabályozást a fő szociális intézmények közötti kölcsönhatásokban.
A Szcientológia alapvető tanításai a thetán (szellemi lény) szellemi természetéről és a nyolc dinamikáról; a képzési tanfolyamok és a tanácsadási szolgáltatások gyakorlatias céljai; és némely Szcientológia-ceremónia tiszteletteljes, megfontolt hangvétele – mind arról győznek meg, hogy más vallásokkal összhangban, a Szcientológia jól használhatóan leírható funkcionálisként az összes fent említett szinten.
A Szcientológia alapvető tanításai a thetán (szellemi lény) szellemi természetéről és a nyolc dinamikáról; a képzési tanfolyamok és a tanácsadási szolgáltatások gyakorlatias céljai; és némely Szcientológia-ceremónia tiszteletteljes, megfontolt hangvétele – mind arról győznek meg, hogy más vallásokkal összhangban, a Szcientológia jól használhatóan leírható funkcionálisként az összes fent említett szinten. Ezzel persze nem állítjuk, hogy csakis a vallásoknak vannak ilyen funkcióik. Csupán elmondjuk, hogy egyrészt más vallásokhoz hasonlóan a Szcientológiában is megvannak ezek, másrészt az, ahogyan a Szcientológia konkrétan eleget tesz ezeknek, megjelenésében és céljait tekintve sokkal közelebb áll a józan ész által vallásként definiált mozgalmakhoz, mint például a politikai pártokhoz vagy a jótékonysági szervezetekhez.
Társadalomtudományi elemzés során néhány esetben hasznos lehet a vallást a funkció felől megközelítve meghatározni: ezzel fény vetülhet a társadalmi élethez való hozzájárulásának sok érdekes részletére. Tekintve viszont e nézőpontnak azt a nyilvánvaló nehézségét, amit a vallások és az ideológiák közötti megkülönböztetés területén mutat, egy funkcionalista definíció nem sokat tehet annak érdekében, hogy hangsúlyozza a vallást megkülönböztető jelleget. Ezen okból egy szubsztantív definíció hasznosabb lehet.
